Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –
Haruki Murakami je plavorepa tuna
Kafka je dva puta bio u Japanu.
Prvi put kada je otvorio vrata svog praškog stana
ušao je u restoran u predgrađu Tokija
mrtvi Japanci večerali su okean
a mrtve Japanke bile umorne od peglanja kimona
svaka je u lijevoj ruci držala školjku prislonjenu na lijevo uho
a desno uho im je bilo koralni greben
sve su žene pjevale o muževima koji večeraju okean
Konobar odvede Kafku do stola rezervisanog samo na njegovo ime.
Na stolu je bio poslužavnik sa srebrnim poklopcem, pribor za jelo i vaza sa cvijećem.
Kafka sjede, podignu poklopac
a riba progovori:
Dobro veče, gospodine Kafka. Čast mi je da sam vas upoznala. Ovo je jedan
od najdražih dana u mom životu. Ja sam ženka plavorepe tune Haruki Murakami.
U ovom životu biću samo vaš obrok, a već u narednom biću pisac. Podsjećaću na azijskog Kafku sa malo iskošenim očima. Ali, sve ovo desiće se samo pod jednim uslovom.
Morate mi prvo pojesti oči, kako se u narednom životu ne bi sreli.
– U redu, ali od sada ništa ne progovaraj. Moram se spremiti za večeru.
Plavorepa tuna zaćuta kao tuna.
Kafka uze nož i zasječe lijevi kažiprst. Krv je bila crvena.
Dakle, nije sanjao, jer je poznato da krv u snu ima ukus i miris, ali nema boju.
Zatim uze viljušku. Nožem spretno odsječe rep, nabode na viljušku, proba samo njegov vrh, proguta ga i vrati poklopac na poslužavnik.
Dok je spuštao poklopac, nije ukrstio pogled sa ribom.
Drugi put Kafka je bio u Japanu
kada ga je u šetnji praškim ulicama iznenada zapljusnula jesenja kiša.
U tom trenutku plavorepa tuna Haruki Murakami zagrizla je udicu.
Haruki Murakami a kékfarkú tonhal
Kafka kétszer volt
Japánban.
Először mikor kinyitotta
prágai lakásának ajtaját
Tokio külvárosában egy
étterembe lépett
ahol halott japán férfiak
vacsorára óceánt ettek
a halott japán nők meg
rogyásig kimonókat vasaltak
bal kezükkel bal fülükre
kagylót szorítottak
jobb fülük korallzátony
volt
mindegyik férjéről énekelt
aki vacsorára óceánt evett
A pincér Kafkát a számára
fenntartott asztalhoz vezette.
Az asztalon aranyfedelű tálca,
evőeszközök és váza virággal.
Kafka leült, felemelte a
fedőt
a hal pedig megszólalt:
Jó estét Kafka úr.
Megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem.
Ez életem egyik
legboldogabb napja. Én Haruki Murakami, a nőstény kékfarkú tonhal vagyok. Ebben
az életben az ön vacsorája, de a következőben író leszek. Kissé ferde szemű
ázsiai, Kafkára fogok hasonlítani. De hogy ez megvalósuljon, egy feltételnek
eleget kell tennie.
Először szememet kell
megennie, hogy a következő életben ne találkozhassunk.
– Rendben, de egy szót se
tovább. Fel kell készülnöm a vacsorára.
A kékfarkú tonhal mint
tonhal elhallgatott.
Kafka fogta a kést és
megvágta bal mutatóujját. A vér piros volt.
Tehát nem álmodott, mert
álmunkban a vérnek íze és szaga van, de színe nincs.
Utána a villát fogta meg.
Ügyesen levágta a hal farkát, villára szúrta, a végét harapta le, lenyelte, a
fedőt meg a tálcára helyezte.
Amíg a fedőt visszatette,
nem nézett a hal szemébe.
Másodszor akkor volt Kafka
Japánban
mikor Prága utcáin sétálva
hirtelen nyakába zúdult az őszi eső.
Ebben a pillanatban Haruki Murakami, a kékfarkú tonhal
horogra akadt.
Fordította: Fehér Illés
Željko Đurđević rođen je 29. avgusta 1976. godine u Banjoj Luci.
Do sada je objavio četiri knjige poezije: Korak bliže, Samice ponoći, Kroz sjenke nadzemnica, Jahači pisaćih mašina. Trenutno mu je u štampi najnovija knjiga poezije, Iznajmljena tuđina.
Pjesme su mu prevođene na engleski, njemački, poljski i slovenački jezik.
Trenutno radi u uredništvu časopisa Putevi i kao recenzent prve knjige mladih autora koju izdaje Narodna i univerzitetska biblioteka Republike Srpske.
Željko Đurđević (Gyurgyevity Zselyko) Banjalukán született. Eddig négy verseskötete jelent meg: Korak bliže (Egy lépéssel közelebb), Samice ponoći (Éjféli magáncellák), Kroz sjenke nadzemnica (Földfeletti árnyakon keresztül), Jahači pisaćih mašina (Az írógépek lovasai). Ötödik verseskötete Iznajmljena tuđina (Bérelt idegen táj) megjelenés előtt.
Verseit eddig német, angol, lengyel és szlovák nyelvekre fordították.
A „Putevi“ irodalmi folyóirat szerkesztősőgének tagja valamint az elsőkönyves fiatal írók recenzense.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése