Rab Zsuzsa
Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.
Lehet
Hát még lehet? Mégis lehet?
Lehet? Virágos isten küldött tégedet! Megint veled? veled, veled, veled? Az ócska sláger-dallam is nevet, sajnos, a vénkisasszony is nevet, mi tagadás, a bácsi is nevet nevet, nevet, hogy lehet, hogy veled, megint veled, hogy azértis, lehet, hogy tiporjuk vakon az éveket, külön-külön, mégis veled, veled, a metrólépcsőn ifjú szédület röpít és részegít, s az is nevet és csúfolódón nyelvet öltöget, azt mondja mégis, hogy lehet, lehet, bócorgok majd, vénasszony, nélküled, és zörgő szíved is szeret, szeret, s már nem számoljuk rég az éveket, már rég nem tudjuk, mi is lehetett, kicsoda játszott velem és veled, csak azt tudjuk, hogy lehet még, lehet - sors ez? vagy harc? szerelem? szeretet? Majd vénülök magamban, nem veled, mint olvasón, morzsolok éveket, pereg a múlt, a majdnem-lehetett, és minden éjszakám veled, neked, és minden reggelem neked, veled, és mindig nélküled és nélküled, halálos ágyamon, ott is veled. Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet. Amire nem jutott szavam neked,
elmondja majd istenem-istened.
|
Moguće je
Zar
je još moguće? Ipak je moguće?
Zar
je moguće?
Rascvetali
bog je slao tebe!
Opet
s tobom? s tobom, s tobom, s tobom?
I
melodija otrcanog šlagera se smeje,
na
žalost, i usidelica se smeje,
nema
šta, i čiko se smeje,
smeje
se, smeje se, jer moguće je,
s
tobom,
opet
s tobom, baš za inat, moguće je,
slepo
gazimo godine,
odvojeno,
ipak s tobom, s tobom,
na
stepenicama metroa ponese me
mladalačka
nesvestica i omamljuje, i smeje se
i
jezik plazi ismejava me,
ipak
kaže da je moguće, moguće je,
lutaću,
starica, bez tebe
i
tvoje zvečeće srce voli, voli me,
i
više ne brojimo godine,
odavno
ne znamo za dogodovštine,
ko
se poigravao sa mnom s tobom,
samo
znamo da je moguće, moguće je –
kob
li je to? ili borba? ljubav? milje?
Stariću
osamljeno, bez tebe,
kao
na brojanici, mrvim godine,
vrti
se prošlost, ono skoro da je bilo moguće,
i
svaka moja noć tebi, s tobom,
i
svako moje jutro s tobom, tebi,
i
uvek bez tebe, bez tebe,
na
mom samrtnom postolju, i tamo s tobom.
Zar
je moguće, moguće, moguće? Već je nemoguće.
Reči
koje nisam imala za tebe
rećiće
svevišnji umesto mene.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése