Enesa Mahmić 4. mart 1989. –
***
Na početku riječi su hrana
Kasnije beskorisne pokojnice Poslije kojih ostaju fragmeti i ožiljci. Sad kad smo rekli sve jezik je opoganjen Više nema maski, nema tajni, ni znatiželje. Ne postoji lišće da sakrijemo nagost.
Umjeti podnositi!
Biti iznad jada i pada, Poniženja, bolesti, plača i samoće. Biti iznad smrti – biti. Ali tamo na uglu uvijek me dočeka starac Što hrani glolubove I raduje se kad ga neko upita koliko je sati Trenutak u kojim se opet osjeća korisnim Potrebnim. |
***
Kezdetben táplálék a szó
Később haszontalan halott
Aki után töredékek és sebek
maradnak.
Most miután mindent elárultunk,
pőre a nyelv,
Nincs többé álca, nincsenek
titkok, se kíváncsiság.
Levél
sehol, mivel eltakarni meztelen mívoltunkat.
Legyél
képes elviselni!
Győzd
le a a kínt és bukást,
A
megaláztatást, betegséget, sírást és magányt.
Győzd
le a halált – győzd le.
De
ott a sarok mögött mindig az apóka vár
Aki
a galambokat eteti
És
örül ha megkérdezik hány óra van
A
pillanat amikor úgy érzi élete hasznos
Szükség
van rá.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése