Balázs F. Attila Kisklott villamos – Iskliznut tramvaj

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kisiklott villamos   a tér reményteli nevetése  ̶ férfiak vetkőztetnek nőket mohó pillantásukkal  ̶ lüktet a szerelem, mint óriás szív a város kebelében   ̶ csak én vagyok olyan, mint egy rideg üvegoszlop, megfakult információkat hordozó, tétova és kétségbeesett, mint kisiklott villamos.   értelmét veszti minden, mint felesleges dolgok dobozában, téged kereslek, hogy levessem magam szelíd mélységedbe, egy újabb halálba, újabb feltámadás reményével  ̶   egy kocsiban látlak   ̶ szomorú mosolyod semmihez sem hasonlítható, megtorpansz egy pillanatra, mintha engem látnál, zavartan elhelyezkedsz az idegen férfi karjaiban

Iskliznut tramvaj   nadom pun smeh zime – muškarci žene svlače pohlepnim pogledima – pulsira ljubav, poput ogromnog srca u grudima grada – samo sam ja takav, kao surov stub stakla što izbledele informacije nosa, okleva i očajan je, kao iskliznut tramvaj.   smisao sve gubi, kao u kutiji nepotrebnih stvari, tebe tražim, da bi se utopio u tvoju pitomu dubinu, u novu smrt, sa nadom novog vaskrsnuća –   u nekoj kočiji te vidim – tvoj tužan osmeh ničim ne može da se uporedi, na momenat zastaneš, kao da mene vidiš, zbunjeno se smeštaš u zagrljaj stranog muškarca   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.