Keresés ebben a blogban

2026. október 9., péntek

Bolovits Gábor György * (A pultnál ült…) – * (Sedela je za pultom…)

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*
 
a pultnál ült,
a körme alatt fekete zsír,
nem piszok,
hanem munka.

nem nézett körbe.
az ilyenek tudják,
hol vannak.

a nadrágja feszült rajta,
mintha nem rá szabták volna,
hanem ráhagyták,
hogy majd kitölti.

azt mondta,
fent a hegyeknél
nincs idő gondolkodni.

csak tartod a gépet,
amíg bírja.

nem kérdeztem.
a válasz ott ült a kezén.

amikor hozzám ért,
nem simogatott.
beállított,
mint egy kart.

a test nem volt szép,
csak pontos.

néha belerándult,
mint amikor a motor kihagy.
nem ellenkeztem.
az ilyenkor csak ront.

a levegő sűrű lett körülöttünk,
mintha a levegőnek súlya lenne köztünk.

a csönd úgy feszült,
mint túltekert csavar a menetben.

nem beszéltünk.
a hang csak zavar.

csak tartottuk egyben,
ami még nem csúszott szét.

egy ponton
azt hittem,
szétesik az ágy.

nem mi.

aztán elengedett.

nem nézett rám.
nem volt benne semmi utólag.

csak ült még,
mintha várná,
hogy leáll-e a motor.

kint valaki nevetett.
túl könnyű hang volt.

ő felállt,
megigazította a nadrágját,
mintha semmi nem történt volna.

de a kezén még ott volt
a remegés,
amit nem lehet eljátszani.

az ajtónál megállt egy pillanatra,
nem miattam.

hallgatta,
hogy odabent
még jár-e valami.

*
 
sedela je za pultom,
ispod noktiju crna mast,
nije prljavština,
rad.
 
nije se osvrtala.
ovakve znaju
gde su.
 
pantalone su na njoj bile zategnute,
kao da nisu skrojene za nju
ostavili su
nekako će da popuni.
 
rekla je,
gore u brdima
za razmišljanje nema vremena.
 
držiš mašinu,
dokle god izdrži.
 
nisam pitao.
odgovor je na njenoj ruci ležao.
 
kad me je dotakla
nije milovala.
namestila me je,
poput neke kazaljke.
 
telo lepo nije bilo,
samo tačan.
 
koji put se trznula,
kao motor kad preskoči.
nisam se protivio.
to u tim momentima jednostavno pogorša.
 
oko nas vazduh je postao gust,
kao da između nas težinu ima.
 
tišina je tako napeta bila
kao previše zategnut zavrtanj u navoju.
 
nismo govorili,
glas samo smeta.
 
držali smo
ono što još nije bilo razvezano.
 
u jednom trenu
verovao sam
da će da raspadne krevet.
 
ne mi.
 
pa me je pustila.
 
nije me gledala.
u njoj ništa nije ostalo.
 
sedela je
kao da čeka
da li će da stane motor.
 
neko se vani smejao.
prelagan je bio glas.
 
ustala je,
popravila pantalone,
kao da se ništa nije desilo.
 
ali njene ruke su dalje
drhtale
što se odglumiti ne može.
 
na pragu je na momenat zastala,
ne zbog mene.
 
osluškivala je,
da li joj
još nešto pripada.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése