Dejan Aleksić Lanac – Lánc

Aleksić Dejan Kraljevo, 01. 05. 1972. –

Lanac

Svaki put kada čujem noćni lavež pasa,
znam da je svet mlad, i da će bedrena kost
žene koju volim proslaviti kalcijum,
kao što izmaknuto vreme proslavlja poljupce.
Moj zadatak je da pišem kratku pesmu
od koje koristi neće imati niko,
kratku pesmu o noći na početku sveta,
noći u kojoj psi mitski laju na alegorije,
tami u kojoj bezumna starica pleše oko vatre
slaveći sutra nad kojim kao čirevi trnu zvezde.

Svaki put kada čujem noćni lavež pasa,
poželim da dostojan sam neke vernosti.
To je toliko ljudski, da me svladava tajni strah
na opustelim ulicama. I poželim da je
spasonosno kratak lanac sa kojeg peni
nekome odana čeljust, da je spasonosno
kratka pesma o ovoj noći što nalikuje noći
s početka sveta. Jer ljudi tako pitomo stare
iza osvetljenih prozora, a dirljive vatre zvezda
rade u pustoj tmini, kao i drevna nasleđa u tami krvi.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=1122.0

Lánc

Mindig, mikor éjjeli kutyaugatást hallok,

tudom, fiatal a világ és szeretett asszonyom

combcsontja, ahogy az elmozdított

idő a csókot, a kalciumot ünnepli.

Feladatom, hogy senkinek hasznára

nem váló rövid verset írjak,

rövid verset a világkezdeti éjről,

a kutyák mitikusan megugatott allegóriák éjéről,

a sötétről melyben hibbant anyóka tűzkörüli

tánccal ünnepli a csillagokat zsibbasztó holnapot.

Mindig, mikor éjjel kutyaugatást hallok,

megkívánom, legyek valami értékre méltó.

Ez annyira emberi, hogy a néptelen utcákon

titkos félelem uralkodik felettem. És kívánom,

hogy a valakinek elkötelezett állkapocslánc

biztosan rövid legyen, hogy biztosan rövid legyen

a világ kezdetéhez hasonló éjről szóló vers.

Mert az emberek a világos ablakok mögött oly

szelíden öregednek, a puszta sötétben meg a csillagok

megható tüze ősi örökségként a vér homályában él.

Fordította: Fehér Illés

Redžep Nurović Ne daj se, Edina – Edina, ne áltasd magad

Redžep Nurović Lukare kod Novog Pazara 15. juli 1945. –

Ne daj se, Edina Ne daj se, Edina. Ne daj se lažnoj mladosti, oko moje. Šezdesete tvoje najljepše ti stoje. Moja Edina, još me opaja čaša vina sa tvog rođendana, vrti se plamičak svjetla kao u Baljšom teatru što vrti se vješta balerina. Sjećaš li se, Edina, kad na klupi učismo Roršahove mrlje, a nježno nas milovaše žalosna vrba kao rasute djevojačke vlasi? Jedno drugom se u očima tražismo, dok sunce zadnje zrake ne pogasi. Ne daj se, moja Edina. Ne daj se lažnoj mladosti, oko moje. Zimus će nam po čarape isplesti vješte ručice tvoje i zimi u grlo sasuti zube. Samo ti umiješ za ruke uzeti februar i jun I nagovoriti ih da se poljube. Ne daj se, oko moje. Oktobra, 2018.

Edina, ne áltasd magad Edina, ne áltasd magad. Szemem fénye, hamis ifjúsággal ne áltasd magad. Hatvan éved a legszebb ruhád. Edina, kedvesem, születésnapi borod még mindig bódít, forog a fénycsóva akár egy Bolsoj színházi ügyes balerina. Edina, emlékszel ahogy a padon Rorschach tintafoltjait tanulmányoztuk, a szomorúfűz kisasszony szertehulló hajaként símogatott bennünket? Míg azn utolsó napsugarak el nem tűntek, egymás szemében egymást kerestük. Kedvesem, Edina, ne áltasd magad. Szemem fénye, hamis ifjúsággal ne áltasd magad. Számunkra télen ügyes ujjaiddal egy-egy pár harisnyát kötsz és a tél fogait kivered. Csak te vagy képes kézen fogni a februárt és a júniust És rávenni őket, hogy megcsókolják egymást. Szemem fénye, ne áltasd magad. 2018. októbere Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić Povratak – Visszatérés

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Povratak Brza je rijeka što nosi meleke. Svaki dan po ružu bere sa obraza i na njezino mjesto meće ružu prozorskog mraza. Odmiču u neznan oči djevojačke. Po slomovratima moj dah se za njima vere. Raspuhaj oko sebe, sjedni na travu ako i grobljanska nije vidjećeš šaku rođenog praha. Ponijeće rijeka što meleke nosi bajrake predaka u zelen vir. Zastani, lijepo se obuj, pritegni kaiš, kud god da kreneš – u busiji te čeka vampir.

Visszatérés Gyors az angyalokat sodró folyó. Arcunkról egy-egy rózsát naponta leszakít, és helyére az ablakról jégvirágot tesz. Lányszemek tűnnek a semmibe. Sóhajom a nyaktörő utakon velük jegyes. Vegyél mély lélegzetet, ülj a fűre, még akkor is, ha nem sírkerti, egy tenyérnyi hazai por vár. Az angyalokat sodró folyó zöld örvénybe viszi elődeink zászlaját. Állj meg, öltözz ünneplőbe, szorítsd meg a nadrágszíjat, lépj bárhová – vérszívó vár. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 74. str.

Dijana Tiganj Urgentni centar. Koševo. – Sürgősségi központ. Koševo.

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Urgentni centar. Koševo.

Dimom cigarete varam bol,

um mi pomračuje. 

Tamni ugrušci se kidaju,

svježa krv niz nogu kaplje. 

Sestra sa crvenim karminom

Rukom znak pokazuje:

Zabranjeno pušenje. 

Bacam cigaretu, zdravom nogom

je gnječim. 

Ostaci njeni miješaju se sa mojom krvlju. 

Liče mi na zgnječeno tijelo i zamalo 

izgovorih molitvu. 

Red ispred praznog šaltera sve je duži.

Pauza, šapuću. 

Dva sata?!

Bio je to vapaj umjesto pitanja. 

Žena ispred mene bebu smiruje. 

Dječak je, deset mjeseci. Temperatura već treći dan ga mori.

Rukama ga ljulja u dronjcima, pjeva mu uspavanku na čudnom jeziku. 

Poljakinja je, kaže. 

Njena uspavanka kao da je posmrtna himna,

a plač djeteta je kida. 

Pticu zloslutnicu.

Ispred je čovjek u radničkom odijelju,

u rukama prljavim od maltera drži knjižicu.

Bolna grimasa mu je na licu, a rame u zavoju. 

Probilo mu željezo mišić. 

Zašili mu bez anestezije. Zaboravila sestra kaže, sad čeka potvrdu za bolovanje. 

A zna da mu gazda neće dozvoliti.

Sjeća se kući sirotinje koju treba da nahrani

i rukom sivom briše oči. 

Malter peče sluznicu oka. 

Pored mene sjede žena sa maramom. 

Modre oči sanjivo gledaju prema šalteru.

Usne se pomjeraju. Broji ljude u redu.

Dolazi već treći dan za neku potvrdu. 

Mršavim rukama skida maramu sa ćelave glave. 

Tumor. Poslednji stadijum.

Rukom mi pokazuje na uvele dojke,

A pogledom broji ljude.

Jedan manje, uzviknu sa nadom, 

A njen glas me opeče.

Konačno se otvori šalter.

Hodnicima se razli metež, graja i miris uvele nade. 

Dva policajca dovedoše nekog sa rasječenom rukom. 

Kriminalac, kriminalac ima prednost, govore 

i pomjeriše Poljakinju sa bebom,

povrijeđenog građevinskog radnika sa malterom na rukama 

i ženu koju jede rak. 

Gledam lokvu krvi i razmišljam 

Koga je potrebno ubiti  da bih konačno

došao na red?

Izvor: autor

Sürgősségi központ. Koševo.*

A fájdalmat cigarettafüsttel ámítom,

agytompítás.

Sötét vérrögök szakadoznak,

lábamon friss vér csorog.

Vörösajkú nővér

mutat a jelre:

Tilos a dohányzás.

Eldobom a cigarettát, ép lábammal

taposom szét.

A törmelék véremmel keveredik.

Széttaposott testre emlékeztetnek, már-már

fohászkodtam.

A tolóablak előtt egyre hosszabb a sor.

Reggeliszünet, suttogják.

Két óra hosszat?!

Kérdés helyett inkább rimánkodás volt.

Előttem egy asszony gyerekét csitítja.

Fiú, tíz hónapos. A láz harmadik napja gyötri.

Rongyokba csavartan dajkálja, furcsa nyelven altatót dúdol.

Azt mondja, lengyel.

Altatója mintha gyászinduló lenne,

a gyereksírás meg szaggatja.

A vészmadarat.

Elől férfi, munkaruhában,

könyvecskéjét malteros kezével szorongatja.

Arcán fájdalmas fintor, válla felkötött.

Vas szúrta át.

Érzéstelenítés nélkül varrták. Mondja, nővér-feledékenység, betegszabadsági bizonylatra vár.

De tudja, gazdája nem fogadja el.

Az otthonéhezőkre gondol, akiket etetni kell

és szemét szürke kezével törli.

Könnyezik, égeti a malter.

Mellettem fejkendős asszony ül.

Kék szeme álmodozóan tekint a tolóablak felé.

Ajkai mozognak. A sorban lévőket számlálja.

Holmi bizonylatért harmadik napja jön.

A kendőt kopasz fejéről sovány kezével veszi le.

Daganat. Utolsó fázis.

Kezével aszott melleire mutat,

Tekintetével az embereket számlálja.

Eggyel kevesebb, mondják többen reménykedve,

Engem gyötör az a hang.

A tolóablak végre kinyílt.

A folyosón tolongás, moraj és hervadt reményszag árad.

Két rendőr egy felmetszett kezűt kísér be.

Fegyenc, a fegyenc előnyben részesül, mondják

és visszaszorul csecsemőjével a lengyel nő,

malteros kezével a sebesült építőmunkás

és a rákos asszony.

Nézem a vértócsát és latolgatom

Ahhoz, hogy végre sorra kerülj,

kit kell megölni?

* Koševo (Kosevo) – szarajevói városnegyed

Fordította: Fehér Illés

Mišo L. Korać Kad stigneš niđe – Mikor sehová érsz

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Kad stigneš niđe Kad stigneš niđe đe si naumio a tamo te niko ne očekuje niti si ikom dobro došao već u zli čas si stigao ka da nijesi, lomi vrat natrag odakle si pošao... /Biće da su ti i tamo mjesto ugra- bili dok si bio odsutni vražji putnik/. Više nijesi ni ni tamo a ni ođe, ni neđe između sebe upotpućen, udrumljen... Prvi će ti onaj što te uputio na put rej: " Što si odio, kad si već imao svoje mjesto"... Vidio si da da te često ne drži da na isti biljeg stoluješ za vazdan. Boljšeg ti mjesta nema do ne mjesta, ako i to zaslužiš. Cipcijeli dan mož se varakat a povratka ti nema na mjesto sa kojeg si pošao... Jedino da zoveš onoga "odozgo" te te smjesti na početno mjesto đe si prije stolovao. /A, može bit da je i njega naki "iznad", poslao na neviđ put pa se i on nenadano nije vrnuo/. E, tad ti niko nemož pomoj bez da veremite skupa u naki među-prostor u naku vukojebinu... Zato ne idi niđe đe te niko ne očekuje, đe se nijesi sam, samcit pozvao...

Mikor sehová érsz Mikor a kívánt célt, a sehol sincs települést eléred és ott senki sem vár, jöttödnek senki sem örül, éppen rosszkor érkeztél, mitha ott sem lennél, hanyatt-homlok kotorj oda, ahonnan indultál... /Valószinű míg ördögadta utasként távol voltál, helyedet elfoglalták/. Útra kárhoztatottan, úttal összeforrotan többé nem vagy sem ott, sem itt, sem valahol önmagad között... Az, aki útnak indított, elsőként mondja majd: “Minek mentél el, ha már itt volt helyed”... Ám nyugtot egyetlen jel mellett sem leltél. Számodra a nemlétezőnél jobb hely nincs, ha ugyan ezt is megérdemled. Naphosszat tűnődhetsz, de oda, ahonnan indultál, vissza nem mehetsz... Amit megtehetsz felhívod “őt ott fenn” és megkéred, származásod helyére helyezzen vissza. /De előfordulhat, egy “felettes” őt is ismeretlen útra küldte és még nem tért vissza/. Nos, akkor más választásod nem lévén, együtt bolyonghattok egy köztes-térben vagy farkas-lakta vidéken... Ezért ne menj oda, ahol senki sem vár, ahová önmagad hívod,... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zalán Tibor [a szél az éjszaka a végtelen havazás...] – [vetar noć bezgranično sneženje...]

Zalán Tibor Abony 1954. –

[a szél az éjszaka a végtelen havazás...]

a szél az éjszaka a végtelen havazás talán
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Zal%C3%A1n_Tibor/%5Ba_sz%C3%A9l_az_%C3%A9jszaka_a_v%C3%A9gtelen_havaz%C3%A1s_tal%C3%A1n_ezek...%5D

[vetar noć bezgranično sneženje...]

vetar noć bezgranično sneženje divljeromantične

činjenice su možda ove da možda su ove i

mesec bleštavocrno sunce te na dnu tame

šuštajuće prokrvljene kabanice –  vidiš

vidiš pesmu već tako lagano pišem

pa između susretljivo pljuštajućih reči u ništa

tako olako izmičeš. u međuvremenu noći samo

prolaze prolaze moje noći između straha nabreklih

zidova kao bezlični tmurni vojnici kreću

što se pokazati može ne može se ispričati

od straha bezlični tmurni vojnici između

nabreklih zidova mojih noći samo prolaze prolaze noći

u ništa prolaze. u međuvremenu između

pljuštajućih reči susretljivo izmičeš: pa tako

olako pišem ovu pesmu – vidiš

vidiš pljuštajuće kabanice na dnu prokrvljene tame i

sunce bleštavocrn mesec i možda ove da

divljeromantične činjenice su možda ove

bezgranično sneženje noć vetar

Prevod: Fehér Illés

Térey János Az alvó Vénusz – Uspavana Venera

Térey János Debrecen 1970. –

Az alvó Vénusz Vénusz erdőben él. Az ablakkilincs, amelyik Síkos még a tenyerétől, Agancs alakú árnyékot vet a falra, Ahogy a függöny mögül Kikandikál. Vénusz    Félálomban szarvasbogárnak Hiszi az árnyékot, S miközben a másik oldalára fordul, Mosolyogva állapítja meg: Rovarnak óriási volna, Kilincsnek akkora, amekkora. A muszlinfüggöny Ellibbenő odaliszk lehetne, De gömbölyű formái nincsenek. Egy cserép mikulásvirág Álmában is egy cserép mikulásvirág: Annyi, amennyi. Ha nyitva az erdőre néző ablak,         Vénusz vánkosa préda a világnak: Az alvó homlokára lepke száll, És ő visszagondol előző életére, Amelyikben nem Vénusz, hanem lepke volt. Homloka mögött megjelennek A csábító vonásai, Aki szemezett vele a körforgalomban, És fölpezsdítette Vénusz délelőttjét. Mi van, ha ezt is félreérti: Ő itt fekszik kitakarva, De ez a fiú nem található Az ébrenlét határain belül? Régebben kilépett a teraszra ilyenkor, Hogy pálcikavékony Cigarettára gyújtson. Most nedves tenyerébe temeti arcát. Látomástól mentes tisztás Egyedül a fürdőszoba, Ahol a csempe hűvös, Protestáns-fehér.

Uspavana Venera Venera u šumi živi. Od dlana još klizava Kvaka prozora Na zid senu oblika roga baca, Kako iza zavese Venera proviri U polusnu smatra Da je ta senka jelenak I dok je na drugu stranu okrenula Sa osmehom na licu konstatirala: Kao buba bila bi ogromna A kao kvaka tolika je kolika je. Zastor od muslina Mogao bi lelujava odaliska biti Ali oble forme nedostaju. Saksija božićne zvezde I u jabuci je saksija božićne zvezde: Tolika je kolika je. Ako je prozor koji na šumu gleda otvoren Jastuk Venere je slobodan plen sveta: Na njeno uspavljeno čelo leptir sleti I ona na svoj predhodan život misli U kojem nije Venera nego je leptir bila. Iznad njenog čela Zavodljive crte se pojavljuju, Ko je s njom u uličnoj vrevi očijukivao Venerino prepodne je uzburkao. Šta je ako i to krivo shvati: Ona tu otkriveno leži, Ali taj mladić unutar granica Budnosti ne postoji? Ranije je u takvim slučajevima na balkon stupila Da tananu Cigaru zapali. Sad lice vlažnim dlanom prekriva. Kupaona je jedina Čistina bez utvare, Tamo su zidne pločice hladne, Protestantski bele. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%A9rey_J%C3%A1nos-1970/Az_alv%C3%B3_V%C3%A9nusz