Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi, a táborozáskor – Jadna Žužika kad joj dragi polazi u rat – Susie’s lament for Johnny – Die arme Zsuzsi beim Aufbruch des Lagers



Csokonai Vitéz Mihály - Mihalj Čokonai Vitez 

(Bronzplakett a Szent koron cukrászdában (Soltvadkert) - dr. Windecker Zoltán alkotása)

Debrecen, 1773 november 17. - Debrecen 1805. január 28.

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

     Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

     Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

     Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

     Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

     Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

     A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

Jadna Žužika kad joj dragi polazi u rat

     Sinoć stigla zapovijed,

Ljubičast joj pečat blijed.

Ne čekajuć zoru ranku,

Kucajuć na prozor Janku.

     Prije tog kod mene bio,

Stog veselo mene snio,

Kad u krevet dohrlio,

U snu mene zagrlio.

     Na znak trube on ustao,

Smjesta konja uzjahao

I na Turke je pošao.

Hoće li se vratit, jao!

     Do kvartira plačuć strčah,

Do dna vrtova još trčah,

Ispratih ga, sirotica,

Pjesmom srca ko grlica.

     Čujem zalih mu suzicama,

Crnim uresih vrpcama.

S deset ruža konja kitih,

Sto cjelova na njeg hitih.

     I duša u meni plače

Kad oproštaj kratki zače:

„Bog te čuvo!“ – to mi reče,

Zagrli me – pa uteče.

Prevod: Enver Čolaković

Susie’s lament for Johnny

     In the evening came the order,
The pink-sealed order to go;
On a fine night in springtime
They rapped on my Johnny’s window.

     He’d only that instant left me,
He lay sleeping on his bed;
He’d started to dream about me,
He dreamt that he stroked my head.

     But, soon as the sad trumpets sound,
A man and his horse together
Must straightway leave against the Turk,
Alas, perhaps for ever.

     Weeping I walked to his billet
And in the gardens near my love
I gave tongue to a joyless song,
Like a bereaved turtle-dove.

     On his horse I scattered roses,
On his shako I cried and cried;
I gave him a thousand kisses
And crepe to his shako I tied.

     Even my soul dissolved in tears
When he bade farewell to me;
He flung his arms around my neck;
“God be with you” - no more said he.

Translated by Anthony Edkins

 

Die arme Zsuzsi beim Aufbruch des Lagers

     Frühling träumte überm Hügel.
Unter violettem Siegel
hat man spät noch in der Nacht
Jancsi den Befehl gebracht.

     War grad von mir fortgegangen,
voller Liebe und Verlangen,
lag in seinem Bett, dem warmen,
hielt im Traum mich in den Armen,

     als er zum Trompetenklingen
gleich aufs Pferd sich mußte schwingen,
gegen's Türkenheer zu reiten,
schied vielleicht für alle Zeiten...

     Weinend folgt ich dem Gefährten
ins Quartier am End der Gärten,
und mein Klagelied, ich glaube,
glich dem der verlaßnen Taube.

     Wand mein Trauerband um seinen
Tschako unter stetem Weinen,
auf sein Pferd streut ich zehn Rosen,
wollt ihn tausendmal liebkosen.

     Ach, mein Herz verging vor Gram!
Als er von mir Abschied nahm,
sagt' er nur: Gott schütze dich!
Herzte mich und küßte mich.

Übersetzung: Annemarie Bostroem