Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Összeütötték
Elküldtem anyámhoz,
most odafenn van egy kisebb műhelye, családi vállalkozás, ha dörög, hallom, ők melóznak: nagyanyám hordja a frissítőket és a mind újabb szenet, nagyapám szörnyen szomjas, de rendületlen kalapál, hisz rólam van most szó, s anyu fogóval forgatja, hogy minden oldalról jó, kellő hő érje a régi, megpattant lélekdarabot.
Visszakaptam, rajta a mesterek cetlije:
„Rozsda nincs, a csorbulást kifentük, egyben marad, de nem sokkal jobb.”
2015. június 18.
|
Sklopili su
Poslao sam majci,
sad negde gore ima
jednu radnju, porodična
radiona, kad grmi, čujem,
oni rade: baka
osvežavajuće
napitke i sve noviji
ugalj nosi,
ded je neizmerno žedan
ali neprestano
čekićem udara, ta o meni
je reč, mama
hvataljkom prevrće da
napukli
komadić duše sa svih
strana
dovoljno topline dobije.
Sa znakom starih majstora
mi je vraćen:
„Rđe nema, škrbotine
izbrusili,
ostao u komadu, al nije
puno bolji.”
18. juna 2015.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése