Ady András mondd ó – reci o

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

mondd ó   egyedem begyedem tenger tánc kicsi ember mit kívánsz kívánj bármit most lehet perced van csak ez nem aetas nem is szuszogás némi lehelet nem röpülés csak az lebeg mi elképzelt egyedem-egyem mit adjak ma neked innen nézve… nézd csak borotválatlan arcom nézd a karikákat szemem alatt nézd számomra mennyi a kell a nem szabad mennyi nincs a sok mindenből és sokat a ló sem bír el hát még én… begyedem tenger s mégis tánc ez mit kívánsz kívánj sokat ami kincs s add nekem mert nekem nincs kicsi ember hadd taníts s tedd meg nagyként tedd a másért s tedd ezervalahány d-vel magadért ahogy addig sosem s azon túl mindig légy fontos másnak de magadnak királyok királya császári család dinasztia egymagadban erre kérlek nagyon kérlek taníts és tedd ezt akkor is ha már nincs is valójában kit okíts

reci o   prste ima ruka svaka kad je stisneš to je šaka pa stisni i usput nešto i poželi bilo šta sad je vreme tek minut imaš to nije aetas niti dahtanje možda dah nije let samo to lebdi što se zamišlja čovečuljče odavde gledajući danas šta da ti dam… gledaj samo moje neobrijano lice gledaj kolutove ispod mog oka gledaj za mene koliko je treba i to se ne sme iz mnogo čega koliko manjka pa previše ni konj ne podnosi a kamoli ja… ruka svaka i stisak je ipak šta želiš želi mnogo sve što vredi i meni daj jer ja nemam maleni čoveče uči me i uradi to poput velikana uradi zbog drugih uradi to sa više hiljada d zbog sebe kako do sada nikada i uvek važan budi za druge ali za sebe kralj kraljeva carska porodica sam samcat dinastija molim te na to me nauči i uradi to tad kad više nikoga nemaš da učiš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András ludeo… – ludeo…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

ludeo…   igen bizton volt valaki aki vette magának a fáradságot és megszámolta hányszor nevetnek a gyerekek egy nap és ennek bizton csak akkor volt értelme ha a gyereknevetések száma relevánsan eltért a felnőttek nevetésétől de ennek meg akkor van csak relevanciája ha az idősek nevetésével összevetik akár mindkettőt is s innen megy minden akár szükségszerű de attól még nem kegyetlenebb lejtmenetbe az esetek nagy többségében megbecsülhető hogy míg ezen az igencsak ifivégen minden élet tömörül addig a másikon egyre gyakoribb röpgyűléseket tart az enyészet…

ludeo…   da zasigurno je postojao neko ko je uzeo toliko slobode da prebroji tokom jednog dana deca koliko puta se nasmeju ali taj čin bi imao jedino onda smisla ako se broj smeha dece signifikantno razlikuje od broja smeha odraslih a to pak onda je relevantna činjenica ako taj podatak upoređuju sa smehom staraca možda čak sa oba podataka i odavde kreće sve što je nužno ali zbog toga u najvećem broju slučajeva u još brutalnijoj formi može da se zaključi da se svaka forma života na tom obilnom kraju mladosti gomila a na onom drugom mitinge sve češće prolaznost održava…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Mikor szakad… – Kad se cepa…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Mikor szakad…   még mindig jobb hirdette fennen a vezér ha az utolsó pillanatig nyomod nyomod a rizsát a mások fúrását a félelemkeltést nyomsz mindent mi téged jellemez s miről szeretnéd hogy másnak is a te-imidzsedre sajátja lenne s nem kell szeressed csak vágyjad hogy így legyen mert sokuknak már kromoszómája mindez mintha apjuk lennél egyetlen nagy közös mérgező szukától… szóval az utolsó pillanatig vetítened kell fotóznod kell írnod kell magad vezér mert nézd csak… előbb a celluloid az empénégyes formátum majd a lencsék s oszt’ a betűk is lázadni kezdenek elhagyják ott a poros álláson cserben a kezelő személyzetet a kezelőket a kezeket a ke-szótagot s ott marad minden pixelhalomban vagy szövegösszefüggésben a NEM TE de a MENTES környezeted s megkezdődik a nagy LESZOKÁS RÓLAD

Kad se cepa…   još uvek je bolje naglasio vezir ako do zadnjeg trena istraješ guraš poniženje drugih sejanje straha guraš sve što tebe karakterizira i voleo bi da tvoj imidž bude primer i za mnoštvo i ne treba da voli ali treba da želi da tako bude jer mnogima je sve to već hromosoma kao da si svima otac od jedne jedine ženke koja truje… dakle do zadnjeg trena trebaš sebe da fotografiraš da citiraš veziru jer na kraju krajeva… prvo celuloidi empečetvrtaste forme pa leća a i slova će se početi da bune čitavo osoblje rukovaoce ruke ru-slogove na prašnjavim pozicijama na cedilu ostavljaju i SAMO NE TI od tebe OSLOBOĐENO okruženje na nekoj gomili ili u tekstualnoj povezanosti ostaje te počinje ODVIKAVANJE OD TEBE   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Volare – Volare

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Volare   még mindig álmodott éberálmodott ha úgy jobban tetszik egy helyről ahol majd ha madárlesre akar menni csak buszra kell szállnia ha könyvtárba akart menni a polgármester jött utána a hivatali mercedesszel ha meg virágot akart venni szíves örömest írhatott alá előtte eltartási szerződést a virágáruslánnyal… tudják ugye hogy nekik kik egy életen át kínálják a mindennapi szépet nincsen sem állami sem magánnyugdíjuk… még mindig álmot éberálmodott egy helyről mindennek mi világ a világ mindenének mert ott abban a nem-ébrenlétben az ég befogadó volt a föld hazaváró a föld mélye meg alvilág nélküli s mert ez a világ létezett csak park kellett hozzá parkban a padon egyetlen ember ki ugyanígy ugyanakkora szemekkel álmodott

Volare   još uvek je budan sanjao ako vam se više sviđa o jednom mestu gde na vrebanje ptica samo na bus treba da uđe ako biblioteku želi da poseti gradonačelnik službenim mercedesom dolazi po njega a ako pak cveće želi kupiti pre bi vrlo rado mogao da potpiše ugovor o starateljstvu sa prodavačicom cveća…valjda znate da oni koji tokom čitavog života svakodnevnu lepotu nude nemaju niti privatnu niti državnu penziju… još uvek je budan sanjao o jednom mestu gde svega ima što na svetu postoji jer tamo u postojanju izvan budnosti nebo te prihvati zemlja doma čeka a dubina zemlje je bez podzemnog sveta i jer je taj svet postojao samo je trebao još u parku na klupi jedan jedini čovek da bude koji na isti način otvorenim očima sanjao   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András De hiszem, értetek még visszajövök – Ali verujem, zbog vas ću se još vratiti

   

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

De hiszem, értetek még visszajövök   kedves feleségem el kell mennem egy időre nem nem más nő van az ügyben nem arról van szó hogy kitaláltam magamnak egy utazást egy kiszállást csak hogy hódíthassak még még-egyszer tán... kedves lányom el kell utazzak egy kicsit nem tudom mennyi időre és nem tudlak magammal vinni kérlek ne haragudj és ne is képzeld hogy nem vágyódok közben haza haza-hozzád... egyszer... kislányom erről nem is tudtál s Noémi te is csak miután könyvestől könyveim által ideköltöztem örökre csak az után tudtál róla egyszer Afganisztánba majd onnan Szíriába akartam menni tudni akartam s tudatni mindenki mással milyen ott az élet és mindenek felett milyen ott az élet-halál... most már késő odamennem de úgy döntöttem még nem késő egy olyan országba mennem ahol nincsenek szögesdrótok ahol nem kell saját másokra mindig acsarkodó feleimtől félnem ahol a kereszténység nem jelent hagyománytisztelő gyűlölködést ahol a hagyomány nem bezárt ajtókat ablakokat jelent ahonnan leshetjük mint visznek el mint viszünk el az utcánkból a kultúrákból mindent mi más mi más lehet... ahol szabad lehetek és független vagyok ahová innen még levegőt és lélegzetvételt sem viszek... kedves feleségem lányom egy időre önmagamba emigrálok

Ali verujem, zbog vas ću se još vratiti   draga moja suprugo moram otići na neko vreme ne nije druga žena u pitanju ne reč je o tome da sām sebi sam jedno putovanje jedan izlet izmislio samo da još osvajam još jedanput možda… draga moja kćerko moram da otputujem na neko vreme ni sam ne znam dokle i ne mogu te sa sobom povesti molim te ne ljuti se i nemoj misliti da u međuvremenu ne čeznem za domom za tobom… kćerko moja o tome ništa nisi znala i ti Noemi ti si o tome samo jednom saznala nakon što sam zajedno sa knjigama zauvek ovamo doselio kad u Avganistan pa nakon toga u Siriju hteo da idem hteo da saznam i svakome da javim kakav je tamo život i iznad svega kakav je život i smrt… sad je već kasno da tamo odem ali sam odlučio još nije kasno da u jednu takvu zemlju da odem gde nema bodljikave žice gde ne trebam se bojati od onih koji uvek na drugoga režu gde hrišćanstvo zbog poštovanja tradicije ne znači mržnju gde tradicija ne zatvorene prozore vrata znače odakle možemo da vrebamo šta će da odnesu šta ćemo iz naše ulice naše kulture svega što je nešto drugačiji sa sobom da nosimo… gde slobodan i nezavistan mogu da budem tamo odavde ni vazduh ni uzdisaj neću da nosim… draga moja suprugo kćeri jedno vreme u sebi ću da emigriram   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Ha meglepnek az ősök – Ako te preci iznenade

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ha meglepnek az ősök   hallgasd meg az öregeket egyre kevesebben kapták napi parancsba hogy hallgassanak hogy ne emlékezzenek emlékeikben se ellenkezzenek hallgasd őket a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor a legtöbb lehet s mindezek után figyeld ahogy mégis ebben a műfélelmekkel szteroidozott való-valamiben figyeld ahogy félni kezdenek s míg eljutnak a rettegés teljesen elfogadott-imádott mindennapi adagjáig hogyan kúsznak végig összkomfort-artrózisos kapcsolataik kommunalka szobáin miként szomjúhozzák a parancsolt a küldött sugárzott félelmet egy felmentőbb diktatúráig hogyan rettentenek el attól hogy nehogy nagybetűsen és üres-halmazosan teljesen értelmetlen értelemmel félni ne kezdjél te is mert a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor ez a legtöbb lehet

Ako te preci iznenade   poslušaj starce od njih su sve manje dobili dnevnu naredbu da ćute da se ne sećaju da ni u uspomenama ne usprotive poslušaj ih u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih i nakon svega posmatraj kako u tom veštačkim strahovima steroidima punom stvarnom-nečemu ipak počnu da strahuju i stižu do svakodnevnog potpuno prihvaćenog obroka strepnje kako puze preko komfornih soba sa svojim udobnim ali bolesnim vezama kako priželjkuju naređenu poslatu zastrašenost od jedne druge manje stroge diktature kako se plaše od toga da ni ti ne počni ispražnjeno velikim slovima pisano besmislenim smislom da se plašiš jer u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Myth-bust – Myth-bust

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Myth-bust   minden mulandó minden is meghal eldobja a kanalat exitál miegymás csak egyetlen icike kellék kell még a képlethez s minden humánus lesz vagy humanizált főleg ha a minden az a halál ez a kellék a szeretés nem-nem a szerelem a szeretése valaminek valakinek s máris indul a visszaszámlálás mely végén nem robbanás de berobbanás várható azaz... igen, az... ezzel csak az a gond hogy mondjuk anyám imádta a sok-sok éves kátránnyal keményített gombos hamuzóját s nekem eszembe se jutott azt szittyául belenyilazni a sírjába mikor egyetlenem eltemettem... francokat halt meg a szeretett eszköz most is itt van kátránnyal akár én tovább keményítem s hát én is szeretem

Myth-bust   sve je prolazno sve i ako i umire odbaci kašiku egzitira formuli još samo jednu jedinu malenkost treba dodati i sve će human ili humaniziran biti pogotovo ako to sve je smrt a ta malenkost je volim ga ne-ne ljubav volim nešto ili nekoga i odbrojavanje već počinje pa na kraju ne može da se očekuje eksplozija nego stizanje odnosno… da, to… sa tim je problem samo to da recimo majka mi je nadasve volela sa godinama katranom otvrdnuli dugmadima kićenu pepeljaru a kad sam jedinu moju sahranio nije mi palo na pamet da taj predmet pored nje da stavim… do đavola nije umrla voljen predmet je još uvek tu sa katranom a ja dalje staram da bude još tvrđi dakle i ja volim   Prevod: Fehér Illés

Forrás. Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Péntek 13 – Petak 13

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Péntek 13   azt már nagy nehezen megtanulta hogy a babonák marhaságok erőszakot kellett tennie magán bár most is magát hülyézve lekopog néha valami bevonzani nem akart szerencsétlenséget fegyelmeznie kellett agyát mely hisztériás neurongörcsbe merevedett a fekete macska láttán vagy zofort parancsot adott a nyálmirigyeknek némi köpésre a szemmel verés ellen... azt már megtanulta hogy tanulnia kellett a babonamentes kognoszt de azt nem várta hogy az újabb támadás szerint az evolúció is előre elrendelt vagy hogy mit kezdjen a sebésszel ki műtét előtt imádkozik egyet... azzal mit kezdjen mit kezd mit kelljen mi... mmm

Petak 13   da je praznoverje glupost to je već nekako naučio iako je zbog toga morao sebe da siluje, još i dan danas naziva sebe budalom kad neku neželjenu nesreću ponekad kucanjem o sto želi da odvrati kad crnu mačku vidi mora svoj um da obuzda da histeričan grč neurona izbegne kad protiv uroka pogleda određenim žlezdama odmah izda naredbu za stvaranje pljuvačke… to je već naučio da življenje bez praznoverja morao da uči ali nije očekivao da prema novom napadu i evolucija je unapred predodređena ili šta može sa hirurgom koji se pre operacije moli… šta može da uradi šta može šta bi trebao št… ššš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ady András Minden! – Sve!

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Minden!
 
minden a szóval
kezdődik, amelyet
az éppen soros pap,
rangjában bízva kivisz
a templomajtó elé, minden
a bent elhangzott és megszentelt
mondandóval, mit felmutatni a tömegek
elé hoznak, mert ez is egy ecce homo-helyzet,
vagy tán leginkább ez az, amikor minden kezdődik
és véget is ér, ahogy a tisztát, az aprót felkapják odakinn,
s mire a templomhoz visszadobják a hátsó sorokon át, a középsők
felett, az elsőkkel hozatják:
már készen felnőtt gyűlölet
 
Forrás. a szerző
 
 
Sve!
 
sve rečima
počinje, sve
unutar rečeno
i blagoslovljeno
masi je pripremljeno,
dežuran sveštenik u vlastiti
čin uzdavši se ispred vrata crkve
stavlja, jer je i to ecce homo situacija,
ili možda to je ono, kada baš sve počinje i
završava se, što je napolje čisto obučeno u crkvu
stigavši iz zadnjih redova preko sredine do prvih bace
da bi silom prilike nosili:
mržnja je gotova.
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Reminess – Prisećanje

  

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Reminess
 
Csak ezt a jéghideg vonatot éljem túl, csakis ezen...
mi máson is a francba? érjem el végállomásom: egy
rétet, egy istentől, embertől elfeledett kertet, ahol
hason feküdhetek én és a jegyzetfüzet!
Odahaza az utolsó villamos is felakasztotta magát
a nagyfeszültségű huzalra, áll alatta a konduktor,
tudja, csak a temetőárokba kísérheti, s a hantnál
senki más, majd csak egymaga.
Az utolsó 1300-as Dácsiát is bedarálták már, ott
mint sercegő töltelék a kolozsvári placsintában, a
szerencsések épp egy csontraszopott sebváltót köpnének…
Nagyapa lejön az emeletről, friss strokeját odafenn
hagyja, minek is zavarna…ad egy üveg Hargita borvizet,
vidd fiam, meleg lesz ott a réten, még jól foghat, ha
mindazt a miniatűr történelmet, miről eddig hallgattál,
amivel mások is szépen elhallgattak, lejegyzed…igaz is,
miért is teszed, de az színigaz te mindig lábjegyzet nélkül
jegyezgetsz: volt, és sosem volttá tett időket.
 
Forrás : a szerző
 
 
Prisećanje
 
Samo taj leden voz da preživim, isključivo na tom…
do vraga kako drugačije? da stignem do krajnje stanice: do
neke livade, od boga i čoveka zaboravljenog vrta gde
ja i beležnica potrbuške možemo da ležimo!
Kod kuće na visokonaponski kabl i zadnji tramvaj
se obesio, ispod kondukter stoji,
zna tek do rake može ga pratiti a u grobnici
niko drugi, samo je on sam samcit.
I zadnju Dačiju 1300 su već samleli, tamo
kao vruć nadev u palačinci a la kluž¹ je, a oni
sretniji bi baš do kosti ogoljen menjač pljunuli…
Sa sprata deda silazi, svoju svežu apopleksiju koja bi i
smetala gore ostavlja… bocu mineralne vode mi daje,
uzmi sine, tamo na livadi vruće je, još će ti dobro doći,
ako svu minijaturnu istoriju o kojoj si dosad ćutao,
koju su i drugi prećutali, zabeležiš… istini za volju
ne znam zašto to radiš, ali istina je i to da ti uvek
bez fusnota beležiš: bila su i nikad ostvarena vremena.
 
¹posebna vrsta mađarske palačinke
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Tárgyiasulok – Predmet postajem

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Tárgyiasulok
 
Azok az érintések
már rég sebhelyekké
lettek, nem, most már
látom, hogy amire emlékszem
az dehogy is egy pohár, hamutartó,
tányérvilág, amely rendre-rendre a tietek
volt, nem a ledobott és úgy is maradó ruhák
tétlen önmagába roskadása, önfeledése...
itt sebbé alakult minden tárgy és rajtuk a ti,
a voltak érintése, s a gyógyulásnak körülbelül
annyi az esélye, mint annak, hogy használni
őket, ti, innen-onnan, ideig-óráig bár, de visszatértek...
lassan már csak a testem marad, az is tele
ujj-lenyomatokkal, vajon kitart még, vagy
ez is fekélyekkel teli, csak még nem látom,
nem merem elismerni, hogy ha abba nem
hagyjátok a rólam-emlékezést, s ha én is
nem feledek, majd-tökéletesnek kinézően
egyszer csak minden előjel nélkül, a nyílt
színen szétesek?
 
Forrás: a szerző
 
 
Predmet postajem
 
Oni doticaji
odavno su ožiljci
postali, ne, sad već
vidim da na to što se
sećam nije čaša, pepeljara,
svet tanjura je što je uglavnom vaš bio,
ne dokono srozanje u sebi, samozaborav
odbačenih i tako ostavljenih odela…
tu se svaki predmet u ožiljak pretvorio i na njima
vaši nekadašnji doticaji, te za ozdravljenje otprilike
toliko šanse ima koliko i činjenici da ću se odavde-odande,
makar na kratko vratiti da bi ih nosio…
pomalo mi već samo telo ostaje a i to je otiscima
prstiju pun, da li će se još držati ili
je i to čirovima puno samo još ne vidim,
ne smem priznati, ako nećete prestati
sa prisećanjem na mene te ako ni ja neću
zaboraviti, jednom ću se na izgled kao
savršen bez ikakvog predznaka na otvorenoj
sceni raspasti?
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Et voilá! – Et voilá!

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Et voilá!
 
Anya nem feleség, de terhes. Anya egy szar provinciában, nagyon
szar provinciálisok között terhes. Meg akar halni, a kifejlett magzat…
ki az isten gondolná, hogy meggondolná-e a magzat a meghalást?
Még nem tény, majd ha igen, akkor majd tényező: most nem.
A mindennapos hideg-életháború lövészárkában osztják a büntetett,
híg imába áztatott kenyeret, közben kórházba kúszik az orvos, gyermeket,
gyermekeket ment, nem a sajátját, annak még van magzatvíz-
tartaléka, szürcsölje csak, pancsolja csak míg még még lehet…
menti lábon, négykézlábon, hason fekve, félholtan heverve…
nem a befejezendőt, de a kezdetit, az életet.
 
Anya meg akar halni, de még teszi mit kellően megtehet.
 
A nagyszobában másnap nem volt tacâmuri-ebéd, egy asztalra
tett lavór felett kereszteltek, félő, sietős titokban.
Még most sem hiszem, érzem a lehető-lehetetlent!
 
Forrás: a szerző
 
 
Et voilá!

Majka nije supruga ali je trudna. Majka je u jednoj zlokobnoj provinciji, među
vele zlokobnim provincijalcima trudna. Želi da umre, razvijen zametak…
koji bog bi pomislio da bi zametak, što se tiče umiranja, mogao da se predomišlja?
Još nije fakt, ali kad bude, tad će faktor biti: sada ne.
Poročnog, u razređenu molitvu umočenog hleba u svakodnevnom rovu
hladnog rata života dele, a lekar se u bolnici vucara, dete,
decu spašava, ne svoju, ono još ima dovoljno zalihe plodove vode,
neka srče, neka se zbrčka sve dotle dok još može…
spašava na nogama, četvoronoške, na trbuhu ležeći, polumrtvo ispruženo…
ne to što se završava, nego početak, sam život.
 
Majka želi da umre, ali još radi to što valjano uraditi može.
 
Drugi dan u velikoj sobi nije bilo svečanog ručka,
uplašeno, žurno, potajno iznad lavora na sto stavljenog su krstili.
Ni sad još ne verujem, osećam nemogućnost mogućeg!
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Épületes – Poučno

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Épületes
 
Egy forradalomutáni, már szabad építész, az Istennek
se ismerte el, hogy női szemmel nézi az épülő házat,
nafene, ide drasztikus korrekció illene!
Ivarérett, büszke, apa-anyás családos honfi pallérként
azonnal kiszúrta a szemét, hisz másképp nem komilfó a
mű, még kitudódik a nőstényi mindent látó szemtengely-
nyavaly s beindul, dagad is a nemzeti kiröhögés!
De mi van ha a Menny akarta így!? Akarhatta, míg eszét
sem, de szemét vesztve így élesít elmét…sebaj, ököllel,
kalapáccsal ha kell éppen, csak úgy vaktában de kurvaprecízen
ráverünk párszor a boltozatra, s helyre is zökken az Éden.
 
Vakon de váteszként áll a mi pallérunk, előtte egy, vagy
éppen az Isten, majd helyet cserélnek. Seggrepacsiznak.
 
Forrás: a szerző
 
 
Poučno
 
Posle revolucije, jedan već slobodan graditelj, ni za Boga
nije hteo priznati, da kuću u izgradnji ženskim očima gleda,
do vraga, tu bi drastična korekcija pristala!
Kao polno sazreo, oholi, porodičan rodoljub nataroš
odmah mu je oči izbio, jer delo drugačije nije dohvatno,
još će se saznati da će se boljka osovina oka ženke
šta sve vidi pokrenuti, sprdnja nacije već buja!
A šta onda ako je tako Nebo hteo!? Mogao je hteti dok mozak
ne, ali oko izgubivši razum tako oštri… ništa zato, pesnicom,
čekićem, ako baš treba tek naslepo ali kurvinski precizno
na svod par puta udarimo i Eden se već na svoje mesto vraća.
 
Naš nataroš slepo ali poput basmara stoji, ispred njega jedan,
ili baš sam Bog, pa mesta menjaju. Guzicama se pozdravljaju.
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Forrásmunka – Izvorni rad

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Forrásmunka
 
Tudod mit? Krokizzál egyet! Na mivan na…nem
tudsz rajzolni sem, hiszed, azt hiszed? Gond egy
szál se, rajzlományozz csak, ami fennmarad belőle
lehet egy képkeret, egy meg sem születendő festő sédövrje!
Skiccelj életet, ismét: namizu, nem megy? Rossz
hírem van: már vázolod, már éled, naív, nagyon is
az, de nyugi. van benne hajó, ez te vagy, és víz,
ez valamely sorsfolyó, minek forrása felé töfögsz,
és namivan na már megint? értem: beleakadtál egy
halom templomtoronyba, vonszolsz karamelizált
cukorgyárat és katalinbálos patyomkinfalut, hajócsavarodon
halászháló Ariadne-fonal fut, és ott libeg, fura szpaszmusokkal
integet a nyomdokvizen a vármegyeszépe hófehér hullája…
Tudod mit? Hagyd a fenébe, nem kenyered ha rajzolnál,
de azért az életforrást megkapod? Ugye megkaptad,
odáig elhajóztál? A kiindulásig, ahol minden
születően megfeneklik, mint hajótesteden a kagylóhad.
 
Forrás: a szerző
 
 
Izvorni rad
 
Znaš šta? Crtaj, provizorno! No, šta je… ni crtati
ne znaš, poverovao si, to ti je u glavi? Problema
nema, samo ti crtaj, šta će ostati od toga, možda
ram za sliku, remek delo još nerođenog slikara!
Život skiciraj, ponovo: šta je, ne ide? Lošu vest
ti donosim: već skiciraš, već živiš, naivan si,
i te kako, ali smiri se. Ima unutra lađe, to si ti, i vode,
to je neka reka sudbe, čijoj izvoru se približavaš,
i naivno, no opet? shvatam: na gomili crkvenog tornja
si se zapetljao, karamelom prevučenu šećeranu i
selo paćomkina sa balom katarina tegliš, na propeleru ti je
ribarska mreža, nit Ariadnea i tragom vode snežnobeo leš
lepotice županije čudnim spazmatičnim pokretima maše…
Znaš šta? Ostavi sve do đavola, iako ti crtanje ne ide,
dobićeš ipak izvor života? Jesi li dobio, da li si
lađom dotle dopreo? Do ishodišta, gde sve što se rodi
nasedne, kao mnoštvo školjki na lađi, tvom telu.
 
Fordította: Fehér Illés

Ady András Hátrahagyott segédmunkás – Ostavljen pomoćni radnik

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hátrahagyott segédmunkás
 
Ilyet csak ősszel lehet…egyfajta örök autumnban,
tudod, amikor a cirkuszok évadja betellett, s nyomukban
nem marad csak a bohóchang varjúkacaj-viszhangja, csak
kis kupacokban az eldobott-sárga, a kunkori-hullott VIP jegyek.
 
Igaz is, ezt is csak akkor lehet, ha hátrahagynak egy utolsót
hörrenő snack-automatát, miről előbb megfontoltan s így
kinyithatatlan a kilincset lelopták…s honnan, ha eleget
rugdalod kaphatsz még bucsú-bocicsokit…vigyázz!
ha túlviszed a rugdalást, tán egy egész ivarérő bocit…
 
Ilyet csak ősszel lehet, cirkuszossal, hisz cirkusz az
egész világ, bohócröhögő-bonviván-élet, többször,
érvényes több segg alá eladott helyjegyek…
mit is tehetnél ha a trupp elhagyott? Feltéped szived ajtaját,
behúzódsz, s magad mögött becsapottan becsapod.
 
 
Forrás: a szerző
 
 
Ostavljen pomoćni radnik
 
Tako nešto je tek u jesen moguć…u nekoj vrsti večnoj jeseni,
znaš, kad sezona cirkusa prođe, u njihovom tragu
jedino glas pajaca kao odjek grohota vrane ostaje, i ostaju još
žute, uvijene, odbačene VIP karte u malim gomilama.
 
Istina je, to je samo tad moguć, ako i poslednju snek-automat
čudnog glasa ostavljaju, ali pre toga, namerno, ručicu brave
ukradu te otvoriti se ne može… i odatle, ako nogama dovoljno
udaraš još možeš za oproštaj tele-čokoladu dobiti… pazi!
ako sa udaranjem preteruješ, možda čak čitavo tele za rasplod…
 
Tako nešto je tek u jesen moguć, sa cirkusom, jer cirkus je
čitav svet, život bonvivana, pajaca koji grohota, višekratno,
ispod više guzica prodane punovažne karte…
i šta možeš ako te trupa ostavi? Vrata tvoga srca razgrneš,
povučeš se te iza nasamarenog sebe zalupiš.
 
 Prevod: Fehér Illés

Ady András Tranzit – Tranzit

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Tranzit
 
Mondhatni mindennaposak lettek a muszájdinék,
s a corporate-ivászatok közben illik mindenkit
meghallgatni, megtapsolni…hallgatni főleg komilfó,
valójában senkik senkiasztalánál ülünk, ha volt is
valamink, ki óvatosabb, otthonhagyta, ki meg elhozta…
ezek bármit bármely gyomorpanasz nélkül felisznak-esznek.
Mindez nem zavaró, már nem, a locus communis is egy
vak-süketen, quantum satis legelhető fogás lett…csak egy
dolog zavar néha: eddig ha olykor az idegre ment a mélysötét
mentál-kaptárzaj csak felemeltem kezem – nem pincért
hivandó, ugyan! – s máris talpon csiklandva röhögött valaki
odafenn, most meg a felhőkig elérek kétségbeesetten: hamu az ujjbegyen.
 
Forrás: a szerző
 
 
Tranzit
 
Može se reći da su mora-dine¹ svakodnevne postale,
a tokom masovne terevenke pristojno je svakoga
poslušati, pljeskom nagraditi… a ćutanje je pogotovo komilfo²,
u biti mi nikogovići kod stola nikogovića sedimo, ako smo i
nešto imali, oprezniji kod kuće ostavili, a onaj ko je doneo…
ovi bez ikakvih želudačnih smetnji bilo šta popiju-pojedu.
Sve to ne smeta, više ne, i locus communis³ je postao
quantum satis⁴ jelo što se gluvo-slepo pase… ali koji put
jedna stvar mi smeta: ako do sada dubokotamna mentalna galama
košnice na nerve mi išla samo sam ruku digao – doduše ne
zbog pozivanja konobara! – i gore je neko zbog škakljanja tabana
već grohotao, a sad do oblaka očajno dižem: na jagodici prstiju je pepeo.
 
¹na francuskom: ručak, večera
²na francuskom: pristojno
³na latinskom: opšte mesto
⁴mera bez ograničenja
 
Prevod: Fehér Illés

Ady András Kozmológi – Kosmologija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Kozmológia   ez kincsem nem az ég vagy inkább nem a klasszikus   értelemben vett olyasmi hanem egy ránk boruló födő   boltozatos igen még arra is képes hogy úgy tegyen mintha   levegője felhője lenne csillag a sötétben ha éppen   éjre van szükségünk és mindenképpen hiányt szenvedünk   valami égitest igényben ez nem a jól ismert boltozat a   szatelliteken túl mesébe illő ősz öreg istennel kinek magáról   sincs tudomása csak eltartja a világot és önmagát is fenntartja ahogy   az iskolai emberi curriculum engedi ahogy neki innen oda meghagyja   nap milliárdnyi tennivaló- listában s e jópofa bácsi mellett   kétoldalt fölötte alatta az nem az űr olyan amúgy sincsen   a mindig semmivel okádás- jóllakottságig teli nincsben ez nem   más mint egy ránk borított födő s hogy mi hoztuk ezt is létre   bizonyítja hogy a nagy idea-takaró alól mert persze olyan   is van ebben a kézmíves konstellációban: esőként cseppenként   csurran minden saját valaha volt és leendő gondolatunk a nyakunkba   hogy lábunk előtt tócsába gyűljön s felszáradva visszajusson   abba a mennybe mely nem égbolt a klasszikus értelemben

Kosmologija   to draga moja nije nebo bolje rečeno nije u klasičnom   smislu tako nešto nego je poklopac iznad nas   da svod je i još je i za to sposoban da se tako pravi kao   da vazduha i oblaka ima te zvezdu u mraku ako nam je   baš noć potrebna i svakako u vidu manjka nekakvog   nebeskog tela patimo to nije dobro poznat svod   iza satelita zajedno sa sedom starom bogu koji ni   sam sebe ne poznaje svet tek izdržava a i sebe onako održava kako   ljudsko nastavno gradivo dozvoljava kako njemu odavde   u vidu liste bezbrojne svakodnevne obaveze naloži i pored tog prijatnog starca   dvostrano iznad i ispod njega to nije kosmos tako nešto ionako ne postoji   u uvek sa ničim do prezasićenosti punim nepostojećem ništa to nije nešto   drugo no na nas svaljen poklopac i da smo i to mi stvorili   dokazuje da ispod velikog pokrivača ideje jer naravno   u obrtničkoj konstelaciji i tako nešto postoji: svaka naša misao šta je   ikada postojala i još će nastati poput kiše u kapima na rame nam kapa   neka ispred naših nogu u lokvu gomila i osušivši se u takvu vasionu   vrati koja u klasičnom smislu nije nebeska pučina   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Extenzió – Ekstenzija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Extenzió   Tán még van annyi időm, megtehetem még, hogy ezt a testet a magasba álmodjam, annyira oda-fel, hogy elérjen hozzátok, hogy legalább ez meglátogasson titeket, s azt sem bánom ha ezért furcsa felhőszoknyám kell legyen, a légüres térben megfáznak veséim, s ha azt az egyetlen, végtelen hosszú pillantást egy levegővétellel kell átvészelnem, semmit sem bánok csak azt hogy ez lesz az első és utolsó ilyen, mert nem oda tartozok, s ébredéskor vissza kell térnem, maradnom, összezsugorodnom egy álom-emlékben.

Ekstenzija   Možda imam toliko vremena, mogu još postići da ovo telo u vis snovima dignem, toliko tamo-gore da do vas stigne, bar da vas poseti, i ni to ne bi žalio da zbog toga čudnu suknju od oblaka morao nositi, u bezvazdušnom prostoru bubrezi će mi ozepsti, te ako onaj jedan jedini, beskrajno dugačak tren sa jednim uzdahom moram preživeti, ništa neću da žalim samo to da će to biti prvi i poslednji takav, jer tamo ne pripadam, nakon buđenja moram se vratiti, ostati, u jednoj uspomeni sna smežurati se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Csak tradosszal, szépen, ahogy csillag... – Samo s tradosom, lepo, kako zvezda…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Csak tradosszal, szépen, ahogy csillag...   Fognak mégi itten ifjonti lábakat mosni csendes órabérben az anyák, kik annyira szétszülték méhüket, hogy az már a ráknak sem kell, s fognak még itten bocsánatot kérni alfa-fiaiktól a fogatlan apák szintén rendszeresen, és úgyszintén pucér létfenntartó-félelmükben.   A lányok? Angyalok, s a leginkább istenes sors teherbe esni már a templomárokban, s ha nem fiú majd a gyerek, némi kanosszajárás után újra és újrapróbálni...ha nem sikerül, csak egy mód marad ezt helyrehozni: prittiplíz hagyjon már a lámpagyújtogató, a vason egy kötélnyi helyet!

Samo s tradosom, lepo, kako zvezda…   Praće još ovde mladalačke noge majke za tihu nadnicu, koje su svojim maternicama toliko rađale da više ni raku ne trebaju, i moliće još za oprost od alfa-sinova bezubi očevi  naravno redovito i iz samog straha za samoodržavanje.   A devojke? Anđeli su, i uglavnom im je redovita sudba već u jarku crkve začeti, a ako dete nije muško, nakon milosrdnog oprosta opet i opet iznova pokušati… a ako ne uspe samo jedan način ostaje da se to popravi: neka potpaljivač lampi na gvožđu mesto za uže ostavi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Bjútiország – Bjutizemlja

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Bjútiország   Gyönyörű, nálunk a legszebb a világ, s ha itt pazar, máshol csak retkebb lehet... láttam apró csengővel a nyakában egy öreget, aki állami támogatásért csellengett, csak hallják hogy jön, a pestises múlt nem más, kikerüli a pakurabűzös állam, s más sokkal egészségesebb vének között, semmit sem kérők között arat, csépel, rendet vág a sztét of dí árt traktor-sztét...láttam hogyan cigányozza a cigányt a roma képviselő, elhúz még pár fehér hétszilvafásnak némi nótát s alszik különben egész integrált életeket egy csatorna-pléh örök bölcsőben...láttam miként írnak kurvaanyákat aktákra de szépen, s mint süvegeli a kedvességet az adófizető, mint engedi előre mindenféle életekben a közügyektől terhesen maradtnak tűnő bürgermeistert a meddő polgár, pedig csak terhelt ő... láttam, s bár vakultam volna meg jó régen, mielőtt még vérszemet kapok...befejeztünk minden aratást, önmagát csépeli a termény, a gyárakban legyártották az új ember-elvtárst, a poszt-proto-nemzetest, a pap-sebészt és virológus természetgyógyászt... s most új rendelésen dolgoznak a werkek: önjelölt princeknek új, komilfó princípiumot vernek.

Bjutizemlja   Krasno je, svet je kod nas najlepši, i kad je već krasno, drugde je tek mrljaviji… video sam jednog straca sa sitnim zvoncem na vratu, socijalnu pomoć je iskao, samo da čuju da dolazi, kao da sama kuga dolazi, ogavno smrdljiva država ga zaobilazi, između zdravih starkelja koji ama baš ništa ne traže žanje, vrši, kosi taj stejt of di art traktor-stejt… video sam kako narodni poslanik rom ciganina ciganinom naziva, nekolicini kvazi gospodinu bele puti nešto odsvira i tokom čitavog integriranog života u limenoj večnoj kolevci spava… video sam na akte kako jebem ti mater pišu, ali lepo, kako se porezni obveznik pred ljubaznost klanja, jalov građanin u svakodnevnom životu kako napred pušta valjda od javnih poslova izmorenog nekad važnog palančanina, mada je samo on izmoren… video sam, bar da sam se odavno oslepio, pre no što se osokolio… svaku žetvu smo završili, plod sam sebe vrši, novog druga u tvornicama već su proizveli, post-proto-generaciju, hirurga popa i travara virologa… sad izabrani na novom poretku rade: samozvanim carevima nov, pristojan princip stvaraju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző