Fekete Vince Kézdivásárhely
1965. április 7. –
Kedves
É.
Catullus
Éljünk, kedves É. És bőszítsük a sok hektikás vént, a Nap lemegy és feléled reggel, de bennünk soha ki nem lobban, ami volt, lesz már, mert van. Éljünk, kedves É., mert nincs örök éj, és nincs örök álom, ami ellobban, felvirrad még, lehet feléled reggel, de mi?, ha sokezerre nőtt már napjaink száma, ha lyukas garas ára van szavunknak, ha belezavarodunk a számolásba, ne bőszítsenek akkor, két mogorva vént, fittyet hányunk beszédeikre, mert a Nap lemegy és feljő és mi élünk és leszünk, kedves É. |
Dragi E.
Catul
Neka živimo, dragi E. I ljutimo
one grozničave starce, Sunce
silazi i ujutro vaskrsne,
ali u nama nikad se ne gasi,
što je bilo, biće, jer živi.
Neka živimo, dragi E., jer večna noć
ne postoji, i nema večnog sna,
što se gasi još osvane,
možda ujutro oživi, ali mi?
ako broj naših dana na više hiljada
naraste, ako naša reč ni groša
ne vredi, ako se u računicu
upetljamo, tada dva smrknuta
starca neka ne žeste, briga
nas šta pričaju, jer Sunce
silazi i izlazi i mi živimo
i živećemo, dragi E.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése