Dijana
Tiganj Prizren 06. februar 1995. –
Dječaku
Misliš da je lako,
mili moj dječače, voljeti ženu isprljanu prošlošću, bičevanu lažima, graditi snove na izgubljenim nadama, izigranim osjećanjima, neispunjenim obećanjima? Da li su dovoljno snažne tvoje mlade ruke da zagrle sva moja razočarenja, sve porušene ideale, umrljanu maštu, da obrgle sve napukle komadiće mene? Mogu li tvoje mlade godine da podnesu moje iskustvo, sarkazam, nepovjerenje prema tebi , svijetu, da shvate moje moju hladnoću, moj nagli muk u sred rečenice, odmahivanje rukom I " Nema veze..." onda kad ima veze... Itekako ima veze... I dok pucaju šavovi kojima me spajaš? Samo mi reci, moj čupavi dječače, da li ćeš svojim osmjehom zaliječiti sve rane i natjerati me da vjerujem da je to ljubav, da pojma nemaju godine moje i da nikad nijesam voljela ovako ? Na kraju... Ne, nema kraja. Jer nema ni početka... Mi smo još uvijek na predpočetku. A ja sanjam, mili moj mladiću, odgovore tvoje i u maštanjima tragam za sjećanjem kako je to biti voljen.. |
Suhancnak
Én kedves suhancom,
gondolod könnyű
a múlttal szennyezett,
hazugságokkal korbácsolt nőt szeretni,
álmokat elveszített hitre,
kijátszott érzelmekre,
teljesítetlen ígéretekre építeni?
Fiatal karjaid
elég erősek-e ahhoz,
hogy csalódásaimat,
lerombolt eszményképeimet,
bemocskolt képzeletemet átkarolják,
töredezett énemet körülfonják?
Ifjúságod képes-e
tapasztalataimat, gúnyos mívoltomat,
írántad, világgal
szemben tanúsított kétkedésemet elviselni,
ridegségemet,
hirtelen félbeszakadt mondataimat,
kézlegyintéseimet
És „Dőreség...”
mikor nem is dőreség...
Mikor semmiképp sem dőreség...
És rám szabott varrataid szakadnak, megérteni?
Modd csak,
kedves kócos suhancom,
mosolyoddal
sérüléseimet begyógyítod-e
és rám kényszeríted-e a hitet
ez szerelem,
és az eddig átéltek semmisek
és így még soha nem szerettem?
A végén...
Nem, nincs vég.
Mert kezdet sincs...
Mi még mindig kezdetek előttiek vagyunk.
De álmodozok,
kedves ifjúm,
válaszaidról
és képzeletemmel emlékeimet kutatom
milyen
is mikor szeretnek...
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése