Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –
Nem így indult
a percek percek maradnak
de mi sorsot tapasztunk belőlük kiköltött életünk etetjük-itatjuk és mikor röpképes elengedjük végleg de addig többnyire befejezetlen vályogvetések lassított filmek a gyorsulásról és háborúk csóksorozatvetők elaknásított aurák érintéstankok azt mondják ez a dolgok rendje azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar azt mondják pedig nem így indult az utazás de ki emlékezik a fényre ki képes emlékezni a kézre mely rámosdatta az Időt és az ölelésre melynél őszintébb sohasem lett
ki lát többet a fészek pereménél
|
Nije tako krenulo
minuti
minuti ostaju
ali mi od njih sudbu sklepamo
izležen život hranimo-pojimo
i kad je sposoban za let otpustimo
konačno
ali dotle
uglavnom nezavršene obrade čerpića
usporeni filmovi o ubrzanju
i ratovi
bacači serije poljubaca
minirane aure
tenkovi doticaja
kažu to je uspostavljen red
kažu to je i bez šina kolodvor
kažu
ali putovanje nije tako krenulo
ali ko se seća svetlosti
ko je sposoban sećati se ruke
koja je Vreme natovarila
i na zagrljaj
od kojeg iskreniji nikad nije postao
od ruba gnezda ko vidi dalje
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése