Jasmina Topić Pančevo 4.
avgusta 1977. –
Ona neće nije ona Ofelija
Ona
otvara prozore i spušta kapke
Dan je
savršeno zimski miran i nijedan vetar
neće poremetiti pauzu između dve praznine
Onu u kojoj je zatečena i ovu drugu u koju leže
Ispod kapaka
vri nemirna zenica oka koje
samo želi da
pogleda, da vidi uvek samo još jednom
neki mogući put. Ono drhti nervozno kao mala
ptičija krila, nervozni cvrkut na čistom plavom
na jasnom
pogledu kroz otvoren prozor
neće pogledati
neće usniti
Ona je budna pod niskim nebom tavanice
ali njeno telo ne želi pokret u svet
Svet je igralište oivičeno rubovima kreveta
Dok ispod kapaka dok ispod njih kapka splin
unutrašnjih mapa jednog drugačije opisanog grada
neće pogledati
neće usniti
Prošla je prva izmaglica prošlo je toplo leto
Leto je
proteklo kao sitan pesak odnekud pod zubima
Lomljen u
buduće kamenolome –
Ona pevuši
tiho ona je tiha ništa joj ne može
nijedan glas
razuma niko je ne može dotaknuti
a mnogima bi mogla biti
Biti ponovo
neće pogledati
neće usniti
Ona spušta kapke i rukama napipava novouspostavljeni mrak
Ona dolazi, ona ostaje, ona odustaje
I neprestano kaplje u dodiru sa svakim svežim zrakom.
A lány nem akar nem Ofélia
Kitárja a
lány az ablakot és szemét lehunyja
Pompás
nyugodt téli nap a két űr közötti
szünetet
szellő sem zavarja
Azt
amelyben találta magát és azt a másikat amelybe fekszik
Szemhéja
alatt nyugtalan szembogár forr
arra
vágyva, hogy lásson, hogy ujra csak még egyszer
egy
lehetséges utat meglásson. Gyenge madárszárnyként
reszket,
ideges csicsergés a világoskéken,
a
nyitott ablakon keresztüli tiszta láthatáron
nem akar felnézni
nem akar aludni
Ébren
van a lány a mennyezet alacsony égboltja alatt
de teste
nem kíván a világba mozdulni
Az ágy
széleivel határolt játszótér a világ
Míg
szemhéja alatt alatta egy másként elképzelt város
belső
térképéről unalom csepeg
nem akar
felnézni
nem akar
aludni
Eltűnt
az első ködfátyol elmúlt a meleg nyár
Valahonnan
a fogak alatt jövendő kőtörőben morzsolódott
Homokként
ért véget a nyár –
Csendesen énekel a lány csendes sérthetetlen
egyetlen értelmes hang se senki se képes megérinteni
pedig sokakkal lehetne
Újra együtt lehetne
nem akar felnézni
nem akar aludni
Lehunyja szemét kezével az újrateremtett sötétet tapintja
Elmegy a
lány, marad a lány, visszalép a lány
És minden friss levegővételkor ismételten csepeg.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése