Keresés ebben a blogban

2023. február 14., kedd

Méhes Károly Életed háza – Kuća tvog života

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Életed háza
 
A cölöpre épült házban
mindig hallni a tenger
morajlását.

A tenger otthon van nálad,
főbérlőd és házmestered.

Cserébe, ha kinézel
az ablakon, mindig látod,
milyen a végtelen.
Ha köd van, akkor is.

***

Egyre közelebb vagy,
miközben egyre távolabb.
A huszadik templomban
is ugyanazt mormolod.
Nem ima.
Hanem ahogy az életed
egyetlen szóba sűrűsödik.
Mintha nem ismernél
más szót semmilyen nyelven.
És lassú porszagot érzel.

***

Annyi utcát bejártál,
hogy végül megértetted,
a járkálásnak akkor sincs
vége, ha elfogynak az utcák.

Megállsz hát, és nézed
a száradó ruhákat.

Valahol ott bújkál a hold
egy hálóing és
egy rugdalózó között.

***

Elolvasod, amit erről
a helyről tudni kell.
Tudni illik. Tudni lehet.

Szakértőleg lötykölöd
a bort. Idegen nyelven
köszönsz, idegen nyelven
köszönnek neked.

Néha megállsz egy kirakat
előtt, s ellenőrződ, akit
ott látsz a csillogó ékkövek
között, te vagy,
te, az idegen.

***

Minden villanással
a múlt üzen. Egyszer volt
emberek kezemunkája,
vágya, gonoszsága.
Ami megmaradt, miközben
ők már nincsenek.

Hozzáérsz egy-egy kőhöz,
körmöd ősi gyóntatószék
fájába vágod.

Próbálsz örökre itt maradni.

***

Elvisz a vonat.
Halk zúgással a sötétben.
Fénypöttyök, fénycsíkok
kísérnak ezen az úton.

Tengersok benned az,
aki te vagy, te lettél.

Cölöpöket farag
egy jó akaratú kéz.

Csontjaid ezek
a cölöpök, bizony.

Életed háza rajtuk áll.
 

Kuća tvog života
 
U kući građenoj na stubovima
žagor mora uvek se
čuje.
 
More kod tebe je kod kuće,
tvoj zakupac je i domar.
 
U zamenu, pogledaš li
preko prozora, uvek vidiš,
koliko je beskrajan.
Čak i onda, ako je magla.
 
***
 
Sve bliže si,
istovremeno i sve dalje.
I u dvadesetoj crkvi
isto mrmoljiš.
Nije molitva.
Nego kako ti život
u jednu reč se zgusne.
Kao da drugu reč
ni na kakvom jeziku ne poznaješ.
I lagan miris prašine osećaš.
 
***
 
Kroz toliko ulica si prošao
da si na kraju shvatio
da koračanje ni tad se ne
završava, kad ulice nestanu.
 
Pa zastaneš i razastrt veš
gledaš.
 
Mesec se negde između
jedne spavačice i
jednog overola skriva.
 
***
 
O tom mestu što
treba znati, pročitaš.
Priliči znati. Može znati.
 
Vino poput stručnjaka
mešaš. Na stranom jeziku
pozdravljaš, na stranom jeziku
te pozdravljaju.
 
Koji put zastaneš ispred
jednog izloga, koga između
blistavih dragulja vidiš,
taj si ti,
ti, stranac.
 
***
 
Sa svakim bleskom
prošlost poručuje. Ručni rad,
želja, zloba nekad
živelih ljudskih bića.
Što je ostalo, dok su oni
već davno nestali.
 
Kako po koji kamen dotičeš,
nokat u drvo prastare
ispovedaonice dubiš.
 
Pokušavaš zauvek ovde ostati.
 
***
 
Voz te odnese.
U mraku tiho klopara.
Na tom putu te svetlosne tačke,
svetlosne pruge prate.
 
Beskrajno mnogo je u tebi to,
što si ti ili što si postao.
 
Dobrotvorna ruka
stubove teše.
 
Ti stubovi su
tvoji kosti, da.
 
Kuća tvog života na njima stoji.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.meheskaroly.hu/vers.php?lang=&id=6

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése