Méhes Károly Juhász Gyula – Đula Juhas

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Juhász Gyula
 
Ma Juhász Gyula vagyok. Nem tudok szabadulni
 tőle, egyetlen szegedi látogatásomat próbálom felidézni,
 hogy milyen volt akkor a szőke Tisza, nem volt szőke,
 inkább szürke; kertvárosi kellemes részen laktam
 egy odabarmolt szocreál kollégiumban, Juhász Gyula
 sose láthatta, szerencsére; most én emlékezem rá,
 helyette. Lámpát oltva gyertyát gyújtottam
 az íróasztalomon és a decemberi hidegben a hátamra
 nyitottam ujjnyira az ablakot, hadd fázzam. Hogy
 menekültem a tanítás elöl, sose tanítottam, írom
 a napi újságot, így is Juhász Gyula lehetek,
 és élvezem, ha az orromba csap az őszi kisváros-
 lehelet. A sár és a csorba ablakkeret, a pécsi
 domboldal, ahogy percenként rám zuhan, mint
 a múlt. Nyögök, miközben mellkasomon és homlokomon
 egyensúlyozom a világot. A reccsenések? Szépek
 azok is. Mi több, nagy romantikusan azt remélem,
 a hold egy éles szilánkja hull le egy napon,
 és az öl meg, míg mosolygok, hogy valaki más vagyok.
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Đula Juhas¹
 
Danas sam Đula Juhas. Ne mogu od njega da se oslobodim,
pokušavam svoj jedini boravak u Segedinu prizvati,
kakva je tada blonda Tisa bila, nije blonda, rekao bi
siva je bila; u prijatnom delu grada sa puno vrtova
u socrealističkom kolegiju boravio, Đula Juhas na svu
sreću, nikad nije mogao da vidi; sad se umesto njega ja
sećam. Nakon gašenja lampe na pisaćem stolu
sveću palio i u decembarskom mrazu na moja leđa
prozor malo tvorio, neka mi bude zima. Od nastave
sam uvek bežao, nikad nisam predavao, članke
dnevnim novinama šaljem i ovako mogu Đula Juhas
biti i uživam kad osetim dah jesenskog malog
grada. Blato i iskrivljen ram prozora, brežuljak
iz blizine Pečuja kao prošlost svakog trena me
pritiskaju. Stenjem dok svet na grudnom košu i
čelu balansiram. A pucketanja? I ta su lepa.
Da pače, skroz romantizmom ispunjeno nadam se
da će jednog dana oštar komad meseca da se odvoji
i to će da me ubije, dok se smeškam jer sam neko drugi.
 
¹Đula Juhas (Juhász Gyula, 1883. – 1937.), mađarski pesnik.
 
Prevod: Fehér Illés