Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Gyömbéridők Ülnek a tévé előtt,
nézik a híradót. Egyszer csak a Koma felkiált: – Őrült. Két perc múlva újra: – Kötözni való
bolond. Vadmalac felé
fordul, mondja: – Az ilyeneket le
kellene fogni. Vadmalac csendesíti: – Nem lehet, ők
vannak felül. A Komát nem hagyja
nyugodni a gondolat, megjegyzi: – Akkor meg őrült a
világ. Vadmalactól válasz
érkezik: – Valahogy úgy,
Komám. Tótágast áll. Kismalac megkérdi
erre, hogy mi a “tótágas”, s a Koma is megfogalmazza a kérdését: – Hogy lehet túlélni
mindezt? Hát, hogy is… – Azt úgy, Komám,
hogy én például gyömbérteát iszom, Bandi szilvapálinkával zsibbasztja magát,
Emmi néni pedig nagyon beosztja a nyugdíját. Mit lehet erre
válaszolni? – Gyömbér, nem is
rossz! |
Vreme đumbira Ispred
Tv sed, dnevnik gledaju. Odjedanput Jaran poviče: – Luđak. Nakon dva minuta opet: – Lud je, treba ga svezati. Prema Vepru se okrene i kaže: – Ovakvi bi trebali da budu uhvaćeni. Vepar ga umiruje: – Ne može, oni su gore. Jarana sama misao uznemirava pa nastavlja: – Onda je svet poludeo. Od Vepra pitanje stiže: – Jarane, na neki način naglavačke stoji. Prase na to upita, šta znači „naglavačke”, a na svoje pitanje i
Jaran pitanje postavlja: – Kako sve to preživeti? Pa, kako li… – Moj Jarane, tako da na primer ja pijem čaj od đumbira, Bandika sebe
sa šljivovicom teši, a teta Ema svoju penziju i te kako rasporedi. Šta se može na to odgovoriti? – Đumbir, i nije tako loš! Prevod: Fehér Illés |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése