Irena Bodić: Bor u vis je stremio ravno – A fenyő a magasba tört

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Bor u vis je stremio ravno   Pod senkom čempresa iz čarobne lokve lio je mednu vodu svojoj Leliji.   Kazivao: srce je moje skršeno, gde si moja Lelijo. U grančici vrbe. U školjki. U srcu dva bela janjeta.   Moja Lelijo, donesi nam sutra neka blista na suncu.   Diši, da latice nezrelih snova drhte nežno.   U modrom šumoru mora hoda kraj tebe blaženi Tadija. Lelijo.   26. 07. 2024.

A fenyő a magasba tört   A ciprusok árnyékában Leilájának mézes vizet a csoda-tócsából öntött.   Mondogatta: megtört szívem, Leilám, hol vagy. Fűz ágán. Kagylóban. Két fehér bárány a szívben.   Leilám, hozd el a holnapot, hadd ragyogjon a napon.   Lélegezz, hogy az éretlen álmok sziromlevelei gyengéden remegjenek.   A tenger kék susogásában Tadia, az üdvözült, melletted megy. Leila.   2024. 07. 26.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Irena Bodić Ne postoje zvezde, samo večnost – Nincsenek csillagok, csak öröklét

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Ne postoje zvezde, samo večnost   (ne primećujemo da živimo na zemlji koja se okreće 29,7 km u sekundi.)   Zapažam posrnule munje, pozlaćene kiše.   Prelazim jutra. Mirišem na talas. Govorim sebi da sam beskućnica u prokrijumčarenoj mrlji suncokreta, sve praznija kako me pesnikova smrt doseže.   Plivači plivaju.   Vazduh boli. Kiselkast. Bojom, ukusom.   Isplivaće telo razdvojeno na minerale.   Kad žigne pod rebrom krikom sove oglasi se onaj što me zove.   Osećam topli dlan, nečujno pod kožu mi ulazi.   Da, sa njegovom šakom srastam.

Nincsenek csillagok, csak öröklét   (nem vesszük észre, hogy a 29, 7 km másodpercenkénti sebességgel forgó földön élünk.)   Érzem a rozzant villámokat, az aranyozott esőket.   A reggeleket átlépem. Illatom hullámok illata. Önmagamnak állítom, az átcsempészett napraforgófoltban vagyok hontalan, ahogy a költő halála közelít, egyre üresebben.   Az úszók úsznak.   Fáj a levegő. Savanykás. Színével, ízével.   A test az ásványokra különváltan merül fel.   Mikor bordáim között nyilall, bagoly-sikollyal jelentkezik az, aki engem hív.   Érzem, bőröm alá siklik a meleg kéz.   Igen, botjához nőttem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  https://www.facebook.com/crnaoluja/posts/1950518881750900/

Irena Bodić Oblaci su niski – Alacsonyan szállnak a felhők

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Oblaci su niski   Oblaci su niski, pašće. Ne spavam .   Na platnu gde urezujem svoj dah, ostaješ. Gde usna stiskom se spaja sa hladnom površi, hajdučka trava cveta.

Alacsonyan szállnak a felhők   Alacsonyan szállnak a felhők, leszakadnak. Virrasztok.   Ahová leheletemet a vászonra vésem, ott maradsz. Ahol az ajak a hideg felülettel egyesül, közönséges cickafark virágzik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Irena Bodić Skupljači starog papira – Hulladékpapír-gyűjtők

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Skupljači starog papira   Odazivali su se na prezime, na iznošene cipele, na tugu i dinstan luk, Roži, Mari, Ilonka, Zoli, Laci....   pregrštima oštrih reči poštara, obućara, učiteljice.   Ne čudi se, plešu balerine.   U vrisku užarenog dana, siromasi tuku svoje žene…   Simu Rózsi Simu Mari Simu Ilonka Simu Zoli Simu Laci..   Siromaštvo se odazivalo na maternji krik....   Najpre smo se dugo posmatrali a zatim krenuše zamnom, noseći kanape u rukama.   U lov! U lov na papirne zveri.

Hulladékpapír-gyűjtők   Jelentkeztek vezetéknevekre, elnyűtt cipőkre, bánatra, pirított hagymára, Rózsi, Mari, Ilonka, Zoli, Laci…   postások, cipészek, tanítónők éles hangjára.   Ne csodálkozz, balerinák táncolnak.   A forró nap sikolyában verik asszonyaikat a szegények…   Simu Rózsi Simu Mari Simu Ilonka Simu Zoli Simu Laci..   A szegénység anya-sikolyra jelentkezett…   Hosszan néztük egymást, majd zsineggel a kezükben utánam eredtek.   Vadásszunk! Papír-vadakra vadászunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/crnaoluja/posts/1950518881750900/