Sead Husić Tuzla 28.
april 1986. –
Sjećanje |
Emlékezés |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Sead Husić Tuzla 28.
april 1986. –
Sjećanje |
Emlékezés |
Pismo
Napisat ću ti pismo. Evo,
sve stvari koje želim popišem,
uredno i po redu, a ti vidi
kojim ćeš redom ponijeti ih meni.
Besmrtnosti i vječnosti. Pola ljubavi,
pola čežnje. Koplje? Travku?
I ne zaboravi? I sad, znaš to dobro,
srce mi igra kao sat (a mislih srce kuca)
vjerujući kako ćeš me darovati stvarima.
U šumu nemoj zalaziti.
Plašim se? Izaći nećeš onakvim
kakvim si ušao.
|
Levél
Neked
írom a levelet. Íme,
összeírom
kívánságaimat,
érthetően, ragsorolva, te meg eldöntöd,
milyen sorrendben hozod el.
Halhatatlanság és öröklét. Fél szerelem,
fél szenvedély. Gerelyt? Gyógynövényt?
És nefelejtset? És most, jól tudod,
szívem óraként jár (á, arra gondolok, dobog)
adományaidat várja.
Erdőbe ne menj.
Félek? Onnan, amilyen vagy
nem jössz ki.
Fordította:
Fehér Illés
|
Razglednica
Ako je budeš poslao
na vrijeme, namiriši je istočnim mirisima,
pa, nježno, kao da nekome mašeš,
dok na ulici ne gleda u tebe,
stavi je u prvo sanduče koje će,
mislim na pismo, ne sanduče,
stići prije tebe,
ako ne bude treći svjetski rat?
Ne budi u zabludi? Ako su bila dva –
bit
će
i
tr
e
ć
i
|
Képeslap
Ha megfelelő időben
küldöd el, keleti illatokkal illatosítsad,
és, gyengéden, mintha integetnél,
mikor az
utcán senki sem néz,
tedd az első potaládába,
nem a ládikóra, a levélre gondolok,
előtted érkezik,
ha nem lesz harmadik világháború?
Ne
kételkedj? Ha volt kettő –
lesz
har
ma
di
k
i
s
Fordította: Fehér Illés
|
Strojevim korakom
r
devetoga maja osamdeset i pete godine ulicama beograda parada? vojna? jugoslavija u zjenici oka! na bulevaru đaci združeno mašu zastavama! helikopteri nadlijeću i ulaze u kadar. pred skupštinom ešalon? politika piše o nadmoći i desetogodišnjoj pauzi parade… otac mi, desetar, vjerujem da je sve to gledao istim uzbuđenjem kojim je kleo se u narodnu armiju… a strojevim smo ušli u devedesete? slike parada zamijenili smo užasima rata? proljeće je počelo prerano? u kadru golub? iz kojeg li je gradskog potkrovlja izletio, prepadanut, a koju godinu ranije na paradu naviknut? otac? nema ga? t pucketa… zavičaj u proljeću? novogodišnje prskalice ostale su u sjećanju! otac? ima ga? koja bolest više – trauma?! bježao sam iz podruma – gledajući u goluba što prepadnut i nenaviknut prhnuo je iz kadra! |
Díszlépésben
há
nyolcvanötben május
kilencedikén
belgrád utcáin
díszfelvunulás? katonai?
szemünk fénye
jugoszlávia!
zászlóikkal a diákok a
körúton önfeledten
integetnek! helikopterek
köröznek
és a képernyőre
kerülnek. az országháza előtt
alakulatok? a politika*
erőfölényről ír
és a tíz éve szünetelő díszfelvonulásról...
apám, a tizedes, biztos
vagyok benne
ugyan azzal a lelkesedéssel
nézte
mint ahogyan a
néphadseregre esküdött
bo
díszlépésben meneteltünk a kilenvenes évekbe?
a felvonulásokat a
háború borzalmaival váltottuk fel?
túl korán kezdődött a tavasz?
a képernyőn galamb? a
város melyik részéről
röppent fel az eresz alól, riadtan, hisz
évekkel ezelőtt a felvonulásokhoz szokott?
apám? nincs?
rú
csattog...haza a
tavaszban?
az emlékekben az újévi
petárdák maradtak!
apám? hol van? beteges – trauma?!
az
alagsorból menekültem – a galambot néztem
ahogy riadtan idegenkedve
tűnt el a képernyőről!
*Politika – jugoszláviai napilap
Fordította: Fehér Illés
|
Mostarska/Posvećeno P. Zupcu
Govorio sam joj da je glupa.
Govorio sam o teškim modrim kišama što su onda nad Mostarom lile. Govorio sam joj o elegijama što su nad nama kao dudovi, zreli i plavi, padali.
Govorio
sam joj onda kad je
nad Mostarom nebo okrvavljeno bilo i most pod kojim sam sanjao o njoj – svijetloj i plavoj – porušen bio...
Govorio
sam joj o Svetlani!
Govorio
sam joj: ne budi glupa, ne budi derište.
Govorio sam o Emini i kako i danas kiše padaju nad Mostarom. Govorio sam joj kako ne bih mogao tek tako
tamo s
nekom Svetlanom. Pobogu? Kako bih mogao?! Govorio sam joj u kasnu jesen, poturajući joj Liriku Itake, kako sam ljetos gledajući u kajsije sjećao se Svetlane, tamo neke... Kako sam u to mlado ljeto pronašao smiraj na ulici, mostarskoj i kišnoj, čekajući Kajana u studentskom, poput plava dječaka koji čeka da dođu po njega.
Govorio
sam joj. Sve sam joj govorio.
Kako ću otići. Kako ću pisati pisma. Kako ću tamo negdje sanjati o njoj koja se sjeća mene kako prstima – kao po mojim stihovima, kao po ružama...
Govorio sam joj da je glupa.
Govorio sam o teškim modrim kišama što su onda nad Mostarom lile. Govorio sam joj. Sve sam joj govorio. Govorio sam joj o jednoj Svetlani i tamo nekim mostarskim kišama! |
Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva
Mondogattam, buta vagy.
És a Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Az érett és kék eperként
körülöttünk hulló bús
sorokról
beszéltem.
Akkor szóltam hozzá,
mikor
Mosztár felett véres volt az ég
és a híd, amely alatt
róla álmodtam –
a fényes és kék –
lerombolt volt...
Tündéről beszéltem neki!
Mondogattam: ne légy
buta, ne légy szertelen.
Emináról beszéltem és
ahogyan
Mosztárt most is esők
áztatják.
Arról beszéltem, hogy
csak úgy, ott, holmi
Tündével nem tudnék. Istenem? Hogyan is
tudnék?!
A késő őszről beszéltem,
Itaka költészetét
erőltetve,
ahogyan a nyáron, az
érett barackot látva
egy Tünde jutott
eszembe...
Ahogyan azon a fiatal
nyáron,
az egyetemi városban, szőke
fiúként, aki arra vár,
jőjjön valaki érte, Kajanra**
várva
a mosztári, esőáztatta
utcán, megleltem
nyugalmam.
Beszéltem. Mindenről beszéltem.
Hogy elmegyek. Hogy leveleket
írok.
Hogy ott valahol róla
álmodok, róla aki emlékszik
arra, ahogyan ujjaimmal –
mint költeményeimen,
mint a rózsákon...
Mondogattam, buta vagy.
A Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Beszéltem. Minderől
beszéltem.
Egy Tündéről beszéltem
és ott
holmi mosztári esőkről!
*Zubac, Pero (1945) – az
egyik vezető bosnyák(?), szerb(?), jugoszláv(?) költő. Legismertebb verse: Mosztári
esők (Mostarske kiše) -
https://feherilles.blogspot.rs/2013/05/pero-zubac-mostarske-kise-mosztari-esok.html
**Azon az estén, Kajan Ibrahim (1944) – bosnyák irodalmár
mosztári könyvbemutatóján a promotor
szerepében a fiatal költő lépett fel.
Fordította: Fehér Illés
|
Svojina
Sjećam se da sam mislio ovo što sada mislim,
ali se plašim pišem li ono što mislim ili samo mislim da pišem. Jer meni se moja misao odveć sviđa, ali ovo što pišem nekako mi sliči na jednu kasabu i bosansku golu sirotinju, a o toj sirotinji ne mogu puno govoriti.
Smatram da ona ne pripada meni.
Meni je nametnuto – duboko smatram – i to što mislim da sirotinja ne pripada meni. |
Vagyonom
Emlékszem, azt gondoltam, amit most is,
de félek, azt vetem-e a papírra, amit gondolok,
vagy csak gondolom, hogy körmölök.
Mert amit elgondolatam,
eleve tetszik,
de az, amit most írok, valahogy
egy helységre és bosnyák nyomorra hasonlít,
ám erről a nyomorról, nem sokat tudok mesélni.
Vallom, nem hozzám tartozik.
Rámerőszakolt – hittel vallom –
az is, hogy úgy gondodolom, a nyomor
nem hozzám tartozik.
Fordította: Fehér Illés
|