Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lalić Ljiljana. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lalić Ljiljana. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 1., vasárnap

Ljiljana Lalić Старица се чешља – Fésülködik az anyóka

 

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –

Старица се чешља
 
Бијелу косу
бијелим чешљем
ишчешљала
у косу је мјесечину
уплитала.
На дно ока
звијезде потопила
Црне власи
бијелима мијењала
Црне ноћи
дању је сањала
А по ноћи очи не склапала.
Мислила је
да смислит не може
ништа што би утјеха јој била,
Самсонову слабост презирала.
 
љето, Кистање, 2018.
 

Izvor: autor

Fésülködik az anyóka
 
Fehér haját
fehér fésűvel
igazgatta
hajába a holdfényt
fonta.
Szeme mélyébe
a csillagokat dobta
A fekete szálakat
fehérre váltotta
Fekete éjről
nappal álmodott
Éjjel meg virrasztott.
Hitte
megnyugvás
számára nincs már
megvetette Sámson puhányságát.
 
Kistanje, 2018 nyara.
 
Fordította: Fehér Illés


2017. május 3., szerda

Ljiljana Lalić Garantovati – Szavatolni

Lalić , Ljiljana portréja

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –


Garantovati

Prije nekoliko dana
milostivog čovjeka
počeli su da jedu zidovi.
Ustajao je noću
laganiji za nekoliko kilograma
ali još uvijek prizemljen
palio cigarete
pomno proučavajući zadimljene krugove.
U jednom od njih pojaviše se obrisi
nekoga ili nečega.
Udubljivao se svom silom naprezao
pokušavao iskopati brzo
zamalo iščezlog sopstvenog Nestora.
Ispod razbacanih zamršenih ganglija
prolazio je sivom i bijelom gustinom
uvlačeći se u žljebove, pukotine
upadajući u rascjepe između hemisfera
odmarajući se pokatkad na svojim plećima
u hladovini razgranatog moždanog stabla.
Vuk ili čovjek.
Čovjek ili vuk.
Dvoumio je
i tako u beskonačnoj dimnoj zavjesi
čekao svanuće.

10. januar, 2013.
Szavatololni

Pár nappal ezelőtt
a falak kezdték enni
a könyörületes embert.
Éjjel néhány kilóvala
könnyebben de még
mindig józanul
gyújtott rá és
tanulmányozta a füstkarikákat.
Egyikben valakinek vagy valaminek
az alakja tűnt fel.
Minden erejét összeszedve
próbálta a már majdnem eltűnt
önmaga Nesztorát feltárni.
A szanszét szórt ideggócok alatti
vájatokba repedésekbe behúzódva
a féltekék közötti hasadékokba bukva
néha a szerteágazó agytekervények
hűvösében saját vállain megpihenve
szürke és fehér masszaként haladt.
Farkas vagy ember.
Ember vagy farkas.
Kételkedve
végtelen füstfüggönyben
várta a virradatot.

2013. január 10.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2017. április 25., kedd

Ljiljana Lalić Frojdova kuća - muzej – Freud ház - múzeum

Lj, Lili portréja

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –


Frojdova kuća – muzej 

Pozvonite, molim,
gospodin Frojd Vas očekuje.

Dok hodate uz stepenice
udišete neobičan miris, stogodišnje iskustvo
oslobađanja od straha...
Vođeni svjetlom i tamom
zaustavljate se pored kreveta
Na trenutak Vam se čini da je prazan
ali tek ste mu se približili
čekate svoj red.
Iz susjedne sobe dopire podrhtavajući glas
gospođe Anne.
Iziskuje naizmjeničan dijalog sa njom i samim sobom
sa svjesnim i nesvjesnim.
Frojd napušta Beč
odlazi u Pariz, London...
On je bolestan.

Vraća se Vama na razgovor.
Sada je tu kao i ranije.
ostavlja šešir i torbu za putovanje
Počinje p s i h o a n a l i z a...
Kamin miriše na pepeo
preko njega se presijava topla kestenjasta.

U drugoj sobi čuješ, opet neko razgovara.
Djevojka izvlači iz ormara crne majice
sa bijelim otiscima štampača.

Kroz prozor sobice, preko vaze sa cvijećem
gledaš ulice Beča se rastaču
jer svijet u gomilama dolazi i odlazi.
Zvonce je usijano i promuklo odzvanja.

Godpodin Frojd se ne uznemirava
stražari – fotografije čvrsto stoje na zidovima
Naš razgovor se nastavlja kao neprestano opraštanje.
Ne možemo da pobjegnemo od analize
Sebe - Frojda.

april, 2012. Beč- Banjaluka

Izvor: autor


Freud ház – múzeum

Kérem, csengessen,
Freud úr várja Önt.

A lépcsőn felfelé igyekezve
majd különleges illatot érez, a százéves tapasztalat
felodja a félelmet...
Fény és homály irányítja
és ágyánál áll meg.
Egy pillanatra úgy tűnik Önnek, üres,
de épp csak megközelítette,
türelmesen várjon.
A szomszéd szobából Anna asszony reszkető hangja
hallatszik.
Párbeszédet folytat, hol Annával, hol önmagával,
a tudattal és tudatalattival.
Freud elhagyja Bécset
Párizsba, Londonba megy...
Beteg.

Visszatér Önhöz, beszélgetni.
Most itt van, mint egykor.
Kalapját, bőröndjét félretette.
Kezdődik a  p s z i c h o a n a l í z i s...
A hamuszagú kandallón
meleg gesztenyebarna szín ragyog.

A másik szobából ismét beszélgetés hallatszik.
A lány fehér nyomtatónyomos fekete pólókat
húz ki a szekrényből.

Virággal tele váza felett, az ablakon keresztül
nézed Bécs szétfolyó utcáit
ahol csoportokban jön és megy a nép.
Rekedten visszhangzik az izzó harang.

Freud úr nem zavartatja magát
őrködik – a falakon helyükön vannak a fényképek.
Beszélgetésünk szakadatlan búcsúzásként folytatódik.
Önmagunk – Freud kutatása elől
nem menekülhetünk.

Bécs-Banja Luka, 2012. április

Fordította: Fehér Illés