Maja Milojković Zaječar, 16. Juli 1975. –
Eho
ljubavi
|
A szerelem visszhangja |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Maja Milojković Zaječar, 16. Juli 1975. –
Eho
ljubavi
|
A szerelem visszhangja |
Maja Milojković
Prati me
Dajem ti tajni znak, prati belog zeca.
Moja tetovaža na ramenu govori.
Da, zaboravila sam, mi nismo u filmu Matriks.
Želim da budeš moj pratilac,
ali ti ne znaš da čitaš znakove
koje postavlja Univerzum
kroz brojeve i u govorenju deteta.
Postoji nebeski crtač čije pero ispisuje znakove horoskopa.
Sve je to jasno kao na dlanu budućnost,
kao odgovor na molitvu.
Ali umesto da gledaš,
ti spavaš i sanjaš me u svilenoj noćnoj haljini,
a ne shvataš da mi je toplo u vreloj noći,
a ne da bih provocirala tvoja čula.
Darujem ti put onakav kojim se hoda bez materijalnih želja
i da se uputimo do Himalaja
gde ćemo gledati drugačijim očima.
Uronićemo u planinu od snega,
u čijoj unutrašnjosti postoji svet obilja.
Zatvori oči i sledi me.
Odvešću te, saputniče,
kada naučiš da tetovaže govore,
kada spoznaš putokaze ispisanih perom od zlata,
nama neće biti potrebno telo od zemlje.
Sledi me, odvešću te gde je obilje iz oživljenih snova.
I kada tamo kročiš nećeš želeti da se vratiš,
ali to najpre poželi.
Izvor: autor
Kövess
Titkos
jelet adok, a fehér nyulat kövesd.
Vállamon
a tetoválás beszél.
Igen, elfelejtettem, nem a Mátrix filmben vagyunk.
Azt akarom, kísérőm légy,
de az Univerzum által feltett jeleket
számokon és gyerekbeszéden
keresztül nem tudod megfejteni.
A
csillagjegyeket mennyei rajzművész tolla vési.
Minden
egyértelmű, mint tenyéren a jövő,
mint fohászra
a felelet.
De ahelyett,
hogy néznél,
alszol és
selyem hálóingben képzelsz el,
közben
nem tudod, melegem van a forró éjben
és nem
érzékeiddel incselkedek.
Az
anyagi kívánságok nélküli utat kínálom neked,
a Himalájára
menjünk,
ahol más
szemmel nézzük a világot.
Belsejében
a bőség világát rejtő
hófedte
hegybe merülünk.
Szemed
csukd be és kövess.
Elvezetlek,
útitársam,
ha megtanulod,
a tetoválások beszélnek,
ha felismerd
az arany tollal írt útjelzőket,
földből
való testre nem lesz szükségünk.
Kövess,
a megelevenedett álmok kánaánjába vezetlek.
Amikor
oda lépsz, visszatérni már nem fogsz,
de mindenekelőtt
áhítanod kell.
Fordította:
Fehér Illés