Pató Selam Ige-létünk – Postojanje – Existence

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –

Ige-létünk Csak Tücskök vagyunk... Éj-feketében fekete ében Hangszerek. Fény-muzsikánkban Szállnak az Égre a Csillag-sóhajok És Mi csak Játszunk Ez a Szerepünk ami túlragyog Minket önmagunkon.

Postojanje Samo Cvrčci smo... U noćno-crnom crne Violine od ebanovine. Zvezdani uzdasi U našoj Melodiji sjaja Lete na Nebo A Mi samo Igramo To je naša Uloga šta i Nas same zaseni. Prevod: Fehér Illés

Existence We are only crickets, black ebony-violins in the dark night. In our blaze-music the star-sighs flying to the sky, - and we're just playing - this is our role with which we outshine ourselves.  Translated by Horváth Aladár



Pató Selam Poromból felmerülve – Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –

Poromból felmerülve Gyönyörű, ahogyan égek Benned ahogyan megidézlek ahogyan benső egünkbe nézek S mint ősi szikrát magamban megtalállak kivetítelek, újra látlak megérinthető fény-fehér fátylat Alkotok lényegedből felgyújtlak vágyaimmal s mennyei máglyád táncoló lángját kibomló szárnyaimmal Lelkembe ölelem... Főnixszé válsz velem, ahogyan önként bár akaratlanul valómba hatolsz Már sejtjeimben is birtokolsz, - talán már az a gyönyörű ahogyan átsejlünk önmagunk falán Ahogy már Te vagy az, aki bennem ég - Ezüstös füstünket magával ragadja, felrepíti a lég s a végtelenben hinti szét Míg alant hamvaim újjáteremtenek hogy kivetíthessenek éledő álmaim Magamból Magunknak ismét ahogyan már…

Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši Krasno je kako u Tebi gorim kako te prizivam kako naše nutarnje nebo gledam I poput iskonske iskre nalazim u sebi te projiciram te, vidim te skuta sjajno-belog stvarnog Tvojim bićem stvaram žudnjom te palim nestašan plamen tvoje nebeske lomače raširenim krilima u svoju dušu pretačem... Sa mnom u Feniks se pretvaraš kako dobrovoljno mada nehotice u meni prodireš Već i moje ćelije poseduješ, - možda je sama divota to što preko vlastitih zidova prelevamo Kako si već Ti taj ko u meni gori – Naš srebrni dim vazduh sa sobom povlači, u vis baci i rasu u beskraj Dok u dubini moji ostaci ponovo te stvaraju da bi mi oživljeni snovi mogu te projicirati Iz sebe Za nas ponovo kao što već... Prevod: Fehér Illés