Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
A la Chagalle
Elengedi, a harcsafürész lapja meghajol.
- Nem a régi zene ez... - int lemondóan.
- Egy korty kisüstit, bátyám! - biztatom.
Mereven néz... - Én ezennel... - jelzi, hogy befejezte. Veszi a
kabátját.
- Talán az éle... - vartyogom.
Félbeszakít: - Végleg. Érted?
Arcomhoz emelek egy marék fűrészport. Tenyeremből vér csurog alá.
Rémülten tekintek vissza: az öreg már a csűr fölött száll, baljával - az volt
a gyengébb - kissé ügyetlenül csápol.
|
Po Šagalu
Ispusti, savija se ploča testere.
– To nije stara muzika… – klimne odrečno.
Ukočeno gleda… – Ja s time… – pokazuje da
je završio. Kaput uzima.
– Možda za sad… – mucam.
Prekida me: – Zauvek. Shvataš?
Šaku piljevide do lica dižem. Iz šake mi krv curi.
Prestravljeno gledam unazad: starac već iznad ambara leti, sa levom rukom –
ta je bila slabija – nešto nezgrapno zamahuje.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens,
Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése