Nenad Grujičić Pančevo 12.
septembar 1954. –
|
Промена
Устати зором
и поћи на реку у измаглици.
Колико год да трљаш очи
свет је све чаробнији.
Још ако нешто из шипражја гукне!
Али није тако кад се враћаш.
Људи подне траће будзашто.
Глава и новчаница – исто.
Да ме отац не тргне за руку
ко зна где бих завршио.
Поново стигнемо на реку.
У сумрак она мазно испарава.
А отац го рони ли рони.
Избије узводно и викне.
|
Változás
Hajnalban keltem
és a ködszitálásban a folyó
partjára mentem.
Szemed tágra nyithatod,
a világ csodaszép.
Hát, ha még a bozótból
valami megszólal!
De visszatérve már nem
olyan.
A halandók elfecsérlik a delet.
Fej vagy írás – ugyanaz.
Ha apám nem fog karon,
ki tudja, hol lennék.
Ismét a folyóhoz érünk.
Párolog a szürkületben.
Apám meg, meztelen, talán bukik, bukik.
Feltör az árral és kiabál.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése