Nenad Grujičić Жабар – A békavadász

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Жабар   1 Има ријечи које нису само ријечи. Рећи жабар моме оцу, у крају где јата риба цвјетају као сазвјежђа на земљи, значило је убити га у срцу, натјерати бруку у нос као олују с планине  у цваст.   2 Боље је да опсујеш најмилије, па и живе у мртве пресвучеш: отац ће узвратити трипут, псовкама долити сунце и – ником ништа. Али јеси ли га назвао жабарем или чуо да је неко негдје једном изустио ту жалосну ријеч па је ти пренио, није ти било станка на земљи.   3 Због те ријечи, ако би је и у сну изговорио, отац би се потукао и са самим собом. Једном је бубнуо брбљивог Јанка који је завирујући женама под сукњу викнуо жабар оцу на бициклу; други пут ћудљивог Мехмеда што је у поноћ, у дну баште,  мислећи да је отац,  пијаног Момчила, давио; некоћ и веселог Рајка (Шта оно вири из младог месеца?): овај погледао небо па зубе скупљао  у трави.   4 Од Гомјенице до Саничана осипа се љетњи сумрак сребром младих шарана, живих надахнућа што искачу из воде у потрази за границом свјетова. Преко мора и долина свјетски жабари довукли од прућа корпе с поклопцима. Отац узео стотину и – ето стоваришта од дворишта. Како коју напуни жабама, сутрадан крекет путује у Рим. Наша је кућа освитала чујем жабље пјеваније. Ругала се и луда Дуда.   5 А лов на жабе – овако: Крене се љети касно ноћу до бара сред шума. Около виркају виле и цурка мјесечев кљун. Крекеће велико количество жаба. Хорови се разлијeжу под земљом до неба. На обали отац пали карбитушу лампу и приноси води. Кружницом пламена захваћен свемир звучних мјехурова утихне нагло и жабе буљаво блену у њ. Отац узима, као крофне са тацне, једну по једну: травњачу, времењачу, онда бабурачу, па једну без имена. Бере у корпу колико му драго. Кроз крошњу на мјесецу лист у рачви – жаба.   6 Очева свјетлост већа је на води кад мјесец зађе за облак што личи на жапца. Вјечност тукне на дјечји страх и све је најежено као однекуд састављен сан из којег удишем чудо. Кади ме такав час.

A békavadász   1 Egy-egy szó nem csak szó. Apámnak említeni békavadász, a vidéken, ahol a halrajok csillagképekként virulnak a földön, hegyekről termésre zúduló vihart, szíven-szúrást, orrba tóduló nyálka-özönt jelentett.   2 Jobb, ha szeretteit becsmérled, az élőket holttá nyilvánítod: apám háromszorosan visszaadja, káromkodással a napot is megtölti és – minden marad a régiben. De, ha békavadásznak szólítod, vagy meghallja, hogy valaki valahol, egyszer, azt a szomorú szót száján ki merte ejteni és te tovább-adtad, a földkerekségen nem maradhattál.   3 E szó miatt, apám, ha csak álmában ejti ki, képes lenne önmagával is összeveszni. Egyszer a szószátyár Jankó járt pórul, a nők szoknyája alá leselkedve kiáltotta kerékpározó apám után békavdász; máskor a szeszélyes Mehmed, aki éjfélkor a kert mélyén a részeg Momčilót fojtogatta, mert azt hitte, apám; régebben a vidám Rajkó is (Mi kandikál az újholdból?): az égre tekintett majd fogait a fűből szedegette.   4 A nyári szürkület Gomjenicától Saničanig1 a világok határa után kutató, vízben viháncoló, életerővel tele pontyivadékok ezüstjével tűnik. A vesszőből font kosarakat fedéllel a békavadászok ki tudja honnan hozták. Apám százat vett – és udvarunkból lerakat lett. Ahogy egy-egy békákkal megtelt, másnap Róma felé utazott a kuruttysereg. Házunkban hajnalhasadáskor brekegésre ébredek. Csúfolt az a suta Duska is.   5 A békavadászat meg – így: Nyáron, késő éjjel indul az erdő közepébe, a zsombékig. Mindenütt tündérek és a holdkaréj. Békatömeg, kuruttyolás. A kórus a föld alól az égig zeng. Apám a parton karbidlámpát gyújt és a vízhez közelíti. A láng körvonalával megvilágított hangos buborék-univerzum hirtelen elhallgat, a békák dülledt szemekkel bámulnak. Apám, akár a fánkot a tálcáról, egyesével szedi: óriásvarangy, barna varangy, zöld varangy, majd egy nevenincs. A kosárba szedi, ameddig kedve tartja. A lombkoronán át a holdon levél a kereszteződésben – béka.   6. Ahogy a hold a békaalakú felhő mögé bújik, a víztükrön apám alakja tűnik fel. Gyermek-félelmen kopogtat az öröklét és csodát ígérő, valahonnan összeállt álomképként borzad a jelen. Ez az a pillanat, mely felemel, dicsér.   1Nyugat-boszniai települések   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујичић: Вијадукт, Прометеј, Нови Сад, 2011. стр: 47 – 60.

Nenad Grujičić Tri slike za uspomenu – Három kép emlékbe

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Tri slike za uspomenu   1.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus,      topla lepinja, beli stolnjak,      na stolici dečko iz Bosne,      turski tepih, pada sneg: Nedeljom uz reku čitam dnevnu štampu. Dunav preseca park, ali dan je lep, vidi: Republike gore! Poljubi geografsku kartu i reci: Nek tutnje vozovi kroz noć i lepo mirišu voćnjaci u vetru. Mahni svetlu u daljini: Nikad nisam jeo sneg na Antarktiku, nikad se tukao s crnjama u Americi, nikad pravio kaučuk u afričkoj džungli, nikad fotografisao kengura u Australiji.   2.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici domaći proleter, turski tepih, pada sneg: Ko sprečava ljubav prema otadžbini? Neću da čitam Bibliju u atomskom rovu. Neću da vešam štene i labuda. Pišem elegije. Sećam se: Kornelije Gal! (69—26. pre nove ere). Zbirka posvećena dragani Likoridi. Ništa očuvano. U Oktavijanovoj nemilosti ubio se.   3.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici nikog, turski tepih, pada sneg: Čim iznikne prva ljubičica, čim izđiha prva visibaba, čim bukne prva jaglika, čim prsne prvi zlatoglav, čim se razbokori božićna ruža nabraću ti buket, ljubavi. Zaljubiće se heroj opet, života mi!

Három kép emlékbe   1.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta,      meleg lepény, fehér abrosz,      a széken bosnyák gyerek ül,      török szőnyeg, hóesés: Vasárnaponként újságot a folyó mellett olvasok. A Duna átvágja a parkot, de derült az ég, lám: Lángolnak a köztársaságok! Csókold meg a térképet és mondd: Robogjanak éjjel a vonatok és illatozzanak a szélben a gyümölcsösök. Ints a messzi fénynek: Az Antarktiszon havat sosem ettem, Amerikában a négerekkel sosem verekedtem, az afrikai őserdőben kaucsukot sosem készítettem, Ausztráliában kengurut sosem fényképeztem.   2.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény, fehér abrosz, a széken hazai proletár, török szőnyeg, hóesés: Ki gátolja a hazaszeretetet? Atomóvóhelyen Bibliát nem olvasok. Kölyökkutyát, hattyút nem akasztok. Elégiákat írok. Emlékszem: Cornelius Gallus! (i. e. 69 – 26.) Gyűjteménye Lycorist ünnepelte. Utána semmi sem maradt. Octavianus kegyvesztettjeként öngyilkos lett.   3.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény, fehér abrosz, a szék üres, török szőnyeg, hóesés: Amint kinő az első ibolya, amint jelentkezik az első hóvirág, amint virágba borul az első kankalin, amint fakad az első aszfodélosz, amint bokrosodik az első hunyor, szerelmem, a csokor virágot neked szedem. A hős ismét szerelmes, esküszöm!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Nenad Grujičić O dobrom – A jóról

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

O dobrom   Dobro je kad ti se dogodi čudo. Na primer: Bio jednom lepi moj brat      koji nije stigao da se rodi.      Sinoć sam ga sreo kod mosta      kako paučinom spaja abortus i život. Dobro je kad se gorko ispovedaš. Na primer: Razapeo sam nebesa.      Nedostaje mi ćošak da se skrijem,      nedostaje mi san da se preobrazim,      nedostaje mi svedočanstvo      o igrama posle smrti. Dobro je što ne znaš zašto si na svetu. Na primer: Napaćen sam čovek      čiji snovi-propeleri prosecaju      granice detinjstva i noću krče      u tranzistorskim igračkama. Dobro je što nisi hermetičan pesnik. Na primer: Lepe su oči ove žene      još lepših usana,      još lepših nedara,      još lepših pokreta. Ili: Ova žena topuz-očiju, jok,      ova žena biljur-očiju, jok,      ova žena never-očiju, jok,       ova žena, ova, ova:      Istrgla je iz bukvara slovo O      i navukla mi Omču.

A jóról   Jó, ha csoda történik veled. Például: Volt egyszer egy szép testvérem,     nem született meg.     Tegnap este a hídnál találkoztunk,     abortuszt és életet pókhálóval egyesített. Jó, ha lelkedet kiöntheted.     Például: Kifeszítettem az eget.     Hiányzik egy sarok, ahová elbújhatok,     átváltozásomhoz meg egy álom,     halálom utáni szerepléseimről     a bizonyítvány hiányzik. Jó, hogy nem tudod, miért élsz. Például: Agyon-gyötört ember vagyok,     akinek gyermekkorát álma-hajtóműve     vágja ketté, éjjel meg tranzisztoros     játékok között csetlik-botlik. Jó, hogy nem vagy légmentesen zárt költő. Például: Ennek a nőnek szép a szeme,     még szebb a szája,     még szebb a csípője,     még szebb a mozgása. Vagy: Ez a topáz-szemű nő, na nem,     ez a gülü-szemű nő, na nem,     ez a hűtlen-szemű nő, na nem,     ez a nő, ez, ez:     Kitépte az ABC-ből az O betűt     és nyakamra Hurok került.     Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Nenad Grujičić Tihi lament – Csendes sirám

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Tihi lament

Zalud mišice i motori
kojima rušimo zidove i rijemo zemlju,
zalud prevrtljivi um
što čereči meso i kosti,
zalud ljubav što spaja i razdvaja
a kojom nemilice obasipamo svet
da bismo ga mrzeli potom,
zalud uspomene iz detinjstva i zavičaja
na biciklu osvajajući svet,
zalud trag čudesne letelice nad Kozarom
one večeri kad šljive opadale su s grana,
zalud školsko znanje kojim sam opljačkao
siromaštvo roditelja,
zalud lavež pasa i pesma propalica u tmini,
zalud pati pesnik,
zalud otkucaji pumpe u grudima
roneći Dunavom,
zalud beskrajna suprotnost crne i bele boje
na sahranama širom sveta,
zalud sile koje nas okupljaju
u velike skupine gde vršimo
osnovne životne potrebe
i bledimo kao lepinje,
zalud krik embriona u snu majke,
zalud brzina svetlosti razmenjena
u zenicama mačke i zmije,
zalud Jejtsov stih:
"Kako da igrača raspoznamo od igre?"
zalud mentol-bomboni i topli dlanovi
kojima darujemo nestašnu decu i teramo u san,
zalud bdenje nad ovim lamentom,
zalud Gutembergove raskoši i smicalice,
zalud govorništvo i pasulj pod jezikom,
zalud filmske trake
sa kojih blešti smrt uživo,
zalud narodi što lutaju tuđim postojbinama,
zalud Ajnštajnov smeh i njegova formula
još jednom pomnožena zagonetnim brojem Pi,
zalud žubor znoja i krvi u mojoj senci,
zalud lampe i klikeri u mozgu,
zalud strah od zemljotresa dok ljubim
draganu na ledini,
zalud: ogledalce, ogledalce . . .
zalud moja čestica što zrači
mesečevom energijom
i približava božanstvima
što nas napustiše zanavek,
zalud njihov povratak.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Csendes sirám

Hiábavalók a falat döntő és földet szántó
izmok és gépek,
hiábavaló a húst és csontokat marcangoló
csapodár elme,
a kíméletlenül világra zúdított
egyesítő és szétválasztó szerelem,
utána gyűlölünk,
hiábavaló a gyerekkori és szülőföldi emlék,
a kerékpáron meghódított világ,
a Kozara feletti csodálatos repülőnyom
az ágakról lehullott szilva estjén,
hiábavaló a szüleim szegénységét kifosztó
iskolában szerzett tudásom,
a sötében a kutyaugatás és a bukott dala,
a költő szenvedése,
a Dunába merüléskor a mellkasban
a pumpadobbanás,
hiábavaló szerte a világon temetésekkor
a fehér és fekete szín végtelen ellentéte,
a bennünket nagy közösségekbe
tömörítő erő, ahol
mindennapi életünket éljük
és lepényekként fakulunk,
hiábavaló a magzatsikoly az anya álmában,
a macska és a kígyó szeme között
váltott fény sebessége,
Yeats sora:
“Hogyan különböztetni meg a játéktól a játékost?”
hiábavaló a csintalan gyerekeket alvásra terelő
mentolcukor és a meleg tenyér,
e sirám feletti virrasztás,
Gutenberg fényűzése és fondorlata,
az ékesszólás és a nyelvalatti bab,
a filmszalagról
élőben villogó halál,
az idegen hazákban bolyongó nemzetek,
hiába Einstein mosolya és a titokzatos
π számmal még egyszer szorzott képlete,
árnyékomban a veríték- és vércsobogás,
agyamban a lámpa- és golyósokaság,
a földrengéstől való félelmem
míg kedvesemet a mezőn csókolom,
hiába: a tükröm, tükröm...
a holderővel
sugárzó részecskéim és
az örökre elveszített
istenek felé való közeledésük,
hiába térnek vissza.

Fordította: Fehér Illés