Nadežda Purić Jovanović Потомци смо – Utódok vagyunk

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Потомци смо   потомци оних који су измишљали имена   не измишљамо ми само говоримо у најбољем случају пишемо   имамо све топониме спискове све на длану   не учествујемо у стварању света

Utódok vagyunk   utódok azoké akik kitalálták a neveket   nem kitalálunk mi csak nyilatkozunk a legjobb esetben írunk   mindenünk van toponímák listák minden a tenyéren   a világ teremtésében nem veszünk részt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Kajoko Jamasaki Блага узбрдица – Mérsékelt emelkedő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Блага узбрдица   Ту се спусти... (Мало си закаснила, зар не?)   На другој обали, обавијеној плавим пламеном, почело је лагано рушење:   изненада долази топла киша као да тражи твој одговор.   У магли се наставља бели пешчани пут.

Mérsékelt emelkedő   Itt ereszkedj le… (Egy kicsit elkéstél, ugye?)   A kék lánggal körülvett túlsó parton lassú rombolás kezdődött:   váratlanul meleg eső érkezik, mintha válaszodra várna.   A ködben folytatódik a fehér homokos út.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Паралелне стварности – Párhuzamos valóságok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Паралелне стварности   Никад да сване Нити да угледам Ватре дана Очи поделила срџба У бели жар и завесу ноћи Кад пали смо у јаме Стали су нам на главе Где се светлост укаже Ту се и завршава Као мала лажна ноћна узбуна

Párhuzamos valóságok   Sehogy sem virrad Immár a dél lobogását Sem látom   A szzem által megosztott harag Fehér parázs és éjfüggöny   Mikor a szakadékba estünk Fejünkre álltak   Ahol a fény megjelenik Kicsiny hamis éji riadóként Meg is szűnik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Obren Ristić Птица из завичаја – Szülőföldi madár

  

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Птица из завичаја

 
Долеће птица једна из Завичаја Са капима росе
У кљуну и осмехом моје мале унуке Ирине
Само се дашак ветра појави и изгони неколико
Таласа који расплетоше увојке старије унуке Миле
 
Истога часа у оку мом сестрински загрљај догоди се
У сузу једну јато риба похрли и златни прах сунца
Премрежи пејзаж у чаробном плаветнилу Јутро
Ово није више моје Флота малих бродова однесе
 
Део зоре и мирисе мора и љубав ову бескрајну
У далеке тајанствене пределе у подземне и друге
Светове у пролећне оазе цветне
 
Да ли је у томе драж путовања усамљенику
У туђој земљи коме ниједна земља није завичај
А цео свет је његов Господ је творац свих чудеса
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Szülőföldi madár
 
Szülőföldemről száll le egy madár Csőrében
Hajnali harmatcseppek és Irina unokám mosolya
Csak szellő rezdül de néhány hulláma
Idősebb unokám Mila hajfonatát szétbontja
 
Ugyanakkor szememben húgom ölelését érzem
Egy könnycseppbe halraj tódul a nap meg aranyporral
Hinti a tájat elbűvölő a kékség Ez a reggel
Már nem az enyém Kicsi hajóflotta viszi el
 
A hajnal részét a tengerillatot e végtelen szerelmet
Távoli titokzatos alvilági tájakra más
Világegyetembe virágzó tavaszi oázisba
 
Ebben van-e a magányos számára az utazás varázsa
Idegen ország mely egyetlen része sem szülőföld
De övé a világegyetem minden csoda teremtője az Úr
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Šaula Djevojci iz mog kraja – A környékünkben élő lányhoz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Djevojci iz mog kraja   Volio bih da ti napišem pismo, ne neko obično pismo, pokušavam da izmislim slova koja bi samo ti prepoznala. Znam da u tebi živi proljeće, dugo, možda predugo, sa već iskonskom željom da se razlije u ljeto. Volio bih da ti napišem pismo koje sam pisao u snu, ali sam mu zaboravio sadržaj. Sad, kad želim da se sjetim ne vidim slova, samo slika tvoga lika. Volio bih da ti napišem pismo u kojem bih ti želio opisati kako sam se osjećao pre neki dan kad sam pomislio da misliš na mene. Izgubio sam se u mislima i osjetio kako u meni raste tajna. Gledao sam u prelijep, proljećni cvijet. Nazvao sam ga tvojim imenom, a on kao da se nasmiješio i uzvratio svojom toplinom. Volio bih ti napisati pismo koje bi ti nešto značilo, da ga otvaraš i čitaš svakog proljeća. Volio bih ti napisati pismo koje bi bilo nevidljivo, da ga staviš u svoju kosu, a kiša kada pada, da se pretvori u kišobran čije bi platno bilo ispisano najljepšim, ljubavnim stihovima. Volio bih ti napisati pismo iz kojeg bi uzimala toplinu i sa njom bojila suncokrete. Volio bih ti napisati pismo iz kojeg bi osjetila moj uzdah u jutru svog buđenja. Želim da na kraju toga pisma ne stoje riječi “Volim te” i “Ne mogu bez tebe” već samo jedno ♥. Simbol ljubavi, kao vrata vječnosti iza kojih su predjeli mojih želja.

A környékünkben élő lányhoz   Levelet szeretnék írni neked, nem szokványosat, csak általad felismerhető betűket próbálok kitalálni. Tudom, benned tavasz él, hossza, túl hosszan, a már eredendő kívánsággal, hogy táruljon a nyár. Álmomban írt levelet szeretnék írni neked, de tartalmát elfeledtem. Most, hogy megpróbálom felidézni,  nem látom a betűket, csak alakodat. Levelet szeretnék írni neked, rögzíteni szeretném, hogyan éreztem magam pár nappal ezelőtt, arra gondolva, rám gondolsz. A gondolatokba vesztem, éreztem, titok nő bennem. Gyönyörű, tavaszi virágot néztem. Neveden szólítottam, mintha mosolygott volna és gyengédségével viszonozta. Levelet szeretnék írni neked, mely valamit jelentene is, hogy felbontsd és tavaszonként olvassad. Láthatatlan levelet szeretnék írni neked, hogy hajadba tegyed, és ha esik az eső, legszebb szavakkal, szerelmes versekkel tele vásznú esernyő legyen. Levelet szeretnék írni neked, melynek bensőségével a napraforgót festenéd. Levelet szeretnék írni neked, melyből reggelente, ébredéskor, sóhajtásomat éreznéd. E levél végén nem lesznek szólamok „Szeretlek” és „Nélküled nem élhetek” csak egy ♥. A szerelem jelképe, az öröklét ajtaja, mely mögött kívánságaim térségei sorakoznak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Гледам те срнећим очима – Őzszemekkel nézlek

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Гледам те срнећим очима   Моје ВОЛИМ ТЕ Мало ти је Смета ти Боде те.   Па као срна Заплетем се О сопствено грање И останем тако Дубоко у шуми Чекајући неког Да залута И ослободи ми ноге Да кренем даље.

Őzszemekkel nézlek   Az ahogy SZERETLEK Számodra kevés Zavar Ingerel.   Őzként Saját ágaimba Keveredtem És így maradok Az erdőmélyen Várva valaki Csak idetéved Kiszabadít És tovább lépek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Balázs F. Attila Virtuális macskakövek – Virtualna kaldrma

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Virtuális macskakövek   Amikor feltűnik a kedves virtuális macskaköveken a lépések hangja falaknak ütközik a sötét barlangban hol árnyszülöttek szárnyai alatt szerelemről és örökkévalóságról motyogó együgyű verssorok mocorognak egymás melegéből csenve

Virtualna kaldrma   Kad se na virtualnoj kaldrmi pojavljuje voljena glas koraka se sa zidovima sudara u tamnim špiljama gde ispod krila od senke rođenih neuki stihovi koji o ljubavi i večnosti buncaju toplinu jedni od drugih kradući se vrpolje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.