Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Kérdez
Azt olvassa, hogy a költők kérdeznek. Illetve mindenik
kérdez, s hogy milyen nagy költő az illető, attól függ, mennyire tér el
kérdése a többiétől.
Hát ettől pánikba esik Vadmalac. Forog-forog egy
helyben, mint a megzavart kotlóstyúk; arra gondol, hogy ő már a fejfát is
kinézte magának, de még semmilyen kérdést fel nem tett. Mindössze túrta a
földet, evett, szart, gyermeket nemzett, el-elbeszélgetett Malackával meg a
komájával, de kérdés a tollából ki nem szaladt. S hogy biztonságát
visszanyerje, tudakolja, mintegy magától:
"Hány óra van?"
|
Pita
Čita da pesnici pitaju. Odnosno svako
pita i da veličina pesnika o tome ovisi postavljeno pitanje od pitanja
ostalih koliko se razlikuje.
Pa zbog toga Vepar se uspaničio. Poput smušene
kvočke u mestu se vrti-vrti; na to misli da već sebi i krst za grob izabrao
ali još niti jedno jedino pitanje nije postavio. Samo je zemlju rovao, jeo,
balegao, dete stvarao, sa Prasicom i jaranom srdačno razgovarao ali pitanje
iz njegovog pera nikako da se stvori. I da bi na neki način svoju sigurnost
povratio, razabira, sam sebe pita:
„Koliko je sati?“
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése