Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –
Dve
strane novčića
Kada upoznaš sebe
Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često Po nekim književnim skupovima Ili mestima Gde se nalaze književnici A nisu još uvek ništa napisali Jer ono što napišu ih razotkrije I sretne u daljini Pre nego što i odu I tamo recimo upoznaju tebe Koji se ne znaš i nisi se rodio A toliko si već pesama napisao Na papiru kojeg nema A kada nema Onda se izmišlja I stvara na temelju koji si postavio U trenutku dok si se upoznavao Sa samim sobom I možda čak zamenio uloge Dok si tragao za kišobranom Pod kojim ćeš se kupati I pod kojim ćeš nju kupati Kao što je kupam i ja Rukama koje se još nisu stvorile Očima koje nemaju spoljašnji vid Zato kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često Sa književnicima Koji još uvek nisu ništa napisali Jer u daljini su već napisali I tamo recimo upoznaju tebe Gde su već knjige pisali Kako si se rodio i upoznao sebe I o njoj koju si pesmom pronašao U pesmi koja nije postojala Jer ti nikada nisi ni napisao pesmu I zato te književnici i traže Da bi pročitali ono što nisi nikada Ili da im izrecituješ glasom Koji nećeš smeti pustiti Jer ćeš se možda roditi u vreme Kada ti nije Zato kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često u društvu njenom Ko što je srećem i ja I znaš da nju poznaješ pre Nego što sebe poznaješ I onda imaš veće poverenje u nju Jer kako ga i ne bi imao Kada sebe nisi još uvek upoznao I ima te svuda Po naslovnim stranama Televiziji Internetu I po raznim drugim mestima U kojima Nikada nisi ni bivstvovao Jer je sve hod po tlu Koji se ne može osetiti I večito izgleda kao nikada Pa neki još uvek Uzimaju tvoje stihove I njima osvajaju onu Koja je slična tvojoj Mojoj Istim onim stihovima Kojima si plenio masu Na književnom skupu Nikad održanom Jer bi to bilo praznoslovlje Za sve koji ne bi prisustvovali Jer ne postoje I sklapaš sebe u različita pisma Često arhaična Kao brana od mnogih Koji bi te razumeli Pa saznali konačno da ćeš u pisanju Prevazići mogućnost svoga rođenja A ti ne želiš izgubiti nju Jer tvojim izostankom Ona ne bi bila kompletna Iako će ionako Probuđena u braku kraj drugog ležati Ne zato što ste ti ili ona Tako želeli Već zbog pesme koju nikada nisi napisao Jer ne bi imala kraj A šta je kraj bez začetka Nemoguće ga je opisati I nemoguće ga je dopisati A čak i u kraju stvara se novi začetak Koji možeš jedino videti u pesmi Koju nikada nisi i nećeš napisati Pa zato Kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često U društvu tuđih knjiga Koje nisu napisane I tražiš nju Koja se još uvek nije rodila Kao što se ni ti nisi rodio Da bi pročitao ono Što može biti tvoj i njen život Jer sve je kretanje ka nečemu Što nikada nije postojalo Ko što ne postojiš ni ti Ni ona koju voliš A znaš da ćeš je sresti i odmah zavoleti Čak i pre nego što sebe sretneš Samo ne znaš kako će te prihvatiti Jer ako te ne prihvati Onda ćeš ti konačno napisati pesmu Koju si već napisao A ne postoji još uvek I onda će i susret sa sobom biti pesma U kojoj si se pronašao I koja će te stalno podsećati Da ne postoji druga Možda samo neka Koju ćeš oženiti Da bi tvoja pesma bila večito Između tamo neke Koju nazivaš ženom i tebe I večito pronalaženje Jer ništa nije novo Kao ni način na koji I mnogi drugi Ne znaju da je ovo I njihova pesma Koju su napisali sa tobom Jer niko od vas nije izabrao pravu knjigu I način na koji će se roditi Da bi sebe lakše upoznali Kada upoznaš sebe I nju u braku u kome nisi Na književnim večerima bićeš Pesma koju će mnogi književnici Izgovoriti rečima a ne slovima Jer si ti već rasprašio sva slova U toj jedinoj pesmi koju ćeš napisati Jer ćeš spoznati sebe na jednoj I nju na drugoj strani novčića Večito osuđene na sebe |
Az érem két
oldala
Mikor önmagadat
Mielőtt
önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran
találkozol vele
Holmi
író-találkozókon
Vagy ott
Ahol eddig semmit
sem írt
Írók találkoznak
Mert a leírtak
Még távozás előtt
A messzeségben a
boldogokat is felfedik
És ott tegyük fel
megismernek téged
Aki nem tud magáról
és meg sem született
De már nemlétező
papíron
Megannyi verset
írtál
Ám ha nincs
Hát ki kell
találni
És valóra váltani
azon az alapon
Amelyet az
önmagaddal való
Ismerkedés
pillanatában határoztál meg
Talán még a
szerepeket is felcserélted
Míg az után az
ernyő után kutattál
Mely alatt
fürödni fogsz
Mely alatt a nőt
fogod fürdetni
Ahogy és is
fürdetem
A még meg nem
teremtett karokkal
A külvilágot nem
érzékelő szemekkel
Ezért mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal
találkozol megismered
Pedig gyakran
találkozol vele
Együtt az eddig
semmit sem írt
Írókkal
Mert a távolban
már írtak
És ott tegyük fel
megismernek téged
Ahol már
könyveket írtak arról
Hogyan születtél
és ismerted meg önmagadat
És a nőről akit nemlétező
költeményben
Költeménnyel
találtál meg
Mert te
költeményt sosem írtál
És az írók azért
is keresnek
Hogy elolvassák
azt amit sosem írtál
Vagy olyan
hanggal szavald el előttük
Melyet nem mersz
szabadjára engedni
Mert talán akkor
fogsz születni
Mikor még nincs
itt az ideje
Ezért mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal
találkozol megismered
Pedig gyakran
találkozol vele együtt a nővel
Ahogy én is
találkozok a nővel
Tudatában vagy
A nőt önmagadtól előbb
ismered
És a nőben
nagyobb a bizalmad
Hát hogy is ne
Hiszen önmagadat
még nem ismerted meg
De mindenütt
jelen vagy
A címoldalakon
A televízióban
Az interneten
És egyéb
különböző helyeken
Ahol
Sosem
tartózkodtál
Mert minden
tulajdonképpen
Érezhetetlen talajon
való mozgás
És a mindörökké olyan
mint a sohasem
De egyesek még
mindig
Soraidat olvassák
És velük hódítják
meg
A kedvesedre
kedvesemre
Hasonlító nőt
Ugyanazokkal a
sorokkal
Amelyekkel a tömeget
kápráztattad
A soha meg nem
tartott
Irodalmi
összejövetelen
Mert a nem
jelenlévők számára
Mert nem léteznek
Üres beszéd lenne
És különböző
levelekbe zárod magad
Gyakran
letűntekbe
Hogy védjen azoktól
Akik megértenének
És végre
megtudnák írásban
Születésed
lehetőségét múltad felül
De te a nőt nem
akarod elveszíteni
Mert távolmaradásoddal
Nem lenne
tökéletes
Különben is majd
Házasságban
felébredve más mellett fekszik
Nem azért mert te
vagy a nő
Így akartátok
Hanem a soha meg
nem írt költemény miatt
Mert nem lenne
vége
Mégis mi a vég
kezdet nélkül
Lehetetlen leírni
És lehetetlen
hozzáírni
Még a végén is
egyedül a költeményben
Látható új
kezdetet teremt
Melyet sohasem
írtál meg de nem is fogsz
Ezért
Mikor önmagadat
Mielőtt
önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran
találkozol vele
A soha meg nem
írt
Idegen könyvek
társaságában
És a nőt keresed
Aki még mindig
nem született meg
Mint ahogy te sem
születtél meg
Hogy elolvasd azt
Ami csak a te és
a nő története lehet
Mert minden a
sohasem létezett
Valami felé
mozgás
Mint ahogy te sem
létezel
És a nő sem akit
szeretsz
De tudod
megtalálod és rögtön megszereted
Lényegében még
találkozásotok előtt
Csak nem tudod
téged hogyan fogad
Mert ha elfogad
Akkor végre
megírod
A már megírt
Ám még mindig
nemlétező költeményt
Akkor költemény
lesz önmagaddal a találka is
Melyben
megtaláltad magad
És állandóan
emlékeztet
Az a másik nem
létezik
Talán csak valaki
Akit feleségül
veszel
Hogy költeményed
örökös lehessen
Egy valaki
Akit nőnek
nevezel és közötted
És örökös
rábukkanás
Mert semmi sem új
Mint-ahogy az a mód
sem amelyen
Sokan mások sem
Tudják ez
Az ő költeményük
is
Melyet veled
együtt írtak
Mert valódi
könyvet egyikőtök sem választott és
Azt sem hogy
önmagát könnyebben megismerje
Hogyan szülessen
Mikor önmagadat
És a nemlétező házasságban
a nőt megismered
Az irodalmi
esteken
Költemény leszel
melyet sok irodalmár
Nem betűkkel szavakkal
mond el
Mert te már abban
az egyetlen költeményben
Melyet megírsz minden
betűt szétszórtál
Mert az érem
egyik oldalán önmagadat
A másikon meg a
nőt ismered meg
Örökre önmagatokra
ítélve
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése