Nenad Trajković Доказ – Bizonyíték

 

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

 

Доказ   Она Постоји у мени Дубоко закопана Мисли Нам се сусрећу Моје су Слатке Или Блудне Свеједно Забављају је Осећам је Целу Нежну Изазовну Страсно је вруће Горим Претварам се У пепео Свежи ме дах Разноси По свету И сада је Цео свет Воли

Bizonyíték   A nő Mélyen elásva Bennem él Gondolataink Találkoznak Kedvesek Vagy Erkölcstelenek Vállalom Hisz Szórakoztatják Érzem Őt A gyengédet A kihívót Szenvedélyesen meleg Lángolok Hamuvá Válok Friss lehelet Szór szerte A világba Most Az egész világ Szereti   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Водим те у музеј, Књиге Вранјске Вранје 2011. стр 69.

Nenad Trajković Шетња градом – Városi séta

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Шетња градом тек сада у 3 и 30 када нема никог видим те неодмакнуте фасаде варошице требало би рећи да ме подсећају на описе Јурија Томина у роману Чаробњак иде градом иако не знам зашто требало би рећи и да ме сви они велики утихнули фабрички димњаци подсећају на Јурија и његовог Чаробњака то свакако има везе са ишчезавањем ноћас када киша пробада уличне светиљке које ионако не светле више јако јер смо постали штедљиви моје усне се повлаче у шупљине векова тамо су наши отпали гласови тамо је мрак кога се не треба прибојавати на његовој страни окренутој сунцу су ситни отпаци истине ту где пролазим наши мириси описују наша постојања и колико далеко одлазимо на наша ходочашћа толико се другчији враћамо тако када је локални песник прошао поред и сагнуо поглед тражећи пут учинило ми се да се сви враћамо вери пре или касније и то је изгледало сасвим у реду као што је у реду и то што нам асфалти тону у земљу и све више окер фасада и фабричких димњака у печеној цигли који се не диме ноћас у 3 и 30 док ходам градом у тишини гађају ме питања пролазника ја знам ничег новог нема за њихово место пребогато уранијумом ваљда је неком морао бити јасан тај карантин око нас ваљда нас није требало разрешити добрих књига и лепе уметности ко је заборавио да човек на овом свету треба да живи и одлази са стилом а ко је заборавио да увек треба кренути даље ноћас у 3 и 30 ходам пустим градом и све више околне фасаде личе ми на описе из романа руских писаца 60-тих година можда су Просвета ДОБ Нолит... можда су бирали погрешне књиге само зашто и другима не изгледа тако ноћас у 3 и 30 док ходам градом знам да се никад не газимо зато ме не воли градска већница за културу у овом граду ми смо оно што је Алберто Моравија давно открио   и бацио на нас његова мрачна путовања зато уметници овде не причају тај боси презир из командне зграде забада им пирсинг на језику ноћас у 3 и 30 док ходам градом поред је девојка коју волим немогуће је објаснити јој да су сви отишли а ми остали овде

Városi séta csak most 3.30-kor amikor sehol senki látom a kisváros elmozdíthatatlan homlokzatait el kellene árulni még akkor is ha nem tudom miért Jurij Tomin Varázsló sétál a városban regényének leírásaira emlékeztetnek el kellene árulni hogy azok a hatalmas elcsendesedett gyári kémények Jurijra és Varázslójára emlékeztetnek ez mindenesetre kapcsolatban van a tovatűnéssel ma éjjel mikor a takarékoskodásunk miatt különben sem erősen világító utcai lámpákat eső áztatja ajkam a századok üregeibe húzódik ahol minden hangunk is van ott van a homály melytől félni nem kell a nap felé fordult oldalán apró igazságmaradványokkal itt ahol elhaladok létezésünkről illataink mesélnek és amilyen messzire jutunk zarándokutunkon annyira másokként térünk vissza így amikor a helyi költő elhaladt mellettem és tekintetével utat keresett úgy tűnt előbb vagy utóbb mindannyian a hithez térünk vissza és úgy tűnt ez rendben is van mint ahogy az is hogy az aszfalt a földbe süllyed és az egyre okkersárgább homlokzatok meg az égetett téglákból készült nem füstölő kémények ma éjjel 3.30-kor míg a városban gyalogolok a csendben a járókelők kérdéseivel bombáznak tudom semmi új sincs uránban gazdag helyükben talán valakinek tudni kellene körülöttünk mi ez a vesztegzár talán nem kellett volna bennünket eltiltani a szép könyvektől művészettől ki felejtette el hogy ezen a földön az ember éljen és választékosan távozzon és ki felejtette el hogy mindig tovább kell menni ma éjjel 3.30-kor üres utcákon gyalogolok a homlokzatok mind jobban a 60-as évek orosz írók regényeiből megismertekre hasonlítanak talán a Prosveta DOB Nolit*… talán tévesen válogattak de ma éjjel 3.30-kor míg a városban kószálok másoknak miért nem tűnik így tudom egymást sose gázoljuk ezért nem szeret a városi kultúrfelelős ebben a városban azok vagyunk akiket Alberto Moravia régen felfedezett és sötét útjait vetette ránk ezért itt a művészek nem beszélnek a városi vezetés meztelen gyűlölete béklyót vet nyelvükre ma éjjel 3.30-kor míg a városban kószálok a lánynak akit szeretek aki mellettem van nem tudom megmagyarázni mindenki elment de mi itt maradtunk * Prosveta, DOB, Nolit – szerbiai kiadóvállalatok Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Ветар са језика Исток Књажевац 2016. стр 7-8.

Nenad Trajković Да се зна – Hogy tudjátok

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Да се зна

седео сам под шпалиром винове лозе

у столици твоје баке

ти си се држала за гвоздену шипку

и нежно из ње ослобађала музику

довољно да касније заволим

све жичане инструменте

било је сунца

и његових зрака у твојим очима

ја сам се стидео твоје баке

и прозора твоје куће

иако то нико није могао да види

иза високих зидова и дрвене порте

могао се чути топот коња и звецкањe прапораца

онда је твоја бака зауставила спољашни свет

наговестила да жели да каже нешто важно

са пажњом сам чуо само прву реч – род...

и онда даље ништа нисам чуо

сем ружног режања помахниталих коња

и тешког дисања асфалта

и звука брзопадајућег сунца

и тај пад

који је твоје очи обојио у потпуно црне

брзо сам устао

неспретно се поздравио

и наопачке ходао до куће

знам да смо били јако млади

и да и даље не знам шта је истина у том дану

оно што знам

и што би можда требало и ти да знаш

дуго након тога нисам причао са Богом

док воља Његова није изнова победила

Izvor: Ненад Трајковић: Ветар са језика Исток Књажевац 2016. стр 19.

Hogy tudjátok

a szőlőlugasban

nagyanyád székében ültem

te vasrudat tartottál

és abból gyengéden muzsikaszót keltettél életre

elég volt ahhoz hogy később

minden húros hangszert megszeressek

sütött a nap

sugara szemedben csillogott

szégyelltem magam nagyanyád

és otthonod ablaka előtt

pedig a magas fal és a faház mögött

senki sem láthatott

lódobogást hallatszott és csengőszó

majd nagyanyád megállította a külvilágot

jelezte valami nagyon fontosat akar mondani

csak az első szót hallottam – a rokonság…

és nem hallottam semmi mást

csak a megveszett lovak harsány nyerítését

meg az aszfalt súlyos légzését

meg a gyorsan eső nap hangját

meg azt az esést

mely szemedet egészen feketére festette

sebtében keltem fel

esetlenül köszöntem

és haza visszafelé mentem

tudom nagyon fiatalok voltunk

és ma sem tudom mi az igazság abban a napban

az amit tudok

és talán neked is tudni kellene

azután az Istennel sokáig nem beszéltem

míg Akarata újra nem győzött

Fordította: Fehér Illés

Nenad Trajković Oseti – Érzékek

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Oseti I koračam među stopalima otpalih tragova, među tragovima nestalih koraka. I prah sam... Na cipelama ti stojim, da ti vetar napuni usta. Da oblizuješ karmin svoga postanja. U očima da ti odsednem i kažem da Bistrica je više od imena. Na Sunce da ti Mesec bacim i palmu da ti dam. Maramicu na usta kad staviš, da osetiš moj dah. Kroz neuron kada protrčim, kapak da ti zatreperi. Iz kose dok ti kidam vlasi, da govoriš uvek — par!

Érzékek És a talpam körül hagyott nyomok között haladok, az eltűnt nyomok között. És por vagyok… Cipellődön állok. hogy szádat a szél töltse meg. Hogy létezésed kárminját nyalogasd. Hogy szemedbe fészkeljek és elmondjam, Tisztás egy névtől sokkal több. Napra menj, hogy eléd dobjam a Holdat és kezedbe pálmát adjak. A kendőt, ha szádra teszed, hogy leheletemet érezzed. Ha a neuronok között szaladgálok, szempillád megremegjen. És míg hajadból a szálakat szedem, egyre csak hajtogasd — pár! Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=1089.0

Nenad Trajković Дан и ноћ – Nappal és éjszaka

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Дан и ноћ тај човек који је са посебном пажњом палио своју цигарету нигде не журећи док су га други нашироко заобилазили стајао је одмах поред мене рекавши ми сви умиремо свакодневно нема ту превелике мудрости помислио сам онда је исто тако лагано испуштајући колутове дима причао како је баш данас случајном непажњом пао са седмог спрата зграде са места на које су радници заборавили да ставе сигурносну ограду и умро истог часа када је осетио да се асфалт отворио сам од себе као и у ранијим смртима и ова му је тешко пала због његових остарелих родитеља али у овом новом и другом животу њихова ће лица бити озарена када им касније оде у посету нисам му ништа рекао више од онога да ми је жао његових родитеља а он је ритуално вадио старински сат и бацао поглед на њега и са пажњом га враћао у мали џепић од сакоа након неког времена подигавши са пода лепу кожну ташну климнувши ми ставио је до знања да је време да га ожале прошло и само је кренуо онда су сви они који су га обилазили деловали чудније од њега самог тај страх који се ширио атмосфером од додира са њим носио је магијску поруку да цивилизација може далеко одмаћи а човек још увек не познаје себе једном сам ову причу испричао свом пријатељу доктору и питао га због чега тај човек живи у илузији пријатељ је само одмахнуо руком и прошаптао а ко може доказати да није испричао истину

Nappal és éjszaka az az ember aki cigarettáját különleges figyelemmel sehová sem sietve gyújtotta meg míg a többiek széles körben elkerülték közvetlen közelemben állt mondta mindannyian minden nap meghalunk nincs ebben különös bölcsesség gondoltam de akkor ugyanolyan lassan füstkarikákat eregetve mesélte véletlen figyelmetlenség miatt a hetedik emeletről éppen ma esett le onnan ahová a munkások a biztonsági korlátot elfelejtették feltenni és abban a pillanatban meghalt mikor érezte ugyanúgy mint az előző halálokkor egyszerűen megnyílt az aszfalt idős szülei miatt ezt nehezen viselte el de ebben az új és másik életben mikor később meglátogatja őket arcuk majd ragyog annál hogy sajnálom szüleit nem mondtam többet ő meg a régies órát szertartásosan elővette rápillantott majd óvatosan zakója felső zsebébe tette csakhamar felemelte szép bőrtáskáját bólintva adta tudomásomra itt az idő hogy a múlt elsirassa és elindult akkor mindazok akik elkerülték tőle még különösebbnek tűntek   az a félelem ami a vele való érintéssel a légtérben terjedt varázslatos üzenetet hordott a civilizáció messze juthat de az ember önmagát még mindig nem ismeri egyszer ezt a mesét orvos-barátomnak meséltem el megkérdeztem az az ember miért él tüneményben barátom csak legyintett és suttogva mondta ki tudja bebizonyítani hogy nem igazat mesélt Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Трајковић: Ветар са језика Исток Књажевац 2016. стр 15-16.

Nenad Trajković Dve strane novčića – Az érem két oldala

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Dve strane novčića Kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često Po nekim književnim skupovima Ili mestima Gde se nalaze književnici A nisu još uvek ništa napisali Jer ono što napišu ih razotkrije I sretne u daljini Pre nego što i odu I tamo recimo upoznaju tebe Koji se ne znaš i nisi se rodio A toliko si već pesama napisao Na papiru kojeg nema A kada nema Onda se izmišlja I stvara na temelju koji si postavio U trenutku dok si se upoznavao Sa samim sobom I možda čak zamenio uloge Dok si tragao za kišobranom Pod kojim ćeš se kupati I pod kojim ćeš nju kupati Kao što je kupam i ja Rukama koje se još nisu stvorile Očima koje nemaju spoljašnji vid Zato kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često Sa književnicima Koji još uvek nisu ništa napisali Jer u daljini su već napisali I tamo recimo upoznaju tebe Gde su već knjige pisali Kako si se rodio i upoznao sebe I o njoj koju si pesmom pronašao U pesmi koja nije postojala Jer ti nikada nisi ni napisao pesmu I zato te književnici i traže Da bi pročitali ono što nisi nikada Ili da im izrecituješ glasom Koji nećeš smeti pustiti Jer ćeš se možda roditi u vreme Kada ti nije Zato kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često u društvu njenom Ko što je srećem i ja I znaš da nju poznaješ pre Nego što sebe poznaješ I onda imaš veće poverenje u nju Jer kako ga i ne bi imao Kada sebe nisi još uvek upoznao I ima te svuda Po naslovnim stranama Televiziji Internetu I po raznim drugim mestima U kojima Nikada nisi ni bivstvovao Jer je sve hod po tlu Koji se ne može osetiti I večito izgleda kao nikada Pa neki još uvek Uzimaju tvoje stihove I njima osvajaju onu Koja je slična tvojoj Mojoj Istim onim stihovima Kojima si plenio masu Na književnom skupu Nikad održanom Jer bi to bilo praznoslovlje Za sve koji ne bi prisustvovali Jer ne postoje I sklapaš sebe u različita pisma Često arhaična Kao brana od mnogih Koji bi te razumeli Pa saznali konačno da ćeš u pisanju Prevazići mogućnost svoga rođenja A ti ne želiš izgubiti nju Jer tvojim izostankom Ona ne bi bila kompletna Iako će ionako Probuđena u braku kraj drugog ležati Ne zato što ste ti ili ona Tako želeli Već zbog pesme koju nikada nisi napisao Jer ne bi imala kraj A šta je kraj bez začetka Nemoguće ga je opisati I nemoguće ga je dopisati A čak i u kraju stvara se novi začetak Koji možeš jedino videti u pesmi Koju nikada nisi i nećeš napisati Pa zato Kada upoznaš sebe Pre susreta sa sobom A srećeš se veoma često U društvu tuđih knjiga Koje nisu napisane I tražiš nju Koja se još uvek nije rodila Kao što se ni ti nisi rodio Da bi pročitao ono Što može biti tvoj i njen život Jer sve je kretanje ka nečemu Što nikada nije postojalo Ko što ne postojiš ni ti Ni ona koju voliš A znaš da ćeš je sresti i odmah zavoleti Čak i pre nego što sebe sretneš Samo ne znaš kako će te prihvatiti Jer ako te ne prihvati Onda ćeš ti konačno napisati pesmu Koju si već napisao A ne postoji još uvek I onda će i susret sa sobom biti pesma U kojoj si se pronašao I koja će te stalno podsećati Da ne postoji druga Možda samo neka Koju ćeš oženiti Da bi tvoja pesma bila večito Između tamo neke Koju nazivaš ženom i tebe I večito pronalaženje Jer ništa nije novo Kao ni način na koji I mnogi drugi Ne znaju da je ovo I njihova pesma Koju su napisali sa tobom Jer niko od vas nije izabrao pravu knjigu I način na koji će se roditi Da bi sebe lakše upoznali Kada upoznaš sebe I nju u braku u kome nisi Na književnim večerima bićeš Pesma koju će mnogi književnici Izgovoriti rečima a ne slovima Jer si ti već rasprašio sva slova U toj jedinoj pesmi koju ćeš napisati Jer ćeš spoznati sebe na jednoj I nju na drugoj strani novčića Večito osuđene na sebe

Az érem két oldala Mikor önmagadat Mielőtt önmagaddal találkozol megismered Pedig gyakran találkozol vele Holmi író-találkozókon Vagy ott Ahol eddig semmit sem írt Írók találkoznak Mert a leírtak Még távozás előtt A messzeségben a boldogokat is felfedik És ott tegyük fel megismernek téged Aki nem tud magáról és meg sem született De már nemlétező papíron Megannyi verset írtál Ám ha nincs Hát ki kell találni És valóra váltani azon az alapon Amelyet az önmagaddal való Ismerkedés pillanatában határoztál meg Talán még a szerepeket is felcserélted Míg az után az ernyő után kutattál Mely alatt fürödni fogsz Mely alatt a nőt fogod fürdetni Ahogy és is fürdetem A még meg nem teremtett karokkal A külvilágot nem érzékelő szemekkel Ezért mikor önmagadat Mielőtt önmagaddal találkozol megismered Pedig gyakran találkozol vele Együtt az eddig semmit sem írt Írókkal Mert a távolban már írtak És ott tegyük fel megismernek téged Ahol már könyveket írtak arról Hogyan születtél és ismerted meg önmagadat És a nőről akit nemlétező költeményben Költeménnyel találtál meg Mert te költeményt sosem írtál És az írók azért is keresnek Hogy elolvassák azt amit sosem írtál Vagy olyan hanggal szavald el előttük Melyet nem mersz szabadjára engedni Mert talán akkor fogsz születni Mikor még nincs itt az ideje Ezért mikor önmagadat Mielőtt önmagaddal találkozol megismered Pedig gyakran találkozol vele együtt a nővel Ahogy én is találkozok a nővel Tudatában vagy A nőt önmagadtól előbb ismered És a nőben nagyobb a bizalmad Hát hogy is ne Hiszen önmagadat még nem ismerted meg De mindenütt jelen vagy A címoldalakon A televízióban Az interneten És egyéb különböző helyeken Ahol Sosem tartózkodtál Mert minden tulajdonképpen Érezhetetlen talajon való mozgás És a mindörökké olyan mint a sohasem De egyesek még mindig Soraidat olvassák És velük hódítják meg A kedvesedre kedvesemre Hasonlító nőt Ugyanazokkal a sorokkal Amelyekkel a tömeget kápráztattad A soha meg nem tartott Irodalmi összejövetelen Mert a nem jelenlévők számára Mert nem léteznek Üres beszéd lenne És különböző levelekbe zárod magad Gyakran letűntekbe Hogy védjen azoktól Akik megértenének És végre megtudnák írásban Születésed lehetőségét múltad felül De te a nőt nem akarod elveszíteni Mert távolmaradásoddal Nem lenne tökéletes Különben is majd Házasságban felébredve más mellett fekszik Nem azért mert te vagy a nő Így akartátok Hanem a soha meg nem írt költemény miatt Mert nem lenne vége Mégis mi a vég kezdet nélkül Lehetetlen leírni És lehetetlen hozzáírni Még a végén is egyedül a költeményben Látható új kezdetet teremt Melyet sohasem írtál meg de nem is fogsz Ezért Mikor önmagadat Mielőtt önmagaddal találkozol megismered Pedig gyakran találkozol vele A soha meg nem írt Idegen könyvek társaságában És a nőt keresed Aki még mindig nem született meg Mint ahogy te sem születtél meg Hogy elolvasd azt Ami csak a te és a nő története lehet Mert minden a sohasem létezett Valami felé mozgás Mint ahogy te sem létezel És a nő sem akit szeretsz De tudod megtalálod és rögtön megszereted Lényegében még találkozásotok előtt Csak nem tudod téged hogyan fogad Mert ha elfogad Akkor végre megírod A már megírt Ám még mindig nemlétező költeményt Akkor költemény lesz önmagaddal a találka is Melyben megtaláltad magad És állandóan emlékeztet Az a másik nem létezik Talán csak valaki Akit feleségül veszel Hogy költeményed örökös lehessen Egy valaki Akit nőnek nevezel és közötted És örökös rábukkanás Mert semmi sem új Mint-ahogy az a mód sem amelyen Sokan mások sem Tudják ez Az ő költeményük is Melyet veled együtt írtak Mert valódi könyvet egyikőtök sem választott és Azt sem hogy önmagát könnyebben megismerje Hogyan szülessen Mikor önmagadat És a nemlétező házasságban a nőt megismered Az irodalmi esteken Költemény leszel melyet sok irodalmár Nem betűkkel szavakkal mond el Mert te már abban az egyetlen költeményben Melyet megírsz minden betűt szétszórtál Mert az érem egyik oldalán önmagadat A másikon meg a nőt ismered meg Örökre önmagatokra ítélve Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=1089.0