Jelena Lengold Kruševac
15.jul 1959. –
Starci iz naše
ulice Starci iz naše ulice svakoga dana šetaju parkom nabadajući život štapom kao lišće. Nekad probodu kroz srce mladi zeleni list i začuje se jauk. Starci za ovo ne haju i pravdaju se da su nagluvi. I tako od klupe do klupe mašu, probadaju rasteruju ptice i pčele imaju primedbe na vazduh i na sunce nemo kritikuju vetar opominju senku da se skloni zameraju svetu što se okreće a njih baš niko nije pitao u kom će pravcu i do kad sve to da se vrti.
|
Utcánkban az öregek Utcánkban
az öregek naponta
a parkban sétálnak, az
életet, mint a leveleket, bottal
szurkálják. Néha
fiatal zöld levelet szúrnak
szíven és egy
jaj hallatszik. Az
öregeket ez nem érdekli, állítják,
nagyothallók. És
így, padtól padig integetnek,
szurkálnak, zavarják
a madarakat, méheket, megszólják
a levegőt, a napot, bírálják
a szelet, figyelmeztetik
az árnyékot, álljon félre, kifogásolják,
amiért forog a világ, de
őket éppen senki sem kérdi, mindez,
milyen irányba, meddig
forog. Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
https://radiogornjigrad.wordpress.com/2012/03/07/bunar-teskih-reci-i-jos-dvije-pjesme-jelene-lengold/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése