Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –
Ni reč
Ni reč kidana s jezika ne pomaže
ne smiruje groznicu
ni reč što zrevala
u najgušćim vijugama mozga
tamo gde polemenitost caruje
Reč zrelinom dospela do jezika
al tu zastala u neverici
hoće li se smilovati svet
da je baš takvu primi i stavi
zaštitnički pod svoje okrilje
Pokolebana još na početku puta
začaurena željom da se što pre
osvedoči među svetlostima
Okameni hitrinu svoji i hod svoj
ne uspeva ni toliko
da s mirom prebrodi kolenljivu bolećivost
Preko neba ne prelazi
plavo ostrvce prozračnosti - reč
koju smo hteli da čujemo
hteli da vidimo
okamenjenu (raspetu) na vrhu jezika
Szó sem
A nyelvről leszakított szó
sem segít
az a szó sem
csitít lázat mely az agy
szövevényes tekervényeiben
érett
ott hol a jóság honol
Éretten érkezett a szó a
nyelvre
de ott tétován
hitetlenkedve állt meg
könyörületes lesz-e a világ
védőszárnyai alá veszi-e
olyannak amilyen
Már az út elején kétkedett
magába zárkózva vágyódott
a fények közötti mielőbbi
erőpróbára
Gyorsasága és lépte
béklyózva
nem képes
átvészelni kezdeti
bizonytalanságát
Nem vonul át az égen
az áttetsző kék sziget – a
szó
melyet hallani
látni akartunk
nyelvünkön kövült meg
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése