Keresés ebben a blogban

2014. január 27., hétfő

Slobodan Bošković Ni reč – Szó sem

Bošković, Slobodan portréja

Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –


Ni reč

Ni reč kidana s jezika ne pomaže
ne smiruje groznicu
ni reč što zrevala
u najgušćim vijugama mozga
tamo gde polemenitost caruje

Reč zrelinom dospela do jezika
al tu zastala u neverici
hoće li se smilovati svet
da je baš takvu primi i stavi
zaštitnički pod svoje okrilje

Pokolebana još na početku puta
začaurena željom da se što pre
osvedoči među svetlostima

Okameni hitrinu svoji i hod svoj
ne uspeva ni toliko
da s mirom prebrodi kolenljivu bolećivost

Preko neba ne prelazi
plavo ostrvce prozračnosti - reč
koju smo hteli da čujemo
hteli da vidimo
okamenjenu (raspetu)  na vrhu jezika


Szó sem

A nyelvről leszakított szó sem segít
az a szó sem
csitít lázat mely az agy
szövevényes tekervényeiben érett
ott hol a jóság honol
                         
Éretten érkezett a szó a nyelvre
de ott tétován hitetlenkedve állt meg
könyörületes lesz-e a világ
védőszárnyai alá veszi-e
olyannak amilyen

Már az út elején kétkedett
magába zárkózva vágyódott
a fények közötti mielőbbi erőpróbára

Gyorsasága és lépte béklyózva
nem képes
átvészelni kezdeti bizonytalanságát

Nem vonul át az égen
az áttetsző kék sziget – a szó
melyet hallani
látni akartunk
nyelvünkön kövült meg


Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése