Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Némán
Lőrincz Györgynek
Komája törte meg a csendet:
- Vártam a válaszod.
Vadmalac a távolba révedt.
Egy hegyet látott, amit ő "szent"-nek nevezett, most viszont
fordult lassan a komája felé. Mélyen a szemébe nézett, s halkan mondta:
- Nem beszélünk róla.
- Attól még megtörténik... - replikázott a másik.
- Mi ketten tudjuk, de nem
beszélünk róla.
- Rendben - válaszolta komája -,
senkit nem keserítünk vele, inkább hallgatunk.
Azzal hallgattak. Együtt. És
nézték a hegyet. Könnyű köd szitált rájuk friss nedvet. Sokat: attól lehetett
tartani, eláznak a gondolataik.
|
Nemo
Đerđu Lerincu
Tišinu je jaran prekinuo:
– Tvoj odgovor sam čekao.
Vepar u daljinu gleda, sanjari. Neko brdo je video što je on „svetom“
nazvao, sad prema jaranu polako okrene. Duboko mu je u oči gledao i šapnuo:
– Nećemo o tome.
– To još nije razlog da se ne dogodi… - odgovorio je drugi.
– Mi znamo ali o tome ne govorimo.
– U redu – reče mu jaran – nikog nećemo uznemiravati, radije šutimo.
Pa su ućutali. Zajedno. I brdo gledali. Lagana magla ih je sitnim
kapima posipala. Dugo: postojala je opasnost da će im se misli raskvasiti.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#67
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése