Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Épületes
Egy forradalomutáni, már szabad építész, az Istennek
se ismerte el, hogy női szemmel nézi az épülő házat,
nafene, ide drasztikus korrekció illene!
Ivarérett, büszke, apa-anyás családos honfi pallérként
azonnal kiszúrta a szemét, hisz másképp nem komilfó a
mű, még kitudódik a nőstényi mindent látó szemtengely-
nyavaly
s beindul, dagad is a nemzeti kiröhögés!
De mi
van ha a Menny akarta így!? Akarhatta, míg eszét
sem, de
szemét vesztve így élesít elmét…sebaj, ököllel,
kalapáccsal
ha kell éppen, csak úgy vaktában de kurvaprecízen
ráverünk
párszor a boltozatra, s helyre is zökken az Éden.
Vakon de
váteszként áll a mi pallérunk, előtte egy, vagy
éppen az
Isten, majd helyet cserélnek. Seggrepacsiznak.
Forrás:
a szerző
Poučno
Posle revolucije, jedan već slobodan graditelj, ni za Boga
nije hteo priznati, da kuću u izgradnji ženskim očima gleda,
do vraga, tu bi drastična korekcija pristala!
Kao polno sazreo, oholi, porodičan rodoljub nataroš
odmah mu je oči izbio, jer delo drugačije nije dohvatno,
još će se saznati da će se boljka osovina oka ženke
šta sve vidi pokrenuti, sprdnja nacije već buja!
A šta onda ako je tako Nebo hteo!? Mogao je hteti dok mozak
ne, ali oko izgubivši razum tako oštri… ništa zato, pesnicom,
čekićem, ako baš treba tek naslepo ali kurvinski precizno
na svod par puta udarimo i Eden se već na svoje mesto vraća.
Naš nataroš slepo ali poput basmara stoji, ispred njega jedan,
ili baš sam Bog, pa mesta menjaju. Guzicama se pozdravljaju.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése