Keresés ebben a blogban

2013. január 19., szombat

Ivo Josipović Djevojka pred tramvajem – Lány a villamos előtt

Izbor iz „Slučajne panorame Poezije mladih“ (1987), Putevi – Banja Luka, br. VI.
Válogatás a „Fiatal költők - esetleges panoráma” összeállításból (1987) Putevi (Utak) – Banja Luka. VI. szám

Ako neko zna gde se autor nalazi, molim da mi javi.
Ha valaki tud valamit a költőről , kérem, értesítsen.


Djevojka pred tramvajem

ona uvijek ulazi naglo
uz nalet vjetra
na poslednja vrata
nju unesu pri ulasku

stiješnjena između
prljavih odijela fabričko-žurno-kućnih radnika
koja smrde po gumi i ulju
baš kao i sama tijela njihovih vlasnika
(ona tako mislim da misli)
i
đačkih torbi koje baš i nemaju izgled nekih torbi
i koji se pune tajni
baš kao i čupave  glave njihovih vlasnika
(ja tako mislim da mislim)
ona mi liči na presovanu ljubičicu

njen krik drugi će protumačiti
kao obično žensko nadimanje grudi
ili u najboljem slučaju – ciničan smijeh
odijela i torbe (ako su torbe)
nemaju ni najmanje sažaljenja
prema njenoj ženskoj kođi
(ona tako mislim da misli)
odijela i torbe (ako su torbe)
uopšte nisu ljudi
(ja tako mislim da mislim)

i tako već mjesecima
ona ulazi na poslednja vrata
a ja je promatram
kada nam se pogledi sudare
pozdravim je podizanjem ruke
ona se nasmiješi
i nestane u gomili odijela i torbi
i tako već mjesecima

Lány a villamos előtt

mindig oly hirtelen száll fel
együtt a széllel
a hátsó ajtón
a felszállók bepréselik

összenyomják
a gyári munkások olaj- és gumiszagú
piszkos-sietős-otthoni ruháikkal
és testükkel
(gondolom ő így gondolja)
és a diáktáskák melyek nem is hasonlítanak táskákra
de titkokkal telnek
éppen úgy mint gazdáik kócos fejei
(gondolom én így gondolom)
ő számomra összepréselt ibolyára hasonlít

sikolyát alig hallják
egyszerű női sikolynak tartják
vagy jóesetben – cinikusan megmosolyogják
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
gyengéd bőre iránt
részvétet nem éreznek
(gondolom ő így gondolja)
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
valóban nem emberek
(gondolom én így gondolom)

és így már hónapok óta
a hátsó ajtón száll fel
és figyelem őt
mikor összevillannak szemeink
kezemmel felé intek
ő elmosolyodik
és eltűnik a táskák erdejében
és így már hónapok óta

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése