Méhes Károly Pécs
1965. február 20. –
|
Sötétlő alak
Egyedül vagyok a szobában.
A lámpa gyönge holdja
egyszerre messzibbnek tűnik,
mint az igazi. Elmenne
egy kémfilmben, ahogy
az ablakhoz lépek és kilesek
a függöny mögül. Közben
az jut eszembe: a lélek
kárpitja lebben, évek porát
érzem, a málló titkokat.
És hogy jobb nem tudni
semmit a jövendőről, elég,
ha nagyjából sejtem, mi is az,
amit életemnek nevezek.
Fénycsillámok suhannak el,
rózsaszín, zöld, lila pukkanások
vetítik ki a belsőmet az égre.
Aztán ez is elül, végre
megnyugodhatok. Semmi se
történt. Egyedül vagyok
a szobában, hallom a saját
sóhajtásomat. A lámpa csak
azért ég, hadd lássam
árnyékomat a falon,
ezt a fura alakú, gombócfejű,
sötétlő alakot itt mocorogni.
|
Pomalo taman tip
Sam sam u sobi.
Slabašan mesec lampe
odjedanput čini se da je sve dalje,
kao da je stvaran. Kako do prozora
stupim te zavesom zaštićeno
prema vani virim i u špijunskom
filmu bi mogao da prođe. Pa
se setim: zastor duše
prhne, prašinu godina,
oronule tajne osećam.
Te o budućnosti bolje
ništa ne znati, dovoljno je
ako slutim šta je to
što svojim životom smatram.
Blesci svetlosti prolaze,
svoju unutrašnjost na nebo ružičaste,
zelene, lila prasci projiciraju.
Pa i to se stiša, konačno
mogu se smiriti. Ništa se
nije desilo. U sobi
sam sam, vlastiti uzdah
čujem. Lampa samo
zato gori, da mi senku
na zidu mogu videti,
tog tamnog čudaka sa glavom
oblika valjuška tu micati se.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése