Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –
|
Zbilja,
jednom sam
- Rano si
se predao,
sleže
ramenima prijatelj.
Zbilja:
jednom sam video
u antreu
devojku u crnom
hitonu,
hitronogu coprnicu,
skakutala
je u opšinjavajućim
krugovima
– dok je negde daleko
rudeo
plod i jagnje lizalo so
s
pastirove košulje.
Zbilja:
jednom sam video
lomaču u
mračnoj ulici,
čoveka
sličnog gorioniku,
premetao
se kao plamteći glagol
kroz
prazninu, urličući
nacističke
parole.
Zbilja,
jednom sam ...
- udisao
veštičiji vetar,
- drhtao
u redu za iščekivanje,
- imao
devet leta i osam jeseni,
- verovao
da nije ono što nije.
|
Valóban,
egyszer
– Korán feladtad,
vonta meg a vállát
barátom.
Valóban: egyszer
az előcsarnokban
láttam egy
lányt, fekete tunikában,
gyorsléptű
szemfényvesztőt,
lenyűgöző
körökben
ugrált
– míg valahol messze,
gyümölcsérés
idején, a bárány
a
pásztor ingjéről nyalta a sót.
Valóban: egyszer egy sötét utcában
máglyát
láttam,
lángcsőhöz
hasonlító embert,
az
ürességen keresztül
lobogó
igeként mozgott és
nácista
jelszavakat kiabált.
Valóban, egyszer…
–
varázslónő szelét szívtam magamba,
–
remegtem a várakozás sorában,
–
kilenc nyár és nyolc ősz volt mögöttem,
–
hittem, az nem az, ami.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Vasa Pavković: Konverzija, KOV Vršac, 1994.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése