Turczi István Tata 1957. október 17. –
Homérosz
Így messziről összehúzott poros szemöldök a tömeg
diszkrét nyelőcsövek kavics a nyelv alatt
pár megkockáztatott köhintés zsebkendők Tüdő-romkert
arcok
feketekeretben
Ő kétkedve csóválja fejét mint az ithakai világítótorony
megszokott posztján a gyülekezet szélén álldogál
az időtlen toporgásban egyre keresve a megfelelő
mozdulatot
szürke kalapjával babrál ujjai megbizonyosodnak
kalapszegélye feketeségéről Régi lábnyomokba bújtatott
árnyéka mintha szalutálna egy citromfának dől
görnyedt csend szedelőzködő mozdulatlanság
Ráncai izzadtságfényben táncolnak vagy inkább remegés ez
közelebbről nézve az arc és a száj közé sövényt von a por
szakállában gyűrűzik a tehetetlenség most
az árnyékához szegődött fény az emlékezetében meglapul
rókalyuknyi pillanat a búcsú torkában puskatus
mikor
földet szór Telemakhosz sírjára
Forrás: Turczi
István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 53. old.
Homer
Ovako iz daljine masa je prašnjava skupljena obrva
diskretni jednjaci ispod jezika
oblutak
po koji dozvoljen kašalj maramice vrt Pluća u ruševinama
lica
u crnim okvirima
On u neverici glavu vrti poput svetionika Itake
na svom uobičajenom mestu na rubu zbora stoji
odgovarajući pokret durnovito u bezvremenom tapkanju traži
siv šešir premeće prsti
ga uveravaju
rub šešira je stvarno crn U stare tragove stopala skrivena
senka kao da mu salutira
na drvo limuna se naslanja
grbava tišina na pokret spremna nepomičnost
Njegove brazgotine u svetlu znoja igraju ili ipak drhtaj je to
iz blizine gledajući prašina
između lica i usta živicu gradi
nemoć u njegovoj bradi titra
sad
svetlost u službi njegove senke je u sećanju se pritaji
oproštaj je tren lisičje rupe
u grlu mu je kundak
kad na grob Telemakosa zemlju sipa
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése