Keresés ebben a blogban

2023. július 2., vasárnap

Vasa Pavković O nadi – A reményről

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

O nadi
 
Noć je no mislim na lastavicu,
Svaku, neku koju sam video, nad
Rekom, rano izjutra, nad seoskom džadom,
Predveče, iznad jabučnjaka, letos, kod nekropole,
Streloviti let iznad aleja, utešno
Podizanje, neočekivano naglo ka nebu.
 
Tiraninov telohranitelj sve više
Licem liči na tiranina! – Život mi je
sasvim zatrovan, kad posle laste mislim na to!
Ali to je neminovno,
kao smrt bilo-koga-gde-bilo-kad.
Strašna je bolest, no proći će,
Mislim. Svestan da se moj optimizam
Ne zasniva na bilo čemu drugom,
Sem na goloj golcatoj nadi.
 

A reményről
 
Éj van, de a fecskére gondolok,
Mindegyikre, amelyiket eddig láttam,
Korán reggel a folyó, a falusi csapás feletti,
Alkonyatkor az almás feletti, nyáron a városban,
A fasorok feletti nyílegyenes röpte vigasztaló,
Hirtelen ég felé emelkedését.
 
A zsarnok testőre egyre jobban
A zsarnokra hasonlít! – Életem,
mikor a fecske után gondolok rá, megmérgezett!
De ez elkerülhetetlen,
mint a bárkit-bárhol-bármikor ért halál.
Félelmetes betegség, de elmúlik,
Gondolom. Tisztában vagyok azzal, derűlátásom
Egyetlen, kizárólagos alapja,
A csupasz remény.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése