Risto Vasilevski
Nakolets, 31. januar 1943. –
|
kukci
oni su
poslednja vojska spasa.
spasavaju
telo od duše
koja se
kurva
negde na
nebesima
ne hajući
za život na
zemlji.
oni su vazda
na bojnom polju,
škripe
krilima u letu
i ne skidaju
oklop
ni u ljubavi,
ni u tučnjavi,
ni u smrti.
kroz njihove
školjke
prođu sve
tvari
koje su
negda odisale životom.
samo glas
čovekov i
zverinji
jekne
ponekad u njihovoj utrobi,
oglasi svoju
veliku patnju,
ili prinese
hitro
poruku živih
onim umrlim.
|
férgek
alkotják az utolsó megmentő
csapatot.
mentik a testet
a földön az élettel
nem törődő
valahol az égben
élvhajhászó lélektől.
állandóan a harcmezőn tartózkodnak,
röptükben szárnyukkal recsegnek,
vértezetüket nem vetik le
se szerelemben,
se dulakodásban,
se halálban.
minden valaha is élt
anyag
kagylóikon keresztül vonult.
zsigereikben
néha csak az emberek és a
vadak
hangja jajdul,
hirdeti a szenvedést,
vagy sebtében
az élők üzenetét
a már halottaknak adja át.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése