Zvonko Karanović Niš 3. oktobar 1959. –
|
Nežno i meko
Čudno
zaista čudno
odala si sve tajne kojih si se mogla setiti
meni
koji je te tajne brižljivo čuvao za tebe
i zaboravio ih
a kažeš da bi tvoja leđa
rado osetila dosadu hermelinskog krzna
i da si jednom sanjala Hrista
kako plače pred vratima
crkve
ali ga nisi pustila unutra
jer je imao
blato na sandalama
|
Gyengéden,
lágyan
Különös
tényleg
különös
minden
lehetséges titkot elárultál
nekem
aki
ezeket a titkokat számodra őrizte
és
elfeledte
de
állítod hátad
szívesen
érezné a hermelin-szőrme unalmát
és
egyszer Krisztusról álmodtál
ahogy
a templom előtt
sír
de nem
engedted be
mert saruja
sáros volt
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
In Zoran Bognar: Novo
raspeće Ratkovićevi
večeri poezije Bijelo Polje 2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése