Zvonko Karanović U izlogu jeftinih slatkiša – Az olcsó édességek kirakatában

Zvonko Karanović Niš 1959. –

U izlogu jeftinih slatkiša nisam usporeni autostoper nisam cinik u tridesetoj život je okrutan prema onima koji nisu duhoviti postajem sitničav postajem pokvaren i nedeljni ručak kod matorih nema je komedija sa presingom politike i malo otrova u poslednjoj sekvenci disciplina – da li je to strast? poredak – da li je to nečija šala? reči ne funkcionišu televizori su ugašene zvezde postajem nervozan postajem usamljen u savršenom svetu slučajnosti se ne dešavaju probodenih obraza sedim za tanjirom oženio sam se i nesigurnim koracima učio da budem zreo badem, limun, majmun postajem usamljen

Az olcsó édességek kirakatában nem vagyok lomha autóstoppos nem vagyok harmincas kaján kegyetlen az élet az ügyefogyottakhoz egyre kicsinyesebb vagyok egyre alattomossabb vagyok őseimnél a vasárnapi ebéd is politikával és az utolsó részben csipetnyi méreggel terhelt néma komédia fegyelem – szenvedély? rend – tréfál valaki? a szavak értelmetlenek a tévék kihunyt csillagok egyre idegesebb vagyok egyre magányosabb vagyok a tökéletes világban nincsenek véletlenek a tányérhoz átszúrt arccal ülök megnősültem és bizonytalan léptekkel tanultam, hogyan legyek érett mandula, citrom, majom, egyre magányosabb vagyok Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/zvonko-karanovi263.html

Zvonko Karanović Mokar je put u brdima – Nedves az út a hegyen

Zvonko Karanović Niš 1959. –

Mokar je put u brdima Hoćemo li sopstvena tela oblačiti u plišana odela i tako prkositi događajima ili ćemo leći u blato i postati cinici hoćemo li krenuti iz domova i poći u susret svetu ili ćemo ostaviti svoje žene onima koji su spremni da pobede usamljen sam dok perem ruke ranjiv dok maštam o putovanjima vreme koje ne primećujem smišlja li neku osvetu automobili prolaze bacaju dugačka svetla na trotoare i nestaju nema kreacije bez drskosti ljubavi bez preterivanja moraš da izgledaš kao da te nevolje same traže a ti ih izbegavaš jednog dana saznaćeš kako je uzbudljivo stajati nasuprot gomile

Nedves az út a hegyen Akarunk-e testünket plüssruhába öltötöztetve a sorssal dacolni vagy sárba merülve kajánok leszünk akarunk-e otthonunkból elindulva az események elé vágni vagy asszonyainkat a győzelemre készekre hagyjuk míg kezemet mosom magányos vagyok sebezhető míg utazásokról álmodozok vajh az észre nem vett idő bosszút forral-e autók suhannak a gyalogútra fénynyalábokat szórnak és eltűnnek nincs alkotás pimaszság nélkül szerelem túlzás nélkül tűnjön úgy mintha a balsors téged keresne te meg kikerülöd egy nap ráébredsz milyen izgalmas a tömeggel szemben állni Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/zvonko-karanovi263.html