Zvonko Karanović U izlogu jeftinih slatkiša – Az olcsó édességek kirakatában

Zvonko Karanović Niš 1959. –

U izlogu jeftinih slatkiša nisam usporeni autostoper nisam cinik u tridesetoj život je okrutan prema onima koji nisu duhoviti postajem sitničav postajem pokvaren i nedeljni ručak kod matorih nema je komedija sa presingom politike i malo otrova u poslednjoj sekvenci disciplina – da li je to strast? poredak – da li je to nečija šala? reči ne funkcionišu televizori su ugašene zvezde postajem nervozan postajem usamljen u savršenom svetu slučajnosti se ne dešavaju probodenih obraza sedim za tanjirom oženio sam se i nesigurnim koracima učio da budem zreo badem, limun, majmun postajem usamljen

Az olcsó édességek kirakatában nem vagyok lomha autóstoppos nem vagyok harmincas kaján kegyetlen az élet az ügyefogyottakhoz egyre kicsinyesebb vagyok egyre alattomossabb vagyok őseimnél a vasárnapi ebéd is politikával és az utolsó részben csipetnyi méreggel terhelt néma komédia fegyelem – szenvedély? rend – tréfál valaki? a szavak értelmetlenek a tévék kihunyt csillagok egyre idegesebb vagyok egyre magányosabb vagyok a tökéletes világban nincsenek véletlenek a tányérhoz átszúrt arccal ülök megnősültem és bizonytalan léptekkel tanultam, hogyan legyek érett mandula, citrom, majom, egyre magányosabb vagyok Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/zvonko-karanovi263.html