Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963.
–
čovek koji piše
eno čoveka
koji piše
sagnuo se da
dohvati svoju pertlu
izvuče je iz
cipele
i obesi se
on misli nekog će dirnuti njegov očaj
u ovom svetu preklanih grkljana i samodovoljnosti
kome još trebaju tamo neke mračne ljubavne zavrzlame
koga još
zanima da l je neko otišao i gde
i da li će se
uopšte vratiti
koga uopšte
zanima ko je on
i da l je
uopšte takav ikad među nama bio
svet boluje od
samoljublja
svet boluje od
masnih laži
koje
svakodnevno sebi trpa u tanjir kao kakav dobar obrok
a on
presamitio se
da dohvati tu jadnu izbledelu pertlu
i gleda na nju kao na spas
a ako mu ne
uspe da se obesi
može onaj mali
plastični deo da posluži
kucavicu da
prereže
ne bi li
šiknula krv od slova
možda će ga
ipak neko čuti
pa dođe i
pomogne mu da ne ode tamo gde je naumio
u bezbroj
pitanja i ispraznih odgovora
da li postoji
ili ne
Izvor: autor
az ember aki ír
íme az ember aki ír
lehajolt cípőfűzőjéhez nyúlt
cipőjéből kihúzta
és felakasztotta magát
hitte iszonya valakit meghat
ebben az öldökléssel önelégültséggel telt világban
kinek
kell még holmi sötét szerelmes bonyodalom
kit
érdekel elment-e valaki és hová
és
egyáltalán visszatér-e
egyáltalán
kit érdekel ki ő
és
egyáltalán élt-e valaha is hozzá hasonló közöttünk
önimádatban
fetreng a világ
hazugságokban
fetreng a világ
melyekkel
tányérját megfelelő táplálékként naponta
telíti
ő
meg
magányában
kifakult
cipőfűzője után nyúl
mentőöve
és ha
nem sikerül felakasztania magát
az a kis plasztikus rész még mindig ott van
érvágó
és előtörhet a betűvér
talán valaki mégis meghallja
jön és segít neki hogy nem menjen oda ahová elindult
a kérdések és üres válaszok birodalmába
vajh létezik-e vagy sem
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése