Ana Nikvul Holandski šešir – A holland kalap

 

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Holandski šešir
 
dragi moj
nije to tek tako da mi taj šešir zeleni
pristaje i danas
kad si ono došao na kratko iz nedođije
bila sam na groblju
i mirisala sam na nagorele trpavice i sveće ugašene vinom
a ti si doneo taj šešir i čekao da se obradujem kao dete
kažeš sašio ga najveći holandski šeširdžija
po meri mojih misli i vedrini mojih osmeha
kažeš znao je on da ja umem vešto da ga na kažiprstu vrtim
dok ližem obod čaše krvave od vina i mog karmina
i gledam te kroz kroz dim od cigarete dok nas ruši neki bluz
kažeš pristajem ti takt na takt
dok prevodiš moju poludelu pesmu na dač
koju sam noktom urezbarila u paški kamen
kad smo ono bili jedan grumen
kažeš kad ga staviš na glavu i nakriviš
ličiš lizamon dej
kad ruši zid između zaraćenih zveri majke evrope
kažem
pusti sad dragi to
hajde da pojedemo ovaj grumen zemlje grobljanske
umirićemo oluju
da mi ne odnese šešir u kome ću da te ognezdim
i nosim na glavi sve dok mi ponovo dođeš
i ispričaš mi istu priču
a ja je slušam kao da je prvi put
radoznala i zadivljena tvojim borama
i celim tobom laka od težine tvoje
dragi moj
 
Izvor: autor
 
 
A holland kalap
 
kedvesem
nem csak úgy van hogy az a zöld kalap nekem
ma is jól áll
amikor a sehonnanból rövid időre betoppantál
a temetőben jártam
perzselt szempilla- és borral oltott gyertya illatom volt
te meg hoztad azt a kalapot és vártad hogy gyerekként örüljek
állítod a legnevesebb holland kalapos varrta
gondolataim és mosolyom méretére
állítod tudta míg a bortól és ajkamon a rúzstól véres poharat nyalom
és a cigarettafüstön keresztül bluest élvezve nézlek
képes vagyok mutatóujjamon ügyesen forgatni
állítod taktusról taktusra hozzád illek
míg a körmömmel a pági¹ kőbe akkor vésett
félkész versemet dutchra fordítod
amikor egyetlen gomolyag voltunk
állítod ha fejedre teszed és félre fordítod
Lias Dayre hasonlítasz
mikor az európai összeakaszkodott vadak közötti fal omlik
mondom
kedvesem most tedd félre
gyere együk meg ezt a temetőből eredő rögöt
vihart csendesítünk
mindaddig ne hozza el a kalapot melyben fészket neked készítek
és fejemen hordom míg újra el nem jössz
és ugyanazt a mesét el nem mondod
én meg mint először
érdeklődve ráncaidtól megigézve
lényeddel együtt könnyeden hallgatom
kedvesem
 
¹Pag – dalmát sziget
 
Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul ako te ikad prevarim – ha valaha is megcsallak

 

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

ako te ikad prevarim
 
ako te ikada prevarim
znaj to je strah da me ne ostaviš
uprkos tome što mnogo ljubim samoću
 
kad me prošli put uhvatilo isto ovo glupavo osećanje odbačenosti
odlučila sam da te prevarim
 
ovako
bila je čajanka za dvoje
u ukusu brusnice topio se med
heklarija na stolu ispod stakla čuvala se od sitne prašine
a ti si livao neke nove reči sasvim obične
skrivajući ono što najdublje cepa
rastanak po ko zna koji put
 
i baš volim ove nove svemoguće izume s telefonima
sve sam krišom snimila
tako
sad kad te nema da izmišljaš radost
i crtaš liniju života po mom dlanu
drugačiju od ove koju nosim sve ove godine
pustim tvoj glas
i udam se za njega
svaki dan
 
 
ako te ikada prevarim
znaj to je strah da me ne ostaviš
uprkos tome što mnogo ljubim samoću
 
moju vernu saputnicu u nigde
 
Izvor: autor
 
 
ha valaha is megcsallak
 
ha valaha is megcsallak
jegyezd meg azért mert félek elhagysz
pedig nagyon szeretem a magányt
 
mikor a múltkor ugyanez a balgatag érzés gyötört
az eldobottság
elhatároztam megcsallak
 
így
teadélután volt kettesben
áfonya-ízen méz olvadt
az asztalon a horgolás a portól üveglappal védett
te pedig a mindennapi kifejezéseket halmoztad
titkolva azt ami legjobban sért
a válást ki tudja hányadszor
 
éppen szeretem ezeket az új telefonos találmányokat
titokban mindent felvettem
tehát
most mikor nem vagy hogy boldogságot színlelj
és tenyeremen az élet vonalát rajzold
attól amit évek óta hordok különbözőt
hangodat hallgatom
és hozzá megyek
naponta
 
ha valaha is megcsallak
jegyezd meg azért mert félek elhagysz
pedig nagyon szeretem a magányt
 
hűséges útitársamat a sehová
 
Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul čovek koji piše – az ember aki ír

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

čovek koji piše

eno čoveka koji piše

sagnuo se da dohvati svoju pertlu

izvuče je iz cipele

i obesi se

on misli nekog će dirnuti njegov očaj

u ovom svetu preklanih grkljana i samodovoljnosti

kome još trebaju tamo neke mračne ljubavne zavrzlame

koga još zanima da l je neko otišao i gde

i da li će se uopšte vratiti

koga uopšte zanima ko je on

i da l je uopšte takav ikad među nama bio

svet boluje od samoljublja

svet boluje od masnih laži

koje svakodnevno sebi trpa u tanjir kao kakav dobar obrok

a on

presamitio se

da dohvati tu jadnu izbledelu pertlu

i gleda na nju kao na spas

a ako mu ne uspe da se obesi

može onaj mali plastični deo da posluži

kucavicu da prereže

ne bi li šiknula krv od slova

možda će ga ipak neko čuti

pa dođe i pomogne mu da ne ode tamo gde je naumio

u bezbroj pitanja i ispraznih odgovora

da li postoji ili ne

Izvor: autor

az ember aki ír

íme az ember aki ír

lehajolt cípőfűzőjéhez nyúlt

cipőjéből kihúzta

és felakasztotta magát

hitte iszonya valakit meghat

ebben az öldökléssel önelégültséggel telt világban

kinek kell még holmi sötét szerelmes bonyodalom

kit érdekel elment-e valaki és hová

és egyáltalán visszatér-e

egyáltalán kit érdekel ki ő

és egyáltalán élt-e valaha is hozzá hasonló közöttünk

önimádatban fetreng a világ

hazugságokban fetreng a világ

melyekkel tányérját megfelelő táplálékként naponta

telíti

ő

meg magányában

kifakult cipőfűzője után nyúl

mentőöve

és ha nem sikerül felakasztania magát

az a kis plasztikus rész még mindig ott van

érvágó

és előtörhet a betűvér

talán valaki mégis meghallja

jön és segít neki hogy nem menjen oda ahová elindult

a kérdések és üres válaszok birodalmába

vajh létezik-e vagy sem

Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul pomiriši oca sine – fiam szagold meg apádat

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

pomiriši oca sine

sine moj izvini što te nikad nisam rodila
prosto nije naišao onaj koji bi mi te napravio od čistog vazduha
i čiste želje i čiste duše koja se ne zakopčava na ledjima
nije zalepršao u meni onaj živi leptir od šara mojih sazdan
niti je uopšte prošao pored mene takav neki
koji nije trebao da mi kaže ništa a da ja kažem hoću
izvini sine što te ne učim motao motao svilicu
na nežnu malu ručicu
i gusu baba gusu deda
ni prvi korak ni male boginje
ni prve ljubavi ni prve ranje ni prvi strah
ništa propala stvar od guranja želje uz brdo
sine ako me ikad igde sretneš ispričaću ti
da se ovih dana pojavilo jedno visoko čelo do u nebo
i jedna velika nežna šaka sa položenim zlatnikom
koji bi rado ćutanjem stavila na moj pupak da me oplodi
žarom tihih ratnika i pomalo samoubica nežnosti
tužan mu je osmeh i često bezrazložno vesela narav
noć mu letuje u podbratku što miriše na laku kolonjsku vodu
i ne znam da l bi ti se dopalo da te baš on ljulja
na svojim širokim grudima a ti se smeješ sisajući prst
a ako ga sretneš pomiriši ga sine
ako na tebe i mene miriše naš je
a ako ne
opet mi oprosti što te nikad roditi neću

Izvor: autor

fiam szagold meg apádat

fiam ne haragudj sosem szültelek meg

az aki tiszta levegőből őszintén tiszta szívvel tudott volna megteremteni

aki nem hátul gombol egyszerűen nem került elém

az a tarkaságommal ékesített életvidám lepke sem rebbent bennem

és olyan sem ment el mellettem

akinek igent mondtam volna a nélkül hogy megszólalna

bocsásd meg fiam nem tanítalak selymet sodortam

gyengéd kacsódra sodortam

meg csitt anyóka csitt apóka

első lépés sincs bárányhimlő sincs

első szerelem sincs első seb sincs első félsz sincs

kudarcot vallott kísérlet a vágyak hegyre görgetése

fiam ha valaha is találkozunk elmesélem

ezekben a napokban égig érő homlok jelent meg

meg egy hatalmas gyengéd tenyér aranytallérral

melyet köldökömre szívesen tennék hogy a halk harcosok lelkesedésével

és az öngyilkosok gyengédségével termékennyé tegyen

mosolya szomorú és gyakran minden ok nélkül vidám

könnyű pacsuliillatú tokájában nyaral az éj

és nem tudom szeretnéd-e ha széles mellén

éppen ő ringatna te meg ujjadat szopva nevetsz

fiam szagold meg ha egyszer találkozol vele

ha illata a tiéd és az enyém akkor a miénk

de ha nem

bocsásd meg hogy sosem szüllek meg

Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul Cela priča – Mese

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Cela priča

rođena sam u gradu gde su se prodavale najbolje farmerice
i gde su nas vodili lekaru kad zaškripi u grlu
sreća pa je moja majka procenila da sam zdrava
pa i danas imam krajnike i stare dobre traperice
koje nosim kad me uhvati detinjstvo i ludilo od snage
i još uvek nosim isti broj
a grad je uvek mirisao na ćevape i sudžuk na žaru
danas je on dva grada
naš i njihov
danas je grad na kvadrat

moja prva torta je zaglavila ispod starog kreveta na federe
moja prva lutka iz italije bila je živa i govorila je mama
moja prva mama je rekla da sve što hoću to i mogu
moj prvi televizor je bio bioskop za ceo komšiluk
moje prve pare bile su na žilet izvađene iz kasice prasice
moje prve igračke bile su klikeri i fudbal
moja prva suknja je pozajmljena od vesne za prvi radni dan u školi
moj prvi strah je bila vampirica
moje prvo bežanje od kuće bilo je sa tri godine
moja prva velika ljubav nije umela da se ljubi
moj prvi muž bio je enciklopedija koja hoda
moj prvi posao je bio razgovor gluvih telefona i zaraćenih svetova
moja prva knjiga na polici je ukradena u jednoj knjižari u kopru
moj prvi objavljeni naslov je ja ću tebe učit mene

rođena sam u gradu ćevapa svinjetine i bivolica
i grad je uvek mirisao na neki otrov
i morali smo da nosimo marame preko nosa da se ne ugušimo
tada su nas u školi učili da smo mi bogata zemlja
i da je život pred nama i da nam predstoji zlatna budućnost
pa smo se rasuli po svetu kao latice svežih ruža
pa smo pobrkali lončiće
pa smo plakali plakali plakali
pa smo onda pakovali torbe i opet negde išli
pa smo ceo svet obišli
pa smo se vratili da ne bismo patili
pa smo opet patili patili i patili
pa se više nikad nismo nigde vratili
pa sad stojimo u mestu i čekamo
da saznamo šta to zapravo hoćemo
od sebe i svega što jeste i što možda i nije

a oduvek je sve tako jednostavno jasno
da jedino ono s kim smo jeste ono što smo
i to je cela priča

Izvor: Ana Nikvul: Četiri feferone za rastanak, Neopress, Beograd, 2015.

Mese

abban a városban születtem ahol a legjobb farmernadrágokat árulták

és ha torkunk fájt orvoshoz vittek bennünket

szerencsére anyám egészségesnek vélt

így manduláim megmaradtak és a jó öreg farmernadrág is

hordom ha rám tör a gyerekkor meg az erőtúltengés

és még mindig ugyanazt a számot viselem

a városban meg a csevap és a rostélyos illata terjengett

ma két város

a miénk és az övéké

ma város a négyzeten

első tortám az öreg rugós ágy alá keveredett

első olaszhoni babám élt és mondogatta mama

első anyám állította mindent megvalósíthatok csak akarnom kell

az első tv-készülékem a szomszédok mozija volt

első jövedelmem malacka-kasszából eredt zsilettel vettem ki

első játékom az üveggolyó és a labdarúgás volt

első szoknyám az első iskolanapra a vesznától kölcsönkért volt

első félelmem vámpírtól eredt

első szökésem otthonról hároméves korom tette

első nagy szerelemem nem tudott csókolózni

első férjem gyalogjáró enciklopédia volt

első munkahelyem a sükettelefonok és hadakozók párbeszéde volt

első könyvemet egy kopari könyvesboltban loptam

első megjelent címem megtanítalak énül

a csevap disznó- és marhahús városában születtem

és a városra mindig valami méreg illata telepedett

és hogy ne fulladjunk meg orrunkat kendővel takartuk

akkor az iskolában úgy tanították országunk gazdag

előttünk az élet aranykor következik

és fiss rózsaszirmokként szóródtunk szét a világban

és az edényeket összekevertük

és sírtunk sírtunk sírtunk

és összecsomagoltunk és ismét útra indultunk

és az egész világot bejártuk

és visszatértünk hogy ne szenvedjünk

és ismét szenvedtünk szenvedtünk szenvedtünk

és soha többé sehová vissza nem tértünk

és egyhelyben állunk és várjuk

hogy megtudjuk tulajdonképpen mit várunk

magunktól és egyáltalán mindentől ami van és talán nincs is

pedig minden olyan egyszerűen egyértelmű

azok vagyunk akik vagyunk és akikkel vagyunk

ennyi a mesének vége

Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul moj me dragi zove ljubo – kedvesem szerelmemnek nevez

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

moj me dragi zove ljubo

išli smo pre neki dan

u neku žešću zabit u srcu zemlje

kaže hoće da mi kupi parče reke

a reka joj valovita joj šumovita

moj me dragi zove ljubo

onda smo posetili jednog umetnika

štro druguje s vevericama

radi ikone na neobradjenom drvetu

i krije se od žene iza zbunja kad puši

ima slabo srce pa ga ona grdi

pili vino od šumskih jagoda

moj me dragi zove ljubo

onda smo sreli dva mlada francuza

ladno žive u kombiju nasred napuštenog puta

čekaju da kupe zemlju da prave kuću od blata

i tu na miru duvaju do kraja života

jer kažu srbi su pitom narod

a moj me dragi opet zove ljubo

onda smo uzeli bateriju i pokrili se po glavi

teškim pravljenim jorganom sa juga

čitali stripove i moje brljive pesme

napisane u doba kad sam bila kamen

moj me dragi i tad zove ljubo

onda smo se ovo ono mazili i znate već dalje šta

onda smo jedno drugom prste u uši stavili

pravili se da nismo postojali pre nas

i tako

moj se dragi uselio u mene

svejednako zovući me ljubo

oh ljubo

Izvor: Ana Nikvul: „Četiri feferone za rastanak“, Neopress, Beograd, 2015.

kedvesem szerelmemnek nevez

pár napja a föld szívének

holmi eldugott sarkába mentünk

mondja nekem egy folyórészt akar venni

ám a folyó jaj kanyargós jaj erdővel szegett

kedvesem szerelmemnek nevez

azután egy mókusokkal barátkozó

művészt látogattunk meg

csiszolatlan fából készít ikonokat

és feleségétől a bokor mögé bújva cigarettázik

gyenge a szíve hát szidja

szamócabort ittunk

kedvesem szerelmemnek nevez

azután két fiatal franciával találkoztunk

elhagyatott út mellett kombiban dideregtek

földvásárlásra vártak majd sárból házat építenek

ahol életük végéig nyugodtan éldegélnek

mert vallják szelíd nemzet a szerb

kedvesem meg ismét szerelmemnek nevez

azután elővettük a zseblámpát és a súlyos délen készült

paplannal fejünk búbját is betakartuk

képregényeket és az akkor mikor még kő voltam

írt locsogó verseimet olvastuk

kedvesem akkor is szerelmemnek nevezett

azután cirógattuk egymást meg tudják mi következett

azután ujjunkat egymás fülébe dugtuk

úgy tettünk hogy előtte nem is léteztünk

és így

kedvesem belém költözött

mindig szerelmemnek nevezett

ó szerelem

Fordította: Fehér Illés

Ana Nikvul pojedi već jednom tu žabu – edd meg már ezt a békát

Ana Nikvul

pojedi već jednom tu žabu

postoji jedna stara izreka koja kaže da ćete

 ako ujutru pojedete živu žabu

 imati zadovoljstvo koje donosi saznanje

 da je to verovatno najgore

što je tog dana moglo da vas snađe

 naravno

 pojedi tu žabu je metafora za otpočinjanje dana

 najtežim i najizazovnijim zadatkom da ćete ga odugovlačiti

 ali verovatno istim onim

 koji može da ima najveći pozitivan uticaj na vaš život

a u narodu ima jedna koja celu knjigu sabila u

što možeš danas ne ostavljaj za sutra

čak sveobuhvatnija

na zaljubljenih dan a može biti da je i dan odljubljenih

 i tako je sve svejedno

čitam knjigu iz popularne psihologije

 pojedi tu žabu

 sa dvadeset jednim savetom kako da prevaziđete odugovlačenje

 i postanete efikasni u biznisu i privatnom životu

 tek da ne bude da nisam obaveštena

 a i nema smisla da ne znam bar nešto da prepričam poklonodavcu

 ako me kojim slučajem priupita

i da ne dužim

 i tako svaki dan ima rukave dugačke do u noć

sabijen u sate prežvakavanja svakodnevice

 idem da pojedem tu žabu

 pa šta bude

 nadam se da neće mnogo da mi skače po stomaku

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/02/poezija-ana-nikvul.html

edd meg már ezt a békát

a régi közmondás szerint

 ha valaki megeszi reggel az élő békát

 megelégedetten nyugtázhatja felismerte

 a valószínű legrosszabbat

ami magával aznap történhet

 természetesen

 az edd meg a békát metafora hogyan kezdeni a napot

 a legnehezebb és legkihívóbb feladatot egyre halogatja

 valószínű ugyanúgy

 mint azt ami életében kedvező fordulatot hozhat

ám a nép egy egész könyvet egyetlen mondatba sűrített

amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra

méghozzá egyértelműbben

 a szerelmesek napja lehet hogy a megcsaltak napja

 és így minden mindegy

 a népszerű lélekbúvár könyvet olvasom

 az edd meg ezt a békát

 huszonegy tanáccsal hogyan lehet a halogatást legyőzni

 majd sikeres lesz a munkában és magánéletében

 épp hogy ne legyek tájékozatlan

 semmi értelme annak hogy ne tudjak jótevőmnek valamit mondani

 ha esetleg kérdez

 és hogy ne húzzam

 minden nap karja éjszakábanyúlóan hosszú

 a mindennapok agyonrágott óráiba sajtolt

 hát megeszem ezt a békát

 jőjjön aminek jönnie kell

 remélem gyomromban nem fog sokáig ugrálni

Fordította: Fehér Illés