Keresés ebben a blogban

2019. február 13., szerda

Ana Nikvul Cela priča – Mese


Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Cela priča

rođena sam u gradu gde su se prodavale najbolje farmerice
i gde su nas vodili lekaru kad zaškripi u grlu
sreća pa je moja majka procenila da sam zdrava
pa i danas imam krajnike i stare dobre traperice
koje nosim kad me uhvati detinjstvo i ludilo od snage
i još uvek nosim isti broj
a grad je uvek mirisao na ćevape i sudžuk na žaru
danas je on dva grada
naš i njihov
danas je grad na kvadrat

moja prva torta je zaglavila ispod starog kreveta na federe
moja prva lutka iz italije bila je živa i govorila je mama
moja prva mama je rekla da sve što hoću to i mogu
moj prvi televizor je bio bioskop za ceo komšiluk
moje prve pare bile su na žilet izvađene iz kasice prasice
moje prve igračke bile su klikeri i fudbal
moja prva suknja je pozajmljena od vesne za prvi radni dan u školi
moj prvi strah je bila vampirica
moje prvo bežanje od kuće bilo je sa tri godine
moja prva velika ljubav nije umela da se ljubi
moj prvi muž bio je enciklopedija koja hoda
moj prvi posao je bio razgovor gluvih telefona i zaraćenih svetova
moja prva knjiga na polici je ukradena u jednoj knjižari u kopru
moj prvi objavljeni naslov je ja ću tebe učit mene

rođena sam u gradu ćevapa svinjetine i bivolica
i grad je uvek mirisao na neki otrov
i morali smo da nosimo marame preko nosa da se ne ugušimo
tada su nas u školi učili da smo mi bogata zemlja
i da je život pred nama i da nam predstoji zlatna budućnost
pa smo se rasuli po svetu kao latice svežih ruža
pa smo pobrkali lončiće
pa smo plakali plakali plakali
pa smo onda pakovali torbe i opet negde išli
pa smo ceo svet obišli
pa smo se vratili da ne bismo patili
pa smo opet patili patili i patili
pa se više nikad nismo nigde vratili
pa sad stojimo u mestu i čekamo
da saznamo šta to zapravo hoćemo
od sebe i svega što jeste i što možda i nije

a oduvek je sve tako jednostavno jasno
da jedino ono s kim smo jeste ono što smo
i to je cela priča

Izvor: Ana Nikvul: Četiri feferone za rastanak, Neopress, Beograd, 2015.


Mese

abban a városban születtem ahol a legjobb farmernadrágokat árulták
és ha torkunk fájt orvoshoz vittek bennünket
szerencsére anyám egészségesnek vélt
így manduláim megmaradtak és a jó öreg farmernadrág is
hordom ha rám tör a gyerekkor meg az erőtúltengés
és még mindig ugyanazt a számot viselem
a városban meg a csevap és a rostélyos illata terjengett
ma két város
a miénk és az övéké
ma város a négyzeten

első tortám az öreg rugós ágy alá keveredett
első olaszhoni babám élt és mondogatta mama
első anyám állította mindent megvalósíthatok csak akarnom kell
az első tv-készülékem a szomszédok mozija volt
első jövedelmem malacka-kasszából eredt zsilettel vettem ki
első játékom az üveggolyó és a labdarúgás volt
első szoknyám az első iskolanapra a vesznától kölcsönkért volt
első félelmem vámpírtól eredt
első szökésem otthonról hároméves korom tette
első nagy szerelemem nem tudott csókolózni
első férjem gyalogjáró enciklopédia volt
első munkahelyem a sükettelefonok és hadakozók párbeszéde volt
első könyvemet egy kopari könyvesboltban loptam
első megjelent címem megtanítalak énül

a csevap disznó- és marhahús városában születtem
és a városra mindig valami méreg illata telepedett
és hogy ne fulladjunk meg orrunkat kendővel takartuk
akkor az iskolában úgy tanították országunk gazdag
előttünk az élet aranykor következik
és fiss rózsaszirmokként szóródtunk szét a világban
és az edényeket összekevertük
és sírtunk sírtunk sírtunk
és összecsomagoltunk és ismét útra indultunk
és az egész világot bejártuk
és visszatértünk hogy ne szenvedjünk
és ismét szenvedtünk szenvedtünk szenvedtünk
és soha többé sehová vissza nem tértünk
és egyhelyben állunk és várjuk
hogy megtudjuk tulajdonképpen mit várunk
magunktól és egyáltalán mindentől ami van és talán nincs is

pedig minden olyan egyszerűen egyértelmű
azok vagyunk akik vagyunk és akikkel vagyunk
ennyi a mesének vége

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése