Zoran Šolaja 23. jun 1970.
–
Pismo u Lion
Dvostruko sam
stariji od tebe,
kad si postojao,
nikada te
nisam upoznao,
niti ću moći,
samo se na jednoj slici smešiš,
taj
je osmeh zauvek nestao u Lionu,
pre mog rođenja. Kako se traži grob od strica
koga nisi nikada video, za koga su malo pričali i
koji je
ubijen? Ni na jedno pitanje mejlom
gospođi nisam
imao odgovor, ni kada si rođen
ni tačno
vreme smrti, samo sam hteo da te nađem.
U tim
dopisivanjima valjda je neko tamo prepoznao
da neću
odustati i sad imam mesto gde ležiš u Lionu,
na pola svog
života, uz informaciju da te niko nije obišao tamo,
i da imaju
samo pismo u kome te tražim. Eto negde na Nebu možeš da ih
zbuniš da te
je našao duplo stariji sinovac koga nisi upoznao jer si ubijen
2 godine pre
njegovog rođenja. Zvao se Milan, imao je 22 godine, nije se
stigao
oženiti, bio je lep momak, moj stric, koji ima nas.
Levél Lionba
Éveim száma a tiéd kétszerese,
mikor léteztél,
sosem ismerhettelek meg,
nem is tehetem,
csak egyetlen képen mosolyogsz,
az a mosoly Lionban örökre elveszett,
még születésem előtt. Hogyan keresni
a sosem látott nagybácsi sírját, akiről keveset meséltek
és akit megöltek? A nagyasszonynak feltett egyetlen
kérdésemre sem kaptam választ, sem azt, mikor született,
sem azt, pontosan mikor halt meg, pedig csak meg
akartalak találni.
Ezekben az üzenetváltásokban talán valaki felismerte,
sosem
fogok elállni és most megvan az a hely, ahol Lionban
fekszel,
életem delén találtam rá, azzal a hírrel, hogy ott senki
sem keresett fel
és csak a levél, amellyel kerestelek, az van meg. Valahol
a Mennyben
zavarba hozhatod őket, mert fivéred fia megtalált, akit nem
is ismertél,
hisz két évvel születése előtt megöltek. 22 éves volt,
Milannak hívták,
nem volt ideje nősülni, sudár volt, mint valahányan, akik
vagyunk.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése