Srđan Sekulić Priština 23.
novembar 1993. –
Cincari
Sećam se
samo
mirisa te
kuće
u kojoj sam
proveo
rano detinjstvo
I marmelade od
šipuraka
Još se sećam
kockica
šećera
u staklenoj
zdeli na stolu
I dedine
adamove jabučice
koja bi igrala
gore-dole
dok je govorio
ili se smejao
Pričao mi je
tada u šali
da je progutao
šoljicu za kafu
pa mu je
to drška zapela
o grlo.
a ja sam
pokušavao
da shvatim
kakav to ukus ima
porcelan
pomešan sa talogom
kafe.
Te kuće
u staroj čaršiji
više nema,
spaljena je.
Ja i dan danas
umačem prste u
toz posle ispijene kafe.
Tada se setim dedine
adamove jabučice
i gledam u dršku
porcelanske
šoljice.
|
Cincárok
Csak
a ház illatára
emlékszem,
ahol kora gyerekkoromban
laktam
Meg a csipkebogyóból
készült marmaládéra
Emlékszem még
az asztalon
az üvegtálban
lévő
kockacukorra
És nagyapám,
míg beszélt
vagy nevetett
le-fel
mozgó
ádámcsutkájára
Nevetve
mondta,
a
lenyelt
kávéscsészefül
akadt
meg
torkában.
én meg
megpróbáltam
felfogni,
milyen ízű
lehet
a porcelánnal kevert
kávézacc.
A régi városrészből
eltűnt
az a ház,
felgyújtották.
Még ma is
ujjamat kávézás után
porcukorba mártom.
A kávéscsésze fülét
nézve, nagyapám
ádámcsutkáját,
a múltat
idézem.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése