Srđan Sekulić Crtami i rezami – Rajzolgatás, vagdosás

 

Srđan Sekulić Priština 23. novembra 1993. – 

Crtami i rezami Izvlačim linije na pozadini bele hartije.   Ruka se savija. Pokušavam da dirigujem bojicama.   A hartija prima razne oblike i forme nažalost!   Uspeo sam da prenesem svoju bedu, zapravo.

Rajzolgatás, vagdosás   Vonalakat a fehér papír hátoldalára húzogatok.   Hajlik a kéz. A színeket próbálom vezényelni.   A papírlap meg különböző alakokat és formákat ölt, sajnos!   Tulajdonképpen saját nyomoromat sikerült átvinni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/srdan-sekulic-pet-pjesama/

Srđan Sekulić Demijurg – Démiurgosz

 

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. – 

Demijurg   Boli me duša. Grize me savest… Peku me pete. Putem Ada krenuo sam, prikaze prete…   Pa me on opet uzme pod svoje i zaboravim ispovede ove.   Svestan sam, Demijurgovo sam dete.

Démiurgosz   Lelkem fáj. Lelkiismeretem emészt… Sarkam éget. Ada útján indultam, látomások fenyegetnek…   Hát ismét uralma alá vont és elfeledtem e vallomást.   Tudatában vagyok, Démiurgosz gyermeke vagyok.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://astronaut.ba/?p=580#more-580

I

Srđan Sekulić Kiše – Eső

 

Srđan Sekulić Priština 23. novembra 1993. – 

Kiše   Овакве су кише падале и овако је небо тамно било онда када сам са мајком, сестром и братом дошао у Војводину   Било је лето као и сада што је   Били смо избеглице   И вечна вода сапирала нам је образе и лице   а мени се чинило да сам на крају неке литице, на концу равнице.   Овакве су кише падале као и сада што падају.   И сетим се оца како нас прати и стоји на сред улице, испред наше куће коју заувек напуштамо и одлазимо   из косовске а долазимо у војвођанске равнице, ту на крају литице   ми избеглице.

Eső   Így esett az eső ilyen sötét volt az ég mikor anyámmal nővéremmel és bátyámmal Vajdaságba jöttem   Nyár volt ahogyan most is   Menekültek voltunk   És arcunkat az örökös víz mosta   nekem meg úgy tűnt a síkság fonalán lévő meredek szikla szélén állok.   Akkor is így esett ahogy most is esik.   Apám jut eszembe követ bennünket majd megáll az utca közepén házunk előtt amelyet örökre elhagyunk távozunk   a koszovói síkságból a vajdaságiba jöttünk, itt a szikla szélén   mi menekültek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.stojanbog.net/?fbclid=IwAR0KKHZQhvEaMtEIcLw2WujrRhrN3yjOhz3EYLVxeMMsKW-iRlxheJpBDhQ

Srđan Sekulić Mažuranićeva – Mažuranić utca

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Mažuranićeva U Mažuranićevoj na Petrovaradinu živeo je čovek koji je imao knjigu Skendera Kulenovića. Pošao sam tamo po najjačem junskom suncu, sa golemim nijjetom u srcu. Putovao sam dugo, sa drugog kraja grada pa sam se onda uspeo i uz brdo. Kupio sam roman „Ponornica“ a on mi reče da ima i „Pjesme“ pa sam i njih kupio. Nizbrdo je bilo lakše no uz brdo. Jurio sam dole bez dinara. I na stanici se zaustavio. Tamo su sedela dva dečaka. „Čiji si ti brat?“ Pitao me je onaj veći. „Strahinjin“- odgovorio sam. „Poznat si mi nešto, jesi li odavde?“ „Nisam, sa Kosova sam“-rekao  sam. „Znam ja što si došao ovde, tamo je stalno neki rat“- reče manji, i autobus broj devet stiže.

Mažuranić utca Péterváradon a Mažuranić utcában élt a Skender Kulenović könyvét áruló ember. A forró júliusi napon, níjjettel* szívemben indultam oda. Hosszan utaztam, a város egyik feléből a másikig, majd a hegyre kaptattam. Megvettem a „Búvópatak” című könyvet, mondta „Versei” is vannak, azt is megvettem. Lejtőn le könnyebb mint felfelé. Üres zsebbel rohantam lefelé. És az állomáson megálltam. Két fiú ült ott. „Kinek a testvére vagy?” Kérdezte a nagyobbik- „Sztrahinyáé” – feleltem. „Ismerősnek tűnsz, idevalósi vagy:” „Nem, koszóvói” – mondtam. „Tudom, miért jöttél ide, ott örökös a háború” – szólt a kisebb, és megérkezett a kilences busz. *níjjett - az imádság elvégzésére vonatkozó jószándék, áhítat Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://filozofskim.blogspot.com/2018/11/sran-sekulic-mazuraniceva.html

Srđan Sekulić Miradž – Mirádzs

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Miradž Poslednjem božjem poslaniku Muhammedu Gavrlio* je darovao krilatog Buraka* da ga vodi gore na nebesa na svih sedam! o tome da mislim nisam čak ni vredan. Pa uzimam knjigu časnu* i čitam je dalje, a u grlu tog trenutka knedla staje. na svih sedam! nisam vredan. nisam vredan. * Miradž – Noćno putovanje poslanika Muhammeda kroz „sedam nebesa“ na kojima je susreo Abrahama, Mojsija i Isusa  a koje se dogodilo 26/27. redžeba 620. ili 621. godine. Po predanju Muhammeda je Sv. Gavrilo (Džibril) odveo sve do samog Božijeg prestola(Arša) gde je Muhammed video i samog Boga(Allaha) * Gavrilo – Misli se na Sv. Gavrila koji je u islamskom svetu poznat kao anđeo(melek) Džibril * Burak – Krilata životinja slična psu koja je na svojim leđima nosila poslanika Muhammeda * knjiga časna- Kur'an

Mirádzs1 Isten utolsó küldöttének Mohmednek Gábriel2 szárnyas Burákot3 adományozott hogy fel a mennyekbe vigye mind a hétbe! hogy erre gondoljak méltó nem vagyok. Hát kezembe veszem a szent könyvet4 és tovább olvasom, torkomban, abban a pillanatban gombóc akadt. mind a hétbe! nem vagyok méltó. nem vagyok méltó. 1Mirádzs – Mohamed a küldött utazása a „hét mennyországon” keresztül a 26/27. redzsepben illetve a 620. vagy 621. évben. Utazása során találkozott Ábrahámmal, Mózessel és Jézussal. A legenda szerint Gábriel arkangyal (Dzsibril) egészen az Isteni trónig (Arsa) vezette ahol Mohamed magát Istent (Allah) is látta. 2Gábriel – Gábriel arkangyal, az iszlám világban mint Dzsibril angyal (melek) ismert. 3Burák – Mohamedet, a küldöttet a hátán vivő kutyához hasonló (a szerző szerint, én paripáról tudok) szárnyas állat. 4szent könyv – Korán Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://strane.ba/srdan-sekulic-tri-pjesme-2/

Srđan Sekulić Ždralovi i cvekle – Darvak és cékla

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Ždralovi i cvekle Taman pomislih da trebam nešto da rečem kad putem naiđoše dva brkata Hercegovca, možda bejahu i Crnogorci, pa me jedan od njih šapatom priupita čujem li da miriše pelen Nijesam znao što da rečem Pokazivao sam rukom u presušeno korito neke rijeke koja je tuda proticala Onda sam pogledao gore u nebo i vidio ždralove kako lete, kako prelijeću Vrbas i odlaze ka Feketiću Hercegovci odoše, a možda bejahu i Crnogorci Mene uhvati tuga jer ždralovi nisko letješe Pa izustih da nešto rečem i zaspah od sparine. Usnio sam kako jedem cvekle, kako mi se na uglovima usana crvena vodica skorila i sa pljuvačkom izmiješala pa se sa gornje na donju usnicu lepljivo premiještala.

Darvak és cékla Mikor éppen arra gondoltam, mondanom kellene valamit, az úton két bajszos hercegovinai bukkant fel, de az is lehet, montenegróiak voltak, az egyik suttogva megkérdezte érzem-e az üröm illatát Nem tudtam mit felelni Karommal az éppen arra folyó folyó kiszáradt medrére mutattam Majd az égre néztem és darvakat láttam Verbász felett Feketics felé szálltak Elmentek a hercegovinaiak, de lehet montenegróiak voltak Szomorú voltam mert a darvak alacsonyan repültek És valamit mondani akartam de a forróságban elaludtam. Álmomban céklát ettem, szám sarkában vörös lé szikkadt és a nyállal keveredett majd felső ajkamról az alsó ajkamra ragadt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.jergovic.com/ajfelov-most/zdralovi-i-cvekle/?fbclid=IwAR1A_KeioDrNqWk9b9_uM761nB-hP8G1eB3C11i7nLVKYNIohJfLCLBAE4Y

Srđan Sekulić Kamene gore Spartohorija – Spartochori kőhegyei

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Kamene gore Spartohorija Igrali smo se gumenom loptom balonjarom U tom malom jonskom primorskom selu Dečak, sin gurbeta koji je prodavao pletene korpe I ja. I video sam mu sreću u ciganskim očima I sećam se osa kako napadaju Vanju a samo smo čekali kombi koji će nas preko kamenih gora prevesti na plažu preko. Sve se to zbilo leta gospodnjeg 2017. godine na ostvru Meganisi južno od Epira.

Spartochori kőhegyei Gumilabdával felfújható ballonlabdával játszottunk Abban a kis Jon-tengermelléki faluban A fiú, a vándorcigányutód aki fonott kosarakat árult És én. És cigányszemében láttam öröm villant És emlékszem a Vanyát támadó darazsakra pedig csak a kombira vártunk hogy bennünket a kőhegyen keresztül a strandra vigyen. Mindez az Úr 2017. évében történt Meganisi szigetén Empirusztól délre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://fenomeni.me/kamene-gore-spartohorija/

Srđan Sekulić Lukin san – Lūka álma

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Lukin san Prepričao mi je svoj san. Čovek, taj čudni čovek, možda se otvara? Ne znam iz kog razloga, ali moj sluh se izbistrio. Linije i oblici mi postaju uočljiviji. Kraj dèla padam u trans. Muzika linije i boja pokreta me opijaju. A on mi je ispričao svoj san, levom rukom zapisan. Ah, beše to čudan san. Mom prijatelju slikaru Luki Pešalju  06/06/2013.

Lūka álma Elmesélte álmát. Az ember, az a furcsa ember talán nyit? Megmagyarázni nem tudom, de hallásom kitisztult. A vonalakat és az alakzatokat immár tisztábban látom. A kész alkotás magával ragad. Lenyűgöz a mozdulatok dallama színe vonala. Ő meg elmesélte bal kézzel rögzített álmát. Ó, ez furcsa álom volt. Barátomnak a festőnek Pešalj, Lūka-nak 2013. 06. 06. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://astronaut.ba/?tag=lukin-san

Srđan Sekulić Cincari – Cincárok

Srđan Sekulić Priština 23. novembar 1993. –

Cincari Sećam se samo mirisa te kuće u kojoj sam proveo rano detinjstvo I marmelade od šipuraka Još se sećam kockica šećera u staklenoj zdeli na stolu I dedine adamove jabučice koja bi igrala gore-dole dok je govorio ili se smejao Pričao mi je tada u šali da je progutao šoljicu za kafu pa mu je to drška zapela o grlo. a ja sam pokušavao da shvatim kakav to ukus ima porcelan pomešan sa talogom kafe. Te kuće u staroj čaršiji više nema, spaljena je. Ja i dan danas umačem prste u toz posle ispijene kafe. Tada se setim dedine adamove jabučice i gledam u dršku porcelanske šoljice.

Cincárok Csak a ház illatára emlékszem, ahol kora gyerekkoromban laktam Meg a csipkebogyóból készült marmaládéra Emlékszem még az asztalon az üvegtálban lévő kockacukorra És nagyapám, míg beszélt vagy nevetett le-fel mozgó ádámcsutkájára Nevetve mondta, a lenyelt kávéscsészefül akadt meg torkában. én meg megpróbáltam felfogni, milyen ízű lehet a porcelánnal kevert kávézacc. A régi városrészből eltűnt az a ház, felgyújtották. Még ma is ujjamat kávézás után porcukorba mártom. A kávéscsésze fülét nézve, nagyapám ádámcsutkáját, a múltat idézem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://fenomeni.me/cincari/

Sekulić, Srđan Argadini – Argadini

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Argadini* „Argadini!“ uzviknuo je plavokosi dečak albanske nacionalnosti na pristaništu brodova u gradu zvanom Thessaloniki. Alexandros, slavni pesnik na samrti, zapisao je ovu reč u svoj notes i pružio dečaku smotuljak novčanica. Plaćao je za reči…… „Argadini….“ ponovio je stari pesnik a snežne planine Severnog Epira ukazaše mu se pred očima. Plavi dečak je gledao odlazeće  brodove i žalio za svojim mrtvim drugom. „Hej, Selim. Plašim se, more je tako veliko. Sve što se sada vidi je more, beskrajno more. Noćas sam sanjao majku, pred kućnim vratima, u suzama. Bio je Božić. Zvona su zvonila, sneg je pao na planinu. Hej, Selime. Hej, Selime!“ *Argadini- veoma retka i stara grčka reč koja se koristi po selima u regiji Severnog Epira i ima dvojako značenje: „veoma kasno“ i „duboko u noći“.

Argadini* „Argadini!“ kiáltott fel a szőke albán fiú Szaloniki nevű város hajóállomásán. A híres költő, Alexandros halálán írta le füzetébe ezt a kifejezést és pénzköteget nyújtott át a fiúnak. Fizetett a szavakért... „Argadini!...“ ismételte az idős költő és szeme előtt a hóval borított észak-epiruszi hegyek jelentek meg. A szőke fiú a távozó hajókat nézte és halott barátját gyászolta. „Hé, Szelim. Félek, oly nagy a tenger. Minden, ami most látszik, tenger, végtelen tenger. Éjjel a küszöb előtt könnyező anyámról álmodtam. Karácsony volt. Harangoztak, a hegyre hó hullott. Hé, Szelim. Hé, Szelim!” *Argadini – nagyon ritka ógörög Észak-epirusz régió falvaiban használt kettős jelentéssel bíró kifejezés: „nagyon későn” és „késő éjjel”. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://fenomeni.me/argadini/