Srđan Sekulić Priština 23.
novembrq 1993. –
Ždralovi i cvekle
Taman
pomislih da trebam
nešto da rečem kad putem naiđoše dva brkata Hercegovca, možda bejahu i Crnogorci, pa me jedan od njih šapatom priupita čujem li da miriše pelen Nijesam znao što da rečem Pokazivao sam rukom u presušeno korito neke rijeke koja je tuda proticala Onda sam pogledao gore u nebo i vidio ždralove kako lete, kako prelijeću Vrbas i odlaze ka Feketiću Hercegovci odoše, a možda bejahu i Crnogorci
Mene
uhvati tuga
jer ždralovi nisko letješe
Pa
izustih da nešto
rečem i zaspah od sparine. Usnio sam kako jedem cvekle, kako mi se na uglovima usana crvena vodica skorila i sa pljuvačkom izmiješala pa se sa gornje na donju usnicu lepljivo premiještala. |
Darvak és cékla
Mikor éppen arra gondoltam,
mondanom kellene valamit,
az úton két
bajszos hercegovinai bukkant fel,
de az is lehet, montenegróiak voltak,
az egyik suttogva megkérdezte
érzem-e az üröm illatát
Nem tudtam mit
felelni
Karommal
az éppen arra folyó
folyó kiszáradt
medrére mutattam
Majd az égre
néztem
és darvakat láttam
Verbász felett Feketics felé szálltak
Elmentek a hercegovinaiak,
de lehet montenegróiak voltak
Szomorú voltam
mert a darvak
alacsonyan repültek
És valamit
mondani akartam de
a forróságban elaludtam.
Álmomban céklát ettem,
szám sarkában vörös lé
szikkadt és a nyállal keveredett
majd felső ajkamról
az alsó ajkamra ragadt.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése