Srđan Sekulić Priština 23.
novembrq 1993. –
Argadini*
„Argadini!“
uzviknuo je plavokosi dečak albanske nacionalnosti na pristaništu brodova u gradu zvanom Thessaloniki.
Alexandros, slavni pesnik na samrti,
zapisao je ovu reč u svoj notes i pružio dečaku smotuljak novčanica.
Plaćao je za reči……
„Argadini….“ ponovio je stari pesnik
a snežne planine Severnog Epira ukazaše mu se pred očima.
Plavi dečak je gledao odlazeće brodove
i žalio za svojim mrtvim drugom. „Hej, Selim. Plašim se, more je tako veliko. Sve što se sada vidi je more, beskrajno more. Noćas sam sanjao majku, pred kućnim vratima, u suzama. Bio je Božić. Zvona su zvonila, sneg je pao na planinu. Hej, Selime. Hej, Selime!“
*Argadini- veoma
retka i stara grčka reč koja se koristi po selima u regiji Severnog Epira i
ima dvojako značenje: „veoma kasno“ i „duboko u noći“.
|
Argadini*
„Argadini!“
kiáltott fel
a szőke albán fiú
Szaloniki nevű város
hajóállomásán.
A híres költő, Alexandros halálán
írta le füzetébe ezt a kifejezést és
pénzköteget nyújtott át a fiúnak.
Fizetett a szavakért...
„Argadini!...“ ismételte az idős költő
és szeme előtt a hóval borított
észak-epiruszi hegyek jelentek meg.
A szőke fiú a távozó hajókat nézte
és halott barátját gyászolta.
„Hé, Szelim. Félek, oly
nagy a tenger.
Minden, ami most látszik, tenger,
végtelen tenger.
Éjjel a küszöb előtt könnyező
anyámról álmodtam.
Karácsony volt. Harangoztak,
a hegyre hó hullott.
Hé, Szelim.
Hé, Szelim!”
*Argadini –
nagyon ritka ógörög Észak-epirusz régió falvaiban használt kettős jelentéssel
bíró kifejezés: „nagyon későn” és „késő éjjel”.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése