Srđan Sekulić Priština 23.
novembrq 1993. –
Lukin san
Prepričao mi je
svoj san.
Čovek,
taj čudni čovek,
možda se otvara?
Ne znam iz kog razloga,
ali moj sluh se
izbistrio.
Linije i oblici
mi postaju
uočljiviji.
Kraj dèla
padam u trans.
Muzika linije
i boja pokreta me
opijaju.
A on
mi je ispričao
svoj san,
levom rukom zapisan.
Ah, beše to
čudan san.
Mom prijatelju slikaru
Luki
Pešalju 06/06/2013.
|
Lūka álma
Elmesélte
álmát.
Az ember,
az a furcsa ember
talán nyit?
Megmagyarázni nem tudom,
de hallásom
kitisztult.
A vonalakat és az alakzatokat
immár tisztábban
látom.
A kész alkotás
magával
ragad.
Lenyűgöz
a mozdulatok
dallama színe
vonala.
Ő meg
elmesélte
bal kézzel
rögzített
álmát.
Ó, ez furcsa
álom volt.
Barátomnak a festőnek
Pešalj, Lūka-nak 2013. 06. 06.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése